Eltérített idegsejtek
Ebben az időszakban a sejtek élénk nukleinsav-szintetizáló tevékenységet folytatnak. Ennek jelzett előanyagát az állatoknak beadva azt a sejtek felveszik, és a "beépített" jelzőanyag őket a későbbiekben nyomon követhetővé teszi. Az így megjelölt 335 állatot három csoportra osztották. Az elsőt intenzitásában, és kivitelezésében a terhességi UH-vizsgálatnál használthoz hasonló eljárásnak tették ki, 3 perctől összességében 7 óráig terjedő időtartamra. A másodiknál ugyanezt alkalmazták, ám a kikapcsolt készülék kezelőfejével. Mintegy szimulálva a vizsgálatot stresszt okoztak, a tényleges ultrahangos energiaterhelés nélkül. A harmadik csoport nem került kapcsolatba sem a be-, sem a kikapcsolt készülékkel. Nyomon követve a megjelölt idegsejtek sorsát, kiderült, hogy sok közülük már 30 percnyi ultrahangos behatásra utat tévesztett. A célirányos külső felszínre vándorlás helyett szétszóródva megrekedtek a mélyebb rétegekben. Minél tovább tartott a kezelés, annál nagyobb volt az eltérített idegsejtek száma. Azoknál az állatoknál, amelyeknél csupán imitálták a vizsgálatot, ugyancsak lehetett tapasztalni némi idegsejt "eltévelyedést", azonban sokkal kisebb mértékűt és csak jóval hosszabb kezelési időtartam után. A békén hagyott állatok sejtjei a megszokott számban és sebességgel követték a szabályos vándorlási útvonalat. Más állatkísérletekben a most megfigyeltekhez hasonló vándorlási zavart észleltek vemhes állatok alkohol-, kokainkezelése vagy vírusfertőzése után. A feltételezések szerint a kifejlett agykéreg különböző területei közötti kapcsolatok kialakulásának előfeltétele a neuronok zavartalan vándorlása. A későbbiekben ez biztosítaná a legmagasabb rendű agykéregi működéseket.
Felmerül a kérdés, lehet-e okuk félni a kismamáknak attól, hogy a terhességi UH-vizsgálattal veszélynek teszik ki a magzatukat? A több mint négy évtizede széles körben elterjedt vizsgáló módszernek ez idáig semmiféle magzatkárosító hatását nem sikerült kimutatni. Ha csak azt nem számítjuk ide, amiről a kilencvenes évek végén a svéd Karolinska Intézet kutatói számoltak be. Úgy találták, hogy a terhességi UH-vizsgálatok bevezetése óta feltűnően megnőtt a balkezes fiúgyermekek aránya. A diagnosztikus energiatartományban némi sejtkárosító biológiai hatást pedig csak lombikban végzett vizsgálatok során tapasztaltak. Ezt a sejtek anyagcseréje során keletkezett parányi buborékok felmelegedésének, illetve a külsőleg gerjesztett, élénkebb mozgásának tulajdonították.
Dr. Szathmáry Gábor főorvos a János Kórházban két évtizednél hosszabb ultrahangos tapasztalattal a háta mögött szükségesnek tartja leszögezni, hogy ez a vizsgálómódszer annak idején valósággal forradalmasította a nőgyógyászati diagnosztikát. Nem hangsúlyozható eléggé jelentősége a különféle magzati rendellenességek, terhességi szövődmények idejekorán történő felismerésében. Nincs hozzá szükség még tűszúrásra sem, maradandó hatása nincsen. A vizsgálatkor alkalmazott ultrahang fizikai energiája a célszervekben legfeljebb fél-egytized Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést okoz.
Ami pedig a rezgéskeltés mechanikai hatását illeti, ennek intenzitása nyugodtan figyelmen kívül hagyható. Különösen, ha összehasonlítjuk a jóval kíméletlenebb, kézzel végzett vizsgálattal, ami megszakadni készülődő terhességnél akár azonnal vetélést okozhat.
Mindemellett, a terhességi ultrahangos vizsgálatoknál mindig nagy körültekintéssel járnak el. Rutinszerűen négy alkalommal végzik: a várandós első jelentkezésekor, majd a 12., a 20-22. és a 36-38. hetek táján. Ez alkalmas a magzat korának a megállapítására és arra, hogy az esetleges fejlődési hibák, rendellenességek, a szülés kimenetelét befolyásoló tényezők időben kiderüljenek. Ennél többször, és ettől eltérő időpontokban is sort kerítenek rá, ha azt az anya vagy a magzat egészségének, biztonságának a fenyegetettsége indokolja. Veszélyhelyzetekben tehát, s nem azért, hogy a várva várt csemete "mosolyalbumát" méhen belüli sztárfotókkal lehessen elkezdeni.
