Most például a mindannyiunk bőrére játszott egészségügyi reform/megszorítós háború közleményeit kellene megfejteni, mert azokat egyre inkább rejtjelezik. Partnerségről szó sincs.

Az, hogy vérre megy a játék, nem olvasmányosságot szolgáló fordulat, hanem magyarra fordítása a ténynek, hogy nálunk arányosan nagyságrenddel több műtétet végeznek, mint általában Európában. A zöld könyv szerint azért, mert a kórházaknak így éri meg. A beteget viszont elég emlékeztetni arra a néhány pillanatra, amikor egy szál zöld lepedőbe takarva tolják végig a hajnali folyosón - financiális okokból. Nem lenne baj, ha az oda vezető útról is tudnánk valamit, de egyelőre folyamatos a bemorfiumozás.

És vajon mit mond a miniszter, odacsapva a kórházaknak, hogy ha kevés a pénz, ne fogadjanak területen kívüli betegeket? Valószínűleg azt, hogy például a nőgyógyászok ne vigyék be a kórházukba a magánpácienseiket. De ilyen csúnyán itt nem beszélnek.

Mit jelent az, hogy eltörlik a kötelező kamarai tagságot? Azt, hogy kihúzzák a szőnyeget a minden változás ellen céhes elszántsággal verekedő kamarák alól. Sőt, a minisztert idézve: "Tessék nekem megmutatni, Európában hol jelenhet meg olyan cikk a kamara weboldalán, hogy ennek a kormánynak el kell tűnnie?" Ha nem lesz kötelező a tagság, elmarad a tagdíjak fele is, elcsendesedik hát a kamara. Ez is csak rejtjelezve jelenik meg. Találjuk ki, ki mit akar.

Miképpen van az, hogy a színlelt szerződések és az orvosi hálapénz egy ponton találkoznak? Ott, ahol nem kell utánuk adózni, ahol nem jut belőlük a társadalombiztosításnak, az egészségügyi rendszernek. Ha valaki hozzájuk nyúlna, az viszont az egészségügy ellensége. De más sem kap. Tudják-e az ápolónők vagy a műtősfiúk, hogy mennyi a főorvosi hálapénz, kapnak-e belőle? A vendéglőben van visszaosztás. Banális a megközelítés? Erre vágynék.

Hogy megértsem, miként függ össze a briliánsan hangzó 95 százalékos volumenkorlátozási szabály - amely ráadásul váratlanul visszamenőleges - azzal a ténnyel, hogy a kismamát hazaküldi a kórházi asszisztens a magzati rendellenességek kiszűrésére hivatott AFP-vérvizsgálatról, mondván, próbálkozzon a háziorvosnál, vagy várjon. (Napi hír.)

Miként lehetséges, hogy nagy kórházakban nem kezdik meg a daganatos betegek kezelését, miközben az országos intézet vezetője azt mondja, nem tud problémáról, ők mindenkit meggyógyítanak? Attól tartok, hogy a kórházak üzennek a kábán kóválygó betegekkel egymásnak meg a miniszternek. A beteggel, aki még mindig mindenkinél jobban bízik az orvosában. Abban is, aki a szentestét átteszi 25-ére, ha eset van (nem kevesen döntenek így), és abban is, aki előbb számol, aztán vág.

A máig élő bizalom viszont továbbra sem a megértésen alapul. Egyben talán bízhat a magyar beteg is: ha már kellőképpen megutálja majd a vizitdíjat, felbukkanhat az új rendszerben a magánbiztosító, aki átvállalja ezt tőle. Érteni nem fogja, de azért szereti. Mint gyermek a Fagiforban a fahéjat.