Álhír volt a viharos fosztogatás
A balvégű augusztus 20-i tűzijátékról szóló riportok közül kiemelkedő hír volt, miszerint az ingyencirkuszra összegyűlt tömeg a végromlást kihasználva letarolta és kifosztotta a népművészek és a kiskereskedő kézművesek standjait. A hír hallatán az ember egyszerre kiált az égbe és egy filmjogokat megvásárló producer után, csakhogy később beigazolódott: a történet ebben a formában nem igaz.
A hírhedt New Orleans-i fosztogatásra némileg emlékeztető hír az interneten terjedt el rögtön a vihar utáni napon. Lapunk a fosztogatás áldozatául esett kézművesekkel szeretett volna riportot készíteni. Nem volt kivel. Az eredeti híradás egyetlen, névtelenül nyilatkozó kézműves beszámolójára épült, a mesterember lapunk kérdésére is megerősítette a tömeges lopásról szóló információt, noha - állítása szerint - az ő pultjáról nem tűnt el semmi, csak annyit látott, hogy néhányan az egyik feldőlt büfésátorból elemeltek pár üveg alkoholt. Elmondása szerint a viharba fulladt Duna-parti Vigasságok volt az első vásár, amin ő kézművesként részt vett, korábban különféle bulvármagazinoknál volt fotós. A lopásról szóló híreket mindazonáltal több kereskedő is megerősítette: a pesti oldalon lévő árusok szerint fent a Várban, a Mesterségek Ünnepén fosztogattak "általában", míg a Várban lévők szerint lenn a Duna-parti Vigasságokon.
Népművészeti vásárt ugyanis ezen a két helyen tartottak. A BRFK-hoz azonban azóta sem érkezett bejelentés egyik helyről sem - tájékoztatott minket Tafferner Éva helyettes szóvivő. Mindkét rendezvény szervezésében részt vett a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ), de fosztogatásról sem a pesti oldalon főszervező Fesztiválváros Kht., sem pedig Ígyártó Gabriella, a lebonyolító NESZ munkatársa nem hallott. A Mesterségek Ünnepe kapcsán Pál Miklósné, a NESZ elnöke megerősítette: bár teljes kárbecslés még nem készült, az eddig beérkezett adatok alapján a Várban lévő kézművesek viszonylag kisebb károkat szenvedtek - leginkább azokról a gépkocsikról van szó, amelyekre a környező háztetőkről a szél által leszaggatott cserepek ráestek. Tömeges fosztogatásról ott sem tudtak, sőt az egyik ékszerkereskedőnek éppenséggel a járókelők segítettek összeszedni a szélben szétszóródott portékát.
Természetesen a kiskereskedőket és mesterembereket ért kár fosztogatás nélkül is jelentékeny összeget tesz ki: csak az egyik Duna-parti antikváriusnak 800-900 ezer forintjába vannak a szétázott, pótolhatatlan XIX. századi metszetek és könyvritkaságok. Arra a kérdésre, hogy miért nem kötöttek biztosítást, Dankó Károly kereskedő elmondta: bíztak benne, hogy az eseményt biztosító hatóságok időben figyelmeztetik, ha vihar készül.
Úgy tudjuk, a Duna-parton a Vigasságok keretében 38 mesterember állított fel standot, az V. kerületi önkormányzat pedig további negyven kitelepülési engedélyt adott ki büféseknek, perecárusoknak. A közterület-foglalási engedélyek darabja hatvanezer forintba került, ugyanez a Mesterségek Ünnepén a Várban kiállító 800 NESZ- tagnak ingyenes volt. A melléjük települt 120 kézművesnek a komoly szakmai zsűriztetés mellett viszont 90-130 ezer forintot is le kellett szurkolnia a bérletért. A szervezők pedig egyértelműen leszögezték: a szerződésben foglaltak szerint a vihar idején keletkezett kár a bérlő felelőssége - azaz akinek volt biztosítása, annak talán fizetnek. A kérdés elméleti, mivel az általunk megkeresett árusok közül senkinek sem volt biztosítása, de szerintük a többieknek sem. Az árusok úgy vélik, a több tízezer forintra rúgó biztosítási összegeket nem tudják kifizetni, ráadásul a biztosító vásáronként részletes leltárt kér minden a piacra vitt portékáról, ezt a feltételt pedig képtelenség lenne betartani.
A kárrendezés másik lehetősége, ha lehet, még inkább elméleti jellegű: a károsultak a vihart előre nem jelző állami hatóságok ellen indíthatnak kártérítési pert. (Ezzel kapcsolatban talán érdemes megjegyezni, hogy az egyik árus már egy órával a tűzijáték előtt elkezdett csomagolni, mivel székesfehérvári ismerőseitől telefont kapott, hogy nagy vihar közeleg a város felé. Ő pedig - biztos, ami biztos - inkább nem akarta kockáztatni a portékáját.)
Úgy tűnik, az esetleges lopások nem írhatók a vihar számlájára. Az árusok szerint ugyan elképzelhető, hogy a vihar után is eltűnt ez-az, ám előtte tényleg loptak, különösen a kevésbé biztosítható pesti oldalon. A nagy, nyitott vásárok rákfenéje az, hogy ilyenkor szervezett zsebtolvaj bandák is nézelődnek a sátrak között. A kereskedők természetesen úgy védekeznek ellenük, ahogy tudnak: egyszerre többen vannak az elárusító helyen, valamint áraikba eleve bekalkulálják az átlagosan 5-10 százaléknyi lába kélt portéka árát is - bár ez elsősorban ékszerre és ruhára vonatkozik, könyvek például jóval ritkábban tűnnek el. Mivel a vihar nyilvánvalóan jó alkalom lehetett a tolvajok számára, így elképzelhető, hogy helyenként tényleg loptak. Azaz: hol volt, hol nem volt.
