Nem mintha illúzióim lennének - lásd: Magyarország "következmények nélküli ország" -, de azért vegyük át újra az egészet.

Először is Schmitt Pálnak a 2004-es athéni játékok befejezése óta nem kellene elnökként dolgoznia, mivel a görögországi vetélkedőn öt magyar doppingolt, illetve került annak gyanújába. Az elöljárónak két ok miatt kellett volna távoznia nyomban: részint szimpla felelősségérzetből, mivel a magyar küldöttség első embereként ő felelt a magyar küldöttség viselt dolgaiért, részint pedig a szavahihetőség miatt, tudniillik laptársunknak adott 1997-es interjújában egyetlen magyar doppingeset kipattanására is a leköszönést irányozta elő. Schmitt mellett persze a MOB komplett elnökségének is távoznia kellett volna Athént követően, mindenekelőtt erkölcsi kötelességből.

Nevetni tetszenek, hogy ez már más világ?

Valóban. Ám azért folytatom.

Schmitt - aki a jelek szerint "tesz" a NOB- és MOB-alapszabályra, mi több, akarva-akaratlanul is elviselhetetlenül átpolitizálttá tette szervezetét - a múlt pénteki szavazáson akárhogyan is, de a posztján maradhatott (helyesebben: nem váltatott le), ekként most azoknak kellene levonniuk a konzekvenciát, akik az elmúlt két hónapban aláírásokat gyűjtöttek, továbbá fogalmazványokat írtak ellene. Ha tiszta gondolkodású országban élnénk, akkor szükségtelen lenne rögzíteni: olyan nincs, hogy nyíltan vagy kevésbé nyíltan valakinek a leváltását erőszakolom, mert alkalmatlannak tartom feladatának ellátására, majd a számomra rosszul elsült voksolást követően csöndben visszaülök a székemre. (Még akkor sincs ilyen, ha harcom lényegét illetően igazam volt is.) Most viszont muszáj leszögezni: annak a tíz MOB-elnökségi tagnak, aki a nyilvánosság előtt vállalta a "Schmitt-ellenességet", le kellene mondania tisztségéről, mint azt kérdésre válaszolva egyikük, Gyárfás Tamás alelnök kilátásba is helyezte egy nyári rádióinterjúban. (Még akkor is távozni illik, ha a "tízek" szakmaisága, neve nem kérdőjelezhető meg a magyar sportban.)

Persze lehet "innen is meg onnan is" nézni a szituációt - például: "a legfontosabb most az összefogás", "az elnök mindenkinek kezet nyújtott" és hasonlók -, ugyanakkor ez a konklúzión semmit nem változtat.

Viszlát.