A költségek az inflációt meghaladó mértékben növekednek. Ennek okai: a gyógyszergyártók erős lobbi- és marketingereje, a közgyógyellátottak költségérzéketlensége és az, hogy az orvosok receptfelírási szokásait az állam nehezen tudja befolyásolni.

Ha valamivel nincs gond, az éppen a gyógyszer-kiskereskedelem, mely a maga európai szinten kivételesen alacsony árrésével nemzetközi összehasonlításban igen olcsóvá tette eddig a patikahálózat fenntartását. Ezért is érthetetlen, hogy miért itt nyit frontot a kormány az ezer sebből vérző egészségügyben, éppen, ahol nem kéne.

A Magyarországon működő 2050 gyógyszertár fenntartását az eladott gyógyszerek árrése biztosítja. Ez a nem támogatott gyógyszerek, kozmetikumok esetén kb. 20 százalék, a támogatott gyógyszerek esetében 10-15 százalék, de abszolút értékben maximált, tehát egy több százezer forintos speciális gyógyszer után sem lehet több 850 forintnál.

A patika elhelyezkedése a forgalma szempontjából meghatározó tényező. A hazai patikák közel fele havonta kb. 10 millió forint bevétel utáni 1-1,3 millió forint árrésből tartotta fent magát, fizette az alkalmazottakat, tartotta fent a helyiséget, biztosította az igen komoly raktárkészletet és a gyógyszerész (rész)tulajdonos megélhetését. Csak a patikanyitás területi és lakosságszámhoz kötött korlátozása tette (szerényen) lehetővé a gyógyszertárak fenntartását a kisebb körzetekben is. A vidéki kispatikák így is a nullszaldó környékén vegetáltak.

Azáltal, hogy január 1-jétől megvehetünk bizonyos recept nélkül kapható - tehát magasabb árrésű - gyógyszereket a hipermarketben, vagy a benzinkútnál, a patikák összhaszonkulcsa csökkenni fog. Ennek következtében könnyen csődbe juthatnak a kis vidéki patikák (a patikák közel fele!), és nagyrészük várhatóan megszűnik.

Viszont én mint pesti, valóban nagyon jól fogok járni - minden sarkon lesz egy gyógyszertár!

De bizony itt is igen súlyos "mellékhatások" várhatók. Miután az árrés európai szinten a legalacsonyabb, képtelen lesz megélni minden sarkon egy patika. Az történik majd, ami az élelmiszer-kereskedelemben történik: a kisebb tőkével rendelkező patikusok, vagy a kisebb hazai tőkével működő patikák, hálózatok csődbe mennek, és a gyógyszerpiac koncentrálódik. A forgalmas helyeken tőkeerős tulajdonosok nagy forgalmú patikái, patikaláncai működnek majd, a kis, helyi patikák elhalnak.

A következő lépésben a nagy láncok, meghatározó pozíciójuknál fogva, lobbizni fognak a kirívóan alacsony kiskereskedelmi árrés növelése érdekében. Ha az árrés egy tisztességes kiskereskedelmi vállalkozásban elvárható mértékűvé nő, akkor a fogyasztói ár is nő, a társadalom és az egyén gyógyszerkiadásai is jelentősen emelkednek. Pláne, hogy ezek a nagy kereskedelmi láncok remekül értenek a forgalom szükségen túli növeléséhez, generálásához.

Az egészségügyi vezetéssel foglalkozók ma már tanítják a magyarországi vesedialízis vagy a képalkotó diagnosztika privatizálásának intő példáját. Az állam nem tudta ezeket a szolgáltatásokat garantálni, ezért megengedte a privatizációt. Magánszolgáltatók léptek be a piacra, s miután számuk megnőtt, teljesítménynövelésbe és intenzív lobbitevékenységbe kezdtek a finanszírozás megemelése érdekében.

El kell ismernünk, a Gyógyszerész Kamara elkövetett egy jelentős hibát: igyekezett nem észrevenni, hogy megváltoztak a lakosság vásárlási szokásai, s valaminő arisztokratizmus fenntartásával (néhány kivételtől eltekintve) nem engedélyezte a patikaalapítást a bevásárlóközpontokban. Ezzel a konzervatív magatartásával vívta ki a miniszter figyelmét. Kissé liberálisabb és tisztább viszonyokat teremtő gyakorlattal elkerülhette volna, hogy a patikaalapításhoz és működtetéshez nem értő politikusok beleszóljanak ebbe az, amúgy nem égető kérdésbe.

A gyógyszertárak jelentős része kis- és középvállalkozásként, hazai tulajdonosi körrel működött idáig. A liberalizált piac utat nyit a tőkeerős nagyvállalkozásoknak. Az átlagos patikus továbbra is alkalmazott lesz, hiszen a nagyvállalkozókkal szemben, őneki semmi esélye rá, hogy optimális helyen patikát nyisson. Így a beteg majd nem a sarki kis patikában kapja meg a gyógyszerét, hanem kocsiba ül, és a nagy bevásárlóközpontban, a benzinkutaknál kapja meg ugyanazt a gyógyszert. Hogy ez jobb lesz-e, mindenki döntse el maga.

Várható, hogy ahány patika megszűnik, tönkremegy, kb. ugyanannyi új nyílik majd a forgalmas helyeken. Ez az új tulajdonosi körnek valóban jó lesz, de a társadalomnak ebből előnye nem várható.

A patikaliberalizáció keserű piruláját lenyelhetjük, de hogy jobban nem leszünk tőle, az biztos.

A szerző orvos, egészségügyi szakközgazdász