Csak a termés egy részéért fizetik meg a ökofelárat

Kétféle biotermelő van: megszállottak, akik évszázados módszerekkel küzdenek a károsítókkal szemben, mások a nagyobb haszon reményében vágnak bele a biobizniszbe. Az ökofelárért mindketten komoly pluszköltséget vállalnak.

Lassan, de évről évre nő a biofogyasztás: a fejlettebb élelmiszerkultúrájú országokban a teljes piac néhány százalékáig bővült az elmúlt harminc évben, Magyarországon pedig mintegy fél százalékra tehető a biotermékek részesedése. Magyarországon jelenleg mintegy 130 ezer hektáron, azaz a termőterület két százalékán termesztenek bioélelmiszert - ez az arány az uniós átlag mintegy fele - mondta Roszik Péter, a nemzetközi ellenőrzési joggal felruházott Biokontroll Hungária Kht. ügyvezető igazgatója. A biogazdálkodásba bevont terület fele gyep, fele pedig a bioállattartás takarmányigényét kiszolgáló szántó és különböző ültetvény. Ezen a területen több mint 1200 regisztrált és folyamatosan ellenőrzött termelő dolgozik, s száznál nem sokkal nagyobb a bioállattartók száma.

Alapvetően kétféle biotermelő van: a kisebbek jellemzően megszállottan vállalják a többlet kézi munkát, s hisznek abban, hogy versenyképes termékekkel jelenhetnek meg a piacon. A termelők másik csoportja, az ökotermelés szabályait betartva, professzionális módon előállított termékeivel versenyez. A piac hazai furcsasága: a termelési és fogyasztási viszonyok ismeretében megállapítható, több a biotermelő, mint a vásárló. Így fordulhat elő az, hogy a bioportéka egy része végül nem a bio-, hanem a hagyományos élelmiszerpiacokon talál vevőre.

A legnagyobb termelők közé sorolható a Kőrös-Maros Biofarm Kft., amely a hazai biotejtermék-forgalmazás 94-96 százalékát adja. Ráky Ferenc ügyvezető szerint az elmúlt évek tejpiaci válsága is szerepet játszott abban, hogy az ökogazdálkodást választották. Ezért persze súlyos árat fizettek: ahogy várható is volt, csökkentek a hozamok, s közben nőttek a költségek. Termelésük azonban dinamikusan nő: míg 2003 második felében csak 300 ezer liter biotejjel jelentek meg a piacon, az idén 2,7 millió liter szerepel a terveikben.

A biotermelés egyfajta kiugrási lehetőséget is jelenthet. Ebből indult ki Filus János bioborász is. A termelő elmondta: hiába ismeri el borai minőségét a szakma, termékeinek csak töredékét tudja bioborként - palackonként 600-700 forintért - értékesíteni, zömében a hagyományos borok piacán, literenként 55 forintért adja el a nedűt.

A növénytermesztésben a kevésbé hatékony szerekkel - kén és réz - történő permetezés miatt a költségek átlagosan 50 százalékkal magasabbak, mint a hagyományos gazdálkodásban, miközben a termésmennyiség a hagyományosnak a négyötöde. Mindezért persze kárpótolhat a bio(öko)termékekért járó felár - ez a legjobb esetben dupla árat jelent. Emellett persze támogatás is jár az ökogazdálkodóknak: profiltól függően 10-100 ezer forint hektáronként. Az összeg a közeljövőben nem nőhet - a szaktárca szerint 2009-ig -, így a biotermelők száma is marad a régiben.

Van átmenet a bio- és a vegyszeres módszer között


A kemikáliákat használó hagyományos gazdálkodás mellett, az úgynevezett ökológiai, organikus mezőgazdálkodás igénye már száz éve megfogalmazódott. Utóbbinak jelenleg több változata létezik, ám az elnevezés ugyanazt jelenti: a műtrágyák és bizonyos vegyszerek használatának korlátozását, tilalmát. Természetesen a bionövény-termesztés fontos eleme a környezetvédelem, és a fenntartható mezőgazdasági termelés is. Így az állattartásban is az állatok számára egészséges istállókat, kifutókat, és legelőket ajánl az állati börtönök helyett, almos trágyakezelést, komposztálást a szennyező-mérgező öblítéses módszerek helyett. Tiltják a kiszámíthatatlan utóhatású antibiotikumok, hormonok, szintetikus takarmánykiegészítők, ivari szabályozók alkalmazását - ezek sok kézi és gépi munkával pótolhatók.

Az előírások betartását Magyarországon a Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi. Külön figyelik a termékek eredetét, feldolgozását, csomagolását, beltartalmi jellemzőit, ezekről igazolást állítanak ki. A garantált bioterméknek így a kht. jelét kell hordoznia.

A gyümölcstermelésben a hagyományos és a biotermékek között egyfajta átmenetet jelent az integrált termesztés. A biotermelés jelentős terméscsökkenéssel jár, ráadásul a korszerű, jól tárolható fajták többsége így nem is termeszthető, az integrált módszer viszont csak csökkenti - nem tiltja - a kemikáliák felhasználását. A technológia lényege: minden gazdasági, ökológiai és toxikológiai szempontból elviselhető módszert alkalmazni kell annak érdekében, hogy a káros szervezeteket a gazdasági kárküszöb alatt tartsák. Az ökológiai szemlélet meghonosodása tehát az integrált növényvédelemben kezdődött, s ezen keresztül vált átfogó rendszerré az egész termesztésben.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.