Szerrel, szertelenül
Az általánosan elfogadott, persze, kissé cinikus vélemény szerint kétféle sportoló van: aki már megbukott doppinggal, illetve aki ezután bukik majd meg. Az ajzószerek használata és a különféle - többnyire az orvostudomány tárgykörébe tartozó - teljesítménynövelő eljárások alkalmazása egyes sportágakban általánossá vált; olyannyira, hogy akadnak, akik sürgetik: tegyék legálissá a doppingkészítményeket. Bár az olimpiákon csak 1968 óta végeznek ellenőrzéseket, korántsem újkori eredetű a teljesítménynövelő szerek, eljárások alkalmazása.
Meglepő, de már az ókori görögök is kipróbáltak különféle módszereket a sportolók teljesítőképességének növelésére, akárcsak az, hogy már a XIX. században is használtak olyan stimuláló szereket, mint a koffein, a kokain, a sztrichnin vagy az alkohol. Az 1904-es olimpián Thomas Hicks például úgy nyerte meg a maratoni futást, hogy előtte nyers tojást evett, s brandyt ivott, a verseny alatt pedig fájdalomcsillapító tablettákat kapott.
A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség már 1928-ban nyilvánosságra hozta a tiltott szerek listáját, ám a többi sportág szervezetei haboztak ezek használatát szankcionálni, így a harmincas és az ötvenes évek között feltalált szintetikus hormonok révén gyorsan terjedt a különféle szerek használata. Az ötvenes években a szovjetek a férfihormonokkal kísérleteztek, az amerikaiak erre szteroidokkal "válaszoltak". Az 1952-es, oslói téli olimpián több gyorskorcsolyázó betegedett meg az amfetamintól; az anfetaminszármazékok közül elsőként elterjedt ephedrin okozta az 1960-as, római olimpián a dán Knut Enemark Jensen, majd 1968-ban a francia futballista, Jean-Louis Quadri halálát is.
A doppingolásról elsők között az 1976-os, montreali olimpián taroló NDK-beli úszók jutnak eszünkbe, akikről később kiderült: szteroidokkal kezelték őket, minek következtében például a többszörös olimpiai bajnok és világcsúcstartó Kristin Otto sokkal inkább Ottónak nézett ki, mint Kristinnek. A (kelet)német sportológyár első súlyos kudarcát csak az NDK megszűnését követően, 1992-ben jegyezték fel a krónikák, ekkor bukott le három német atlétasztár, Katrin Krabbe, Silke Möller és Grit Breuer.
A dopping szó eredete a holland "dop" kifejezésre vezethető vissza, és alighanem a búrok jóvoltából ismerte meg a világ. A dop ugyanis a zulu harcosok egyfajta erjesztett - valószínűleg alkoholtartalmú - itala volt, amelytől bátrabbakká váltak a csatában. Mai értelmét először a lósportban nyerte el: a tiltott szerekkel teletömött négylábúakkal kapcsolatban használták a doppingolás szót.
2002. február 8.: A téli olimpia rajtja előtti napon robbant a hír: Natalja Baranova-Maszolkina orosz sífutónő szervezetében még a január 18-án végzett kontroll során találtak EPO-t. Mivel a B próba megerősítette az első vizsgálat eredményét, az orosz sportoló nem szerepelhetett a játékokon, sőt két évre el is tiltották a versenyzéstől.
2002. február 26.: A téli olimpia utolsó versenynapján a német származású, ám spanyol színekben indult Johann Mühlegget, valamint az orosz Larissza Lazutyinát és Olga Danyilovát egyaránt doppingolás miatt fosztották meg helyezéseitől. Mindhárom sífutó szervezetében ugyanannak a doppingszernek, az EPO nevű vérkészítménynél tízszer hatékonyabb darbopoetinnek a nyomaira bukkantak.
2003. augusztus 1.: A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség két évre eltiltotta a versenyzéstől a hétszeres világbajnok Hegedűs Róbertet, akinek szervezetében áprilisban szteroid nyomaira bukkantak. Hegedűs úgy nyilatkozott, hogy a megfelelő fórumokon igyekszik majd bizonyítani az igazát, ám mindentől függetlenül befejezi pályafutását.
2003. október 29.: Újabb három amerikai atlétaklasszis doppingtesztje hozott pozitív eredményt a júniusi, stanfordi országos bajnokságon levett minták újbóli elemzése során: a váltóban olimpiai aranyérmes Chryste Gaines, az augusztusi, párizsi vb-n 400 m gáton második Sandra Glover és a szintén 400 m gáton amerikai bajnok Eric Thomas szervezetében egyformán modafinilt találtak. Korábban szintén modafinillel bukott le a franciaországi világbajnokság 100 és 200 méteres számában győztes Kelli White, míg az újonnan kifejlesztett tetrahidrogesztrinon (THG) nevű új doppingszerrel élt
2004. január 24.: Doppingolás miatt az UEFA egy évre eltiltotta Jegor Tyitovot, az orosz futballválogatott és a Szpartak játékosát, aki így nem szerepelhetett a portugáliai Európa-bajnokságon.
2004. augusztus 11.: Az athéni olimpia első pozitív doppingtesztje David Munyasia kenyai ökölvívó nevéhez fűződik, akinek szervezetében katint találtak; a tiltólistán szereplő anyag egy Kelet-Afrikában sokak által rágcsált növényből származik.
2004. augusztus 19.: Nem jelent meg a szerdai mérlegelésen az olimpiai súlyemelőverseny 69 kilós súlycsoportjának magyar szereplője, Kecskés Zoltán. A sportoló az anabolikus szteroidok közé tartozó oxandrolonnal akadt fenn egy, a játékok előtt elvégzett doppingvizsgálaton.
2004. augusztus 25.: Doppinggyanúba keveredett az olimpia diszkoszvető versenyét idei legjobb eredményével nyerő Fazekas Róbert, aki az általa erősen kifogásolt körülmények között nem volt képes elegendő vizsgálati anyagot produkálni.
2004. augusztus 28.: Doppingolással vádolták meg Gyurkovics Ferenc ezüstérmes súlyemelőt is. Dolovai Tamás, a magyar szövetség elnöke azt szorgalmazta a NOB-meghallgatáson, hogy független laborban végezzék el a B próbát, ám ezt a kérést az illetékesek elutasították. Egy évvel később egyaránt kétéves eltiltással sújtotta a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség az athéni olimpián doppingvétségen ért Gyurkovics Ferencet, Kecskés Zoltánt és Kovács Zoltánt. A triót - saját költségére - Athénba rendelte ki az Aján Tamás elnök vezette szervezet illetékes bizottsága; a testület semmilyen enyhítő körülményt nem vett figyelembe.
2004. augusztus 30.: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az olimpiai versenyben győztes Annus Adrián kalapácsvetőt a doppingszabály megsértése - az utólagos ellenőrzés megtagadása - miatt kizárta a versenyből, illetve megfosztotta az aranyérmétől, ráadásul meggyanúsította, hogy manipulálta a leadott vizeletmintákat.
2004. szeptember 15.: Pozitív lett a doppingtesztje Pető Tamásnak, a Breda magyar válogatott labdarúgójának. A futballistánál a még február 4-én, az Eindhoven-Breda kupamérkőzés utáni vizsgálat mutatott ki a megengedettnél nagyobb mennyiségű, az anabolikus szteroidok közé tartozó norandroszteront.
2004. szeptember 18.: A paralimpia is doppingbotránnyal kezdődött: a négy évvel korábban, Sydney-ben győztes, 100 és 200 méteren világcsúcstartó atléta, a kanadai Earle Connor szervezetében nandrolon- és tesztoszteronhasználat nyomait mutatták ki.
2004. szeptember 22.: Vérátömlesztés miatt akadt fenn a doppingvizsgálaton Tyler Hamilton, az athéni olimpia kerékpáros időfutambajnoka. Az amerikai versenyzőnél az ötkarikás játékokon, valamint - szeptember 18-án - a spanyol körversenyen, a Vueltán elvégzett teszt is tiltott transzfúziót mutatott ki.
2004. november 27.: Az illetékes bíróság bűnösnek találta, és huszonkét havi börtönbüntetéssel sújtotta Riccardo Agricolát, a huszonhétszeres olasz bajnok Juventus labdarúgócsapatának egykori orvosát. Az illetékesek még 1998-ban egy Zdenek Zeman-interjút követően kezdtek nyomozni: az AS Roma akkori edzője szerint a Juventus orvosa 1994 júliusa és 1998 szeptembere között rendszeresen tiltott teljesítményfokozó szerrel - köztük EPO-val - látta el a játékosokat, hogy gyógyulásukat gyorsítsa. Zeman szerint olyan futballistákat kezeltek vérdoppinggal, mint Alessandro Del Piero, Gianluca Vialli, Roberto Baggio vagy Zinedine Zidane. Az ügy pikantériája, hogy a jelzett időszakban a Juventus három bajnoki címet is szerzett, 1996-ban pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját.
2005. augusztus 24.: A hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrongról a L'Equipe vezető francia sportnapilap azt állította: az amerikai kerékpáros sztár 1999-es, első Tour-győzelmét EPO használatával érte el. Bár Armstrong határozottan cáfolta a vádakat, a L'Equipe szerint az ominózus viadal idején hat alkalommal bukkantak Armstrong vizeletében EPO nyomára, ám a nemzetközi kerékpársportot felügyelő szervezet, az UCI csak 2001-ben kezdte el használni az EPO-t kimutató vizeletteszteket.
2005. december 21.: A bolgár Szeszil Karatanscseva szervezetében nandrolont mutatott ki az idei francia nemzetközi teniszbajnokság után elvégzett doppingellenőrzés. Az ifjú teniszező - korábbi eredményeit messze felülmúlva - egészen a nyolcaddöntőig jutott a Roland Garroson.
2005. december 22.: Példátlanul súlyos döntést hozott a Nemzetközi Tenisz Szövetség: nyolc évre eltiltotta Mariano Puertát, a Roland Garros az évi döntősét, aki éppen a párizsi doppingvizsgálaton bukott le. A visszaeső argentin teniszező szervezetében etilefrint mutatott ki az ellenőrzés.
2006. február 27.: Egy speciális olasz kommandó - rendőrök, orvosok, doppingszakemberek alkalmi szerveződése - rajtaütött az osztrák sífutók és biatlonosok torinói olimpiai szállásán, s doppingszert talált két sílövőnél, Wolfgang Pernernél és Wolfgang Rottmann-nál. A két biatlonost a rendőrségi razzia után kizárták a csapatból, mert engedély nélkül hazautaztak. Rottmann nem érezte magát vétkesnek: "Az események hatására szinte sokkot kaptam, de nem vagyok bűnöző. Csak azt tudtam, hogy azonnal haza akarok menni."
2006. július 29.: A "friss" Tour de France-győztes amerikai Floyd Landis szervezetében a doppingvizsgálat túlságosan magas tesztoszteronszintet mutatott ki.
2006. július 31.: Justin Gatlin, a 100 méteres síkfutás olimpiai és világbajnoka bejelentette: "az április huszonkettedikén, Kansas Cityben rendezett váltóverseny után elvégzett ellenőrzésen túlzott mértékű tesztoszteront találtak a szervezetemben". Ha az amerikai sprinter vétkessége beigazolódik, a sportág nemzetközi szövetsége örökös eltiltással sújthatja, mert a 2001-es juniorbajnokságon amfetamin használatán érték.
2006. augusztus 21.: Marion Jonesnak, a 2000-es sydney-i olimpián három aranyérmet nyert atlétanőnek a szervezetében eritropoetint találtak júniusban, az amerikai bajnokságon. Jonest korábban is többször gyanúsították doppingolással, de még soha nem akadt fenn a vizsgálaton. Váratlan fordulatként a B próba nem igazolta az első teszt eredményét.
Az alábbiakban az utóbbi
