A botrány egy csendes svéd kisvárosban, Molbyban tört ki, ahol a helyi - kissé túlbuzgó - élelmiszer-ellenőr meg akarta tiltatni, hogy egy kávézóban házi készítésű sütiket áruljanak. Azt állította, hogy egy EU-irányelv szerint kizárólag engedéllyel rendelkező létesítményben előállított süteményeket szabad árusítani.

Csakhamar országos vita kerekedett az apró incidensből. Lena Ek svéd európai parlamenti képviselő valóságos polgári engedetlenségi mozgalmat indított el, amikor azt nyilatkozta: "Mindenkit ellenállásra szólítok fel. Süssenek süteményeket, és árulják őket!" A Svenska Dagbladet napilap szerint azt is hozzátette: "Nagy-Britanniában hatalmas felzúdulást váltana ki, ha ilyen szigorú szabályokkal sújtanák a bed and breakfast (szoba reggelivel) intézményét. Svédországban viszont szóba került, hogy a törvénynek azokra is vonatkoznia kellene, akik a saját anyjuknak készítenek süteményt."

Ekkor már Margot Wallström kommunikációs EU-biztos is elérkezettnek látta az időt a közbeavatkozásra. Közleményt adott ki, amelyben megnyugtatta honfitársait, hogy továbbra is bátran süthetnek a templomok, az iskolák vagy a jótékonysági szervezetek számára. A brüsszeli ellenkampányba beszállt Philip Todd, az Európai Bizottság egészségüggyel foglalkozó szóvivője is, aki közölte: "A szabályok csak a kereskedőkre érvényesek, a céljuk megvédeni az emberek egészségét." Mint a Dagens Nyheter című svéd újságnak elmagyarázta: "Számos kivétel is létezik, éppen a kisebb kávézók vagy más kisvállalatok életének megkönnyítésére."

Ám az unió zsarnokoskodása miatt pánikolni nemcsak a svédek tudnak. A brit sajtóban elterjedt például, hogy már Beethoven 9. szimfóniája sem EU-konform: a munkahelyi zajszintet csökkentő irányelv okán komolyzenei művek százait kell halkabban játszani vagy betiltani. Az eurokraták kitiltják a zenét és a hangos társalgást a pubokból, a diszkókban és a focimeccseken pedig füldugókkal kell védekezni - riogatott a média. Az Európai Bizottság magyarázatát persze sehol sem közölték: mivel a süketség a leggyakoribb munkahelyi betegség az unióban, a zajártalmat visszafogni és a hallásvédőket kötelezővé tenni gyárakban, repülőtereken akarják.

Már a sziget meghatározásába is beleszól Brüsszel - rémisztgettek ugyancsak brit újságok. (S mielőtt bárki legyintene, hogy ilyenre csupán a bulvárlapok képesek, szögezzük le: akárcsak az előző történetet, ezt is átvették komoly, politikai napilapok.) Az álhírben világgá kürtölték, hogy egy új EU-jogszabály szerint a sziget nem számít többé szigetnek, ha ötvennél kevesebb állandó lakosa van, vagy egy kilométernél közelebb fekszik a szárazföldhöz. A tények ezúttal sem kaptak nagy nyilvánosságot: a valóságban mindössze egy uniós tanulmányról van szó, amely a szigetlakó közösségek helyzetét elemzi, és az egyszerűség kedvéért leszűkítette a vizsgálandó területek körét.

És ugyan ki ne izgatná fel magát a híren, hogy az euró impotenssé tesz? Nem elég, hogy a közös valuta nem vezetett férfias gazdaságokhoz - jegyezték meg kárörvendő (természetesen brit) lapok -, egy német buszsofőrnek az euró bevezetése óta nem volt merevedése, ezért most beperli a berlini kormányt. Később azonban kiderült, hogy az újságírók a német Ökotest magazinban közölt teszt eredményeit ferdítették el. Bár egy németországi laboratórium valóban TBT jelenlétét mutatta ki euróbankjegyekben (a TBT olyan stabilizátor, amelyet számos mindennapi termékben, többek közt élelmiszerekben és csomagolóanyagokban használnak), a napi megengedett mennyiség eléréséhez egy embernek hosszú időn át naponta 2500 papírpénzt kellene megennie.

De nemcsak a britek fantáziája túlfejlett. Az EU-csatlakozás idején Magyarországon is a közhiedelem részévé vált: egy uniós szabályozás előírja, hogy a tenyésztők játékot adjanak a sertéseknek. Az igazság ennél - sajnos - prózaibb. Mivel azt figyelték meg, hogy az unatkozó állatok hajlamosak kárt tenni magukban vagy a többiekben, arról rendelkeztek, hogy a disznók előtt mindig legyen megfelelő mennyiségű szalma, széna, fa, fűrészpor vagy tőzeg. Játékról egyetlen szó sem esik a sertéstartásra vonatkozó irányelvekben.

Minden cáfolat ellenére újra és újra felröppen a hír, hogy az unió nem tűri a görbe uborkákat és banánokat, a túl vastag répákat - és egyáltalán, a "szabálytalan" zöldségeket-gyümölcsöket. A lényeg: a termékeket tényleg osztályozzák méret és minőség szerint, de ezzel csak a kereskedők és a vásárlók életét igyekeznek egyszerűbbé tenni. A banán átmérője például a gyümölcs érettségéről árulkodik. Ami pedig az EU-uborkákat illeti, görbülhetnek kedvükre a fogyasztók asztalán is.

A