"Beludzsisztán tigrise" ötven évig meghatározó alakja volt a beludzs autonóm törekvéseknek. Hol a pakisztáni szövetségi kormány minisztereként, hol lázadóvezérként - mikor hogy diktálták az érdekek vagy a politika. Beludzsisztán Pakisztán legnagyobb, egyben a legelmaradottabb tartománya is. Az Iránnal, Afganisztánnal, a pakisztáni törzsi területekkel határos tartomány ásványi kincsekben rendkívül gazdag, és Pakisztán fő földgázellátója. A Beludzs Felszabadítási Hadsereg vezetésével a beludzsok azt akarják elérni, hogy Iszlámábád fejlessze a régiót, és az innen nyert ásványokból szerzett bevételből jusson vissza nekik is.

Míg a pakisztáni vezetés ünnepli Bugti halálát, az autonómiáért folytatott küzdelem megerősödik. A sajtó szerint Bugti halála nagyobb lendületet adhat a nemzeti mozgalomnak, mint életének munkássága, hozzátéve, hogy Bugti megölése tovább rontott Pervez Musarraf elnök amúgy sem egyértelmű megítélésén.

Beludzsisztán geopolitikailag rendkívül érzékeny helyen fekszik. A tőle északra fekvő törzsi területeken nyúlik el az a Vazirisztán, ahol feltehetően Oszama bin Laden is rejtőzik. A "terror elleni háborúban" Washington mellé álló Pakisztán elkötelezettségét Afganisztán többször, Washington csak halkan kérdőjelezte meg. Merthogy a törzsi területeken nem sikerült felszámolni sem a tálibokat, sem megszüntetni az Afganisztánba áramló tálib ellátást. Sőt, errefelé de facto a saria (iszlám jog) alapján rendezkedik be egy tálibok vezette társadalom.

Eredetileg a tálibok és terrorista szövetségeseik Dél-Vazirisztánban húzták meg magukat, de onnan sikerült kiűzni őket Észak-Vazirisztánba. Amikor tavaly decemberben (egy Musarraf ellen elkövetett merényletkísérlettel fémjelezve) felerősödött a beludzs küzdelem, a katonai vezetők figyelmeztették Musarraf elnököt, hogy Pakisztán nem tud kétfrontos háborút vívni, Észak-Vazirisztánban és Beludzsisztánban. A tábornokok szerint a beludzs "szabadságharc" sokkal veszélyesebb Pakisztán területi egységére nézve, mint a szélsőségesek a törzsi területeken. Ezért - írja a South Asia Analysis Group elemzője - azt javasolták Musarrafnak, hogy kössön békét a törzsi területeken, és vezényelje át a csapatokat Beludzsisztánba.

Szeptember 5-én a központ által kinevezett kormányzó és a helyi törzsek aláírtak Miransahban egy békeegyezményt, melyet a New York Times egyszerűen pakisztáni "kapitulációnak" nevez. E szerint a tálibok azt ígérték, hogy a területről senki sem indíthat támadást Afganisztán ellen, és nem adnak menedéket külföldi dzsihadistáknak. Ám az egyezmény azt is tartalmazza, hogy a külföldiek maradhatnak, amennyiben betartják a békemegállapodást. A pakisztáni kormány nem tartóztatja le, és nem is utasítja ki őket. Két évvel ezelőtt hasonló megállapodás született Dél-Vazirisztánban. Valószínűleg a külföldi szélsőségesek most is átvonulnak egy másik törzsi területre, és várható, hogy erősödik a tálib ellenállás Afganisztánban.

Bár a megállapodásra George W. Bush elnök csak anynyit mondott: ő nem kapitulációként értelmezi - Musarraf mégis csak felvállalta, hogy feladja a tálibok üldözését Beludzsisztánért, melynek stabilizációja most első számú célja. A csapatok átvezénylése mellett a pakisztáni elnök a Beludzsisztánban élő tálibok segítségét is kérte a felkelők leveréséhez - írja South Asia Analysis Group elemzője.

Beludzsisztán a térség más országai számára is fontossá vált, mióta kiderült: a pakisztáni kormány új, mélytengeri kikötőt tervez építeni az Arab-öböl partján a tartomány Gwadar nevű városában, illetve erre vezetne a Pakisztánt Közép-Ázsiával összekötő autóút is. A kikötő több érdeket is sért: a BBC szerint a pakisztániak megdöbbenve fogadták egy felkelő vallatásakor, hogy "baráti" öbölállamok is segítik a beludzsokat, ahogy Kína és India szerepe is kérdéses.

Bugtit támogató quettai tüntetés. A hadsereg nem tárgyalt vele