Amikor 2005-ben a román állam úgy határozott, hogy eladja a pénzintézetet, még 700 millió euróra becsülték a piacra dobott 75 százalékos részvénycsomag értékét. A CEC tőkeerejét tekintve a negyedik legnagyobb romániai bank, a Román Kereskedelmi Bank (BCR), a Román Fejlesztési Bank (BRD - Société Générale) és a Raiffeisen Bank mögött. Ám a CEC rendelkezik a legnagyobb vidéki hálózattal.

A CEC az OTP román mása: másfél évszázados múltja fényes, jelene kissé poros. Jövője bizonytalan. Többek közt az OTP is bejelentette, hogy érdekelné a részvénycsomag, és előterjesztette - titkos - ajánlatát. Becali szerint a pénzügyminisztérium akármikor kitessékelheti az eddigi ajánlattevőket a tárgyalóteremből, és minden ismét a nulláról indul. Történt már ilyesmi Romániában. Sőt arra is volt már példa, hogy a román állam átadta a stratégiai befektetőnek a privatizált vállalatot, később pedig visszavette, és újra áruba bocsátotta.

Az adásvételi procedúra legutóbbi szakaszában a Görög Nemzeti Bank, az OTP és a Raiffeisen tett ajánlatot a CEC megvásárlására. A Raiffeisen kiesett, mert tíz százalékkal kisebb pénzösszeggel próbálkozott, mint a másodikként dobbantó pénzintézet. Szakemberek szerint a 75 százalékos részvénycsomag jelenleg 5-600 millió eurót ér.

Persze, egy igazi romániai privatizáció nem lehet botránymentes: a CEC vezetősége az utolsó pillanatban el próbál adni néhány kirendeltséget, azzal indokolva a lépést, hogy ezek "veszteségesek". Román pénzügyi elemzők úgy vélték, hogy szeptember közepéig, amikor a versenyben maradt két külföldi bank előrukkol a végleges javaslatokkal, további botrány nem borzolhatja a kedélyeket.

Becali bombája minden számítást felrúg. "Nem tudom elfogadni, hogy ezt a pénzintézetünket felvásárolják a magyarok. Kíváncsi vagyok, képesek-e ők is letenni az asztalra 500 millió eurót, mint én?!" A pénzügyminisztériumban mosolyognak: ez nem egy lepattant baromfi-feldolgozó üzem, amit se szó, se beszéd, felvásárolhat Becali. Ráadásul Bukarest kényes helyzetbe került, hiszen a magyar pénzintézet közeledését egyszer már elutasította, amikor a Román Kereskedelmi Bankot (BCR) privatizálták. Ha a mostani privatizációs körben ismét kiütnék az OTP-t (s vele együtt, a látszat kedvéért a görögöket is), alaposan meg fogják bogarászni a további jelentkezőket, nehogy egy külföldi no-name pénzügyi csoport mögé rejtőzve Becali legyen a vásárló. Az az ember, aki szerint semmit sem szabad eladni a nemzeti vagyonból olyan államoknak, amelyekkel Romániának közös határa van. Na vajon miért?

Hősünk családját a Baraganba deportálták a kommunisták, mert a Vasgárda szimpatizánsai voltak. Az 1958-ban született Gigi Becali előszeretettel hangoztatja a fasisztoid szervezet jelszavait, kedvence az "Igazság és Haza!" A magyarokat ritkábban, a cigányokat viszont annál gyakrabban gyalázza. A legendák szerint Becali induló tőkéjét juhászként alapozta meg. Rögtön az 1989-es változás után megvásárolt Bukarest közelében egy 21 hektáros területet, amit pár hónap múlva elcserélt a román honvédelmi minisztérium 20 hektáros földterületével. Így lett földbirtokos a Baneasa-Pipera övezetben, amely az egyik legdrágább Romániában. A térségben azonnal el is kezdődött a luxusvillák építése, Becali pedig dollármilliókra tett szert. A korrupcióelleni ügyészség csak 2006-ban kezdeményezett eljárást az ügyben.

Becali a kilencvenes években a focibizniszben gyarapította vagyonát: román játékosokat forgalmazott, főleg belföldön. 2003-ban a honvédelmi minisztérium csapatára, a Steaua Bucuresti fociklubra is rátette a kezét: ő lett a többségi tulajdonos. Jelenleg a román labdarúgásban szinte egyeduralkodóként diktál, potenciális vetélytársait zsinórban üti ki. Üzleti érzéke ebben igencsak segíti. Azt állítja, hogy kinevelt egy labdarúgógárdát, amelynek egyik-másik tagja akár 75 millió eurót is érhet. Ha az álomüzletet megköti, és az eddigi tízmilliós játékosok helyett sokkal nagyobb tétekben kezd utazni, befektetései megtérülnek.

Ugyanez a taktikázás érvényes a politikai pályájára. 2004-ben vásárolt magának egy zsebpártot, az Új Generáció Pártját (PNG), és még abban az évben részt vett az elnökválasztáson. A szavazatok 1,77 százalékát gyűjtötte be, de azóta a folyamatos imázsépítéssel úgy beette magát a választók bőre alá, hogy immár Vadim Tudornak, az örök harmadik elnökjelöltnek a sarkát tapodja. Népszerűségét nemcsak nyers modorának, faragatlan beszédstílusának, illetve a focidicsőségnek köszönheti (bejuttatta a Steauát a Bajnokok Ligájába), hanem annak is, hogy populizmusát, Vadimtól eltérően, tettekkel toldja meg. 2005-ben, amikor az árvíz számtalan falut elsepert Romániában, ő személyesen vitt hatalmas segélykaravánt a rászorulóknak. Vrancea megyében egy szerencsétlenül járt falut négymillió dollárból újraépíttet, kétszáz új házat ad át a helybélieknek. Akik a maguk során át akarják nevezni településüket: Vulturul Becalira.

Becali, a sas. Jó barátja a leghíresebb román hajóskapitány, Traian Basescu államfő. Együtt járnak ki a meccsekre, piálgatnak a lebujokban, csúnyán beszélnek, és öregbítik Románia hírnevét. Vajon tényleg Becali agyából pattant ki a zseniális ötlet, hogy a médiasztár és a klubtulajdonos státus, na meg a pártelnöki tisztség mellé még be lehetne írni az önéletrajzába a bankigazgató funkciót is? Kész szerencse, hogy a CEC privatizációját ellenőrző bizottságot Sebastian Vladescu pénzügyminiszter vezeti.