Utcai verés után szócsata Szlovákiában
Sápadtan, de cseppet sem félénken érkezik Malina Hedvig nyitrai egyetemista - ügyvédje, Gál Gábor társaságában - a sebtében Dunaszerdahelyre összehívott sajtóértekezletre.
- Ha védencem lelki és egészségi állapota megengedi, szeretnénk elmondani, mi is történt augusztus 25-én reggel Nyitrán. Elsősorban azért, mert a rendőrség rekordgyorsasággal zárta le az ügyet, ráadásul a kihallgatási jegyzőkönyvben több súlyos pontatlanságot és érthetetlen felületességet fedeztem fel - indít a fiatal férfi, aki egyébként a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője. A hölgy halkan, olykor meg-megakadva beszél, majd szlovákul és magyarul válaszol a felé záporozó kérdésekre. Így kerekedik ki a történet.
- Négy pontban állítja a rendőrség, hogy lódítottam, és ezekre alapozza azt a határozatát, hogy senki sem támadott meg, ezért véget vet a nyomozásnak. Nézzük sorban: azt állítják, hogy a mobilszolgáltató szerint a készülékem aznap sem kimenő, sem fogadott beszélgetést nem jelzett. Csakhogy én sosem állítottam, hogy mobilon beszélgettem!
Ügyvédje felolvassa a jegyzőkönyvet, amelyben az olvasható, hogy a sértett nem emlékszik arra, vajon telefonon beszélt-e vagy valakivel személyesen. Majd hozzáteszi: - A nyomozók ezt a két változatot sem vizsgálták. Elegendő bizonyítéknak tartották, hogy a leány nem mobilozott.
Az egyetemista folytatja:
- Napok óta pszichológushoz járok, az ő segítségével lassanként felderengnek a részletek. Ma már emlékszem arra, hogy valamilyen magyarországi rendszámú, kék színű kocsi állt meg az egyetem felé vezető nyírfaliget melletti úton, és először angolul, majd németül kérdezték, merre jutnak el Érsekújvárra. Én a gépkocsin lévő magyar jelzésű táblát látva, anyanyelvemen válaszoltam. Amikor elhajtottak, és tovább indultam, akkor ugrott elő két fiatalember, akikről később személyleírást adtam. Ők kiabáltak rám, hogy Szlovákiában, szlovákul!, majd pofon ütöttek és belém rúgtak, ettől vérzett az orrom, és nem azért, mert izgultam az államvizsga előtt! Letépték a kosztümfelsőmet, és a blúzomra firkálták, hogy Magyarok, takarodjatok a Duna túlsó partjára!, meg azt, hogy Halál a parazitákra! Ezután arcul ütöttek, és elveszítettem az eszméletem. Nem sokkal később minden erőmet összeszedve bevonszoltam magam a magyar tanszékre, ahol államvizsgázni kellett volna. Itt az egyik egyetemi oktató fotót készített rólam, amelyet szerdán néhány lap közölt, és amelyen látható, hogy bizony megvertek, véres a ruhám, dagadt a szemem és a szám - rebegi.
Ügyvédje veszi át a szót.
- A másik kifogás az volt, hogy a blúza tiszta maradt, holott az ütés után Hedvig elesett. Ám a bűnügyi szakértő csak annyit állapított meg, hogy nem talált rajta földnyomot, azt viszont nem vizsgálta, vajon a szoknyáján és a blúzán vannak-e fűnyomok. Pedig voltak, csakhogy ez nem érdekelte őt. Miként az sem, hogy a védencem jelenlétében rekonstruálják a történteket.
Az ügyvéd rámutatott: a grafológus állításával szemben a laikus is megállapíthatja, hogy teljesen más Hedvig írása, mint az, ami a blúzán és azon a borítékon látható, amelyben az ellopott iratait küldték vissza.
Apropó, a boríték. Erről faggatták a legtöbben, mert Robert Kalinák belügyminiszter kedden azt állította, hogy a borítékra ragasztott bélyeg alatt talált nyálmaradvány megegyezik Malina Hedvig DNS-mintájával, ami cáfolhatatlan bizonyíték. Erről az egyetemista leány tegnap ezt mondta:
- Augusztus 28-án, hétfőn kaptam meg a küldeményt, amelyet nyilván pénteken kellett volna feladnom, ami nonszensz, hiszen egészen szombat estig kórházban feküdtem. Hétfőn eldobtam a borítékot, és mivel kedden államünnep volt, csak szerdán értesítettem a rendőrséget. Kijöttek a nyomozók, ekkor kikerestem a szemetesből a borítékot, és visszaragasztottam az időközben csaknem leesett bélyeget. Már tudom, nagy hiba volt, de gondolni sem mertem arra, hogy ezzel visszaélnek - sóhajtotta.
Majd újabb döbbenetes részletet mondott el:
- Múlt szombaton kora reggel kopogtak be szüleim vámosfalui házába (ahol én is lakom) a nyitrai nyomozók. Azt közölték nyájasan, hogy előállítottak két feltételezett tettest, azokat szembesítik velem. Odabenn aztán hatan kezdtek ordibálni velem, hogy hazug vagyok, szégyent hozok a nemzetemre. Azt is közölték, hogy ha mindent bevallok, elfelejtik az egészet. Reggel héttől délután fél háromig vallattak, és csak azután engedtek el, hogy az anyukám rájuk telefonált, hogy azonnal ügyvédet küld Nyitrára.
Erről Gál Gábor lapunknak így nyilatkozott:
- Ekkor hívott fel Hedvig édesanyja, aki jogi segítséget kért tőlem. Átvillant rajtam, hogy a Magyar Koalíció Pártjának képviselőjeként jól teszem-e, ha teljesítem a kérést. Sejtésem nem volt alaptalan, hiszen azóta már a belügyi tárca vezetője is azzal igyekezett elterelni a lényegről a figyelmet, hogy az MKP saját képviselője révén politikai ügyet gyárt a szerinte sima bűnügyből. Csakhogy én elsősorban ember vagyok, aki most nem az eszére, hanem a szívére hallgatott, és ügyvédként sem tudtam nemet mondani a felkérésre - vallotta meg.
