Polgármesterség - szociális okból
Az egyik legörvendetesebben fejlődő baranyai falucska első embere vallja ezt. A most 71 éves férfiról tudni kell, hogy az iskola befejeztével elköltözött falujából Pécsre, s évtizedekig középvezető volt egy cégnél, majd sikeres vállalkozóként ment nyugdíjba. A kilencvenes években felújította a falujában örökölt családi portát, s egyre több időt töltött ott. 1998-ban gyerekkori pajtásai rávették, hogy jelöltesse magát a 300 lelkes, nyomorúságos állapotú falu polgármesterének, mert ő - ötletes és a hivatali ügyintézésben jártas emberként - talán tud tenni valamit ezért a településért. A férfi jelöltette magát, nyert, s azóta a falu nagyot változott. A község rendezett, tiszta, virágos és közművekkel ellátott, temploma, temetője, középületei és útjai ápoltak. A polgármester önkormányzati támogatással és pályázati ötletekkel segíti a helybélieket abban, hogy felújítsák vagy legalább tatarozzák a portájukat. Mindenki állítja, hogy a falu azért ennyire "pofás", mert a polgármester érti a dolgát. A falu első emberének azonban eszébe se jut, hogy neki ezért pénz járna. Gesztusát így magyarázza:
- Nagy tisztességnek érzem, hogy nekem bizalmat szavaztak. Meg egyébként is: egy ilyen kicsi faluban alig akad teendője a polgármesternek, ezért a kevés munkáért nem kérhetek pénzt. Hetente három napot vagyok kinn, s olyankor két-három óra elég nekem mindenre. Az időm főleg azzal telik, hogy eltrécselek az emberekkel. A napi, manuális munkát elvégzi a falugondnok és a körjegyzőség. Szerintem, ha egy polgármester egy pár száz lelkes faluban főállásúként vállalja a posztját, akkor azt azért teszi, hogy így jövedelemhez jusson.
Később a polgármester arra kér, hogy ha leírom a véleményét, akkor se a faluja, se az ő nevét ne említsem: nem akarja magára haragítani a hivatalukat pénzért vállaló kollégákat. Számuk egyébként nem is kevés, országszerte több száz - 600 lelkesnél kisebb - úgynevezett aprófalu van, amelyet főállású polgármester irányít. Baranyában még a 60-70 lakosú falvakban is találunk főállású polgármestert. A megye 129 községében 300-nál kevesebben élnek, s e falvak közül 27-nek a polgármestere fizetésért dolgozik. Bár ezek a polgármesterek általában csak az adható bér 40-70 százalékát igénylik, ám már ez is súlyosan terheli falujuk gazdálkodását. Jártam olyan falvakban, ahol az önkormányzat 15-20 millióból gazdálkodott, s e pénz 20-25 százalékát elvitte a polgármester fizetése és költségtérítése. S ha ehhez még hozzátesszük a képviselő-testület tiszteletdíját, akkor már ugrott a falu pénzének harmada. Pedig ezek az önkormányzatok általában a végletekig szegények, fejlesztésekre nem is gondolhatnak, rendszeresen elmaradnak a közműszámlákkal, s ha jelzik az illetékes minisztériumnak (eddig a belügynek, ezután az önkormányzatinak), hogy forráshiányosak, akkor a tárca a többmilliós hiány legfeljebb felét egyenlíti ki. A minisztérium magatartásából kiolvasható egy üzenet: egy pár száz lelkes, intézményeket nem működtető falu ne panaszkodjon forráshiányra, ha van arra pénze, hogy polgármesterének évente kifizessen 3-5 millió forint bért és költségtérítést.
Beszéltem több aprófalu polgármesterével, akik fizetésért végzik munkájukat, s megkérdeztem tőlük, mennyire látják indokoltnak a főállásúságot. Volt, aki azt mondta, hogy ez a hivatal sok időt igényel, így fizetés nélkül nem vállalható. Amikor megjegyeztem, hogy van olyan nézet, amely szerint a körjegyzőség elvégzi a munka dandárját, akkor a polgármester ezzel vitába szállt, és - komoly érvek nélkül ugyan, de - ragaszkodott ahhoz, hogy az ő posztja, igenis, sok teendővel jár.
Ugyanakkor több aprófalu polgármestere elismerte, hogy jövedelmi okokból vállalta el főállásban ezt a posztot. Akadt köztük olyan, aki elmesélte, hogy a rendszerváltás után öt munkahelye volt, valamennyi tönkrement, s ő mindig hónapokra munkanélküli lett, ezért úgy gondolta: megpróbál megélni a polgármesterségből. Beszéltem olyan polgármesterrel is, aki azért lett főállású vezetője hatvanlelkes falujának, és azért kért - egyébként a minimálbért alig meghaladó - fizetést, mert így az önkormányzat állja az ő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékát. Az illető amúgy 15 hektáron gazdálkodik, és őstermelőként nem fizet járulékokat, mivel azt a falu megteszi helyette. Az egyik kétszáz lelkes falu vezetője meg bevallotta: számára az a vonzó a főállású polgármesterségben, hogy - ha két ciklust végigszolgál, akkor öt, ha meg hármat, akkor hét évvel - hamarabb mehet nyugdíjba.
Tegyük hozzá: amikor egy főállású polgármester által vezetett aprófalu fejlődik, akkor keveseket érdekel, hogy a település első embere főképp jövedelmi okokból vállal főállásban hivatalt. De gyakori, hogy ilyen fejlődés nem tapasztalható. Sőt a helyzet inkább az, hogy a hátrányos helyzetű aprófalvakért nagyon keveset tudnak tenni azok a polgár-mesterek, akik alapvetően szociális okokból vállalják főállásban a település irányítását.
A polgármesterségért most harcba indulóknak színt kellene vallaniuk abban is, hogy fizetésért, tiszteletdíjért vagy csak a teljesítményük iránt kijáró tiszteletért gondolják ellátni hivatalukat. Az aprófalvak lakói bölcsen teszik, ha megfontolják: elbír-e a településük egy főállású polgármestert? Nem kell, hogy ez legyen a fő szempont a választásnál, de mellékes se lehet.
