Már a 2004. december 5-i népszavazás két kérdése is értelmezésre szorult, de a politikai játszmák kapcsán azért kirajzolódott, mi a voksolás tétje: magánpénz az egészségügyben és a kettős állampolgárság. Akkor az első kérdés úgy szólt: "Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi szolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?" A második pedig emígy: "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"

Ezekről a kérdésekről már szavazott az ország, miközben közel két év után is számos pontjuk homályos. Például az, ha állami vagy önkormányzati tulajdonban marad a kórház (vagyis az épület), attól még a bent zajló szolgáltatások kerülhetnek-e magánkézbe? Illetve, hogy miféle az a törvény, amit még meg sem alkottak, de majd utólag szabályozza a kettős állampolgárság kérdését.

Halmai Gábor és Szegvári Péter alkotmányjogászok azt mondják, a népszavazási kérdéssel szemben támasztott első formai követelmény az, hogy érthető és egyértelműen megválaszolható legyen. Országos ügyekben ezt a kontrollt az Országos Választási Bizottság gyakorolja, helyi ügyekben a település hasonló testülete, de elsősorban a jegyző a felelős. Ha a kérdés pontatlan vagy értelmezhetetlen, miként a népszavazási kezdeményezés elutasítása is, megtámadható az Alkotmánybíróságon.

Halmai emlékeztetett az OVB egy múlt heti döntésére, amely segít eligazodni. A testület elutasította a Magyar Függetlenségi Párt és a Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület közös beadványát, amely népszavazásra bocsátotta volna, hogy Magyarország lépjen ki a NATO-ból, és hirdesse ki semlegességét, illetve, hogy egyetértünk-e a megyerendszer megszüntetésével, a "regionális szint létrehozásával", továbbá a községi önkormányzatok jogköreinek csökkentésével. Halmai Gábor azt mondja, az elutasítás oka nyilvánvaló: nemzetközi szerződés nem tehető fel népszavazásra, illetve egy kérdésen belül nem ajánlható meg a semlegesség sem, mert aki kilépne a NATO-ból, az még nem biztos, hogy semlegességet is óhajt. A másik kérdés pedig értelmezhetetlen, mert régiók már jelenleg is léteznek.

A vasárnapi óbudai népszavazási eset - amelyik a Hajógyári-sziget beépítésének támogatottságát tesztelte - azért tanulságos, mert Szegvári Péter szerint jogszerű ugyan, hiszen az idézett rendeletek hozzáférhetők, mégsem segíti az állásfoglalást. "Megerősíti-e Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testülete által elfogadott Óbuda-Békásmegyer Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 32/2001. (XI. 30.) rendelet módosításáról, valamint a Budapest III. kerület Óbudai (Hajógyári) sziget Kerületi Szabályozási Tervéről szóló 35/2006. (VI. 30.) rendeletet?" - szólt a kérdés, amelyet Deme László nyelvészprofesszor dodonainak nevez. "Egyetértek-e valamivel, amiről nem tudom, hogy micsoda" - értelmezi a kérdést a nyelvész, aki szerint előfordulhat, hogy a megfogalmazás szándékosan homályos, de semmiképpen sem etikus ilyen helyzetbe hozni egy közösség polgárait.