"rábökött egy parányi pöttyre Tajvan déli csücskénél: 'Ez jó lesz'."

Teveli Gábor, a Népszabadság Tajvanon akkreditált tudósítója Chinaman kalandjai címen vezeti naplóját a Nolblog-on . Legfrissebb bejegyzésében arról írt, hogy meglátogatta őket egy barátjuk Pennsylvaniából, a jámbor anabaptisták földjéről.

"Jeanette kedves, pöttöm leány, kifogyhatatlan mondandóval ésérdeklődő szemekkel. Szőke és jogász. Korábban a kelet-európaifelzárkózás jogharmonizációját vizsgálta Szerbiában.

A családja az Atlanti-óceán partján él, az írországi Kerrymegyében. Bár csak 26 éves, Jeanette sokat látott már. Jeanette mostjárt először Kelet-Ázsiában, Tajvanon mégis egész otthonosan mozgott.Főleg arra volt kíváncsi, amit Amerikában nem láthat a kínainegyedekben. Hála istennek, Tajvan mindenkinek tartogat valamimeglepetést.

Érkezése után pár nappal Jeanette készen állt a tajvanifelfedezőútra. Reggeli után kiterítette maga elé a sziget térképét apadlóra, és vizsgálgatni kezdte a tengerpartokat. "Minimum egy héttenger" - szögezte le határozottan, szünet nélkül pásztázva apartvonalat. Tömpe ujjával egyre délebbre haladt a térképen, le aRáktérítő alá, majd hirtelen rábökött egy parányi pöttyre Tajvan délicsücskénél: "Ez jó lesz".

Úgy alakult, hogy a pöttöm pennsylvaniai lány a lehető legkisebb éslegismeretlenebb szigetecskét szúrta ki magának Tajvan térképén. SiaoLioucsou nevét akkor ki se tudtam ejteni, de mint később kiderült, ahelyiek többségének arról sincs fogalma, hogy a sziget egyáltalánlétezik."

További blogszemlék:

Flo: Halleluja

"Matthew Thiessen szülei amerikai misszionáriusok. ŐPeruban született és ott kisiskoláskodott, az első magömlés márvalószínűleg Ecuadorban érte,kanadai korában akarta először megváltani a világot, úgy, hogy a szüleiakkor már egy egészen más országban hirdették az igét. Úgy látták,fontos, hogy az iskolai oktatása zavartalan legyen, így nem aztszakították meg, hanem a családi köteléket. Átnyergelt aztán Matthew azUSÁ-ba, egy nóném főiskolára és új otthonának egy háromszor négymétereskollégiumi szobát nevezett ki. Ami az emeleti könyvtár volt egyben.Végül úgy gondolta, ezek után mi baja lehet, megpályázza az indonézösztöndíjat." Tovább a blogba

Kurama: merülés

"Én anyámnak már rég megbocsátottam, ahogyan apámnak is. Ezek fájnak,mindig is fájni fognak, de ez nem jelenti azt, hogy erre hivatkozva ki-vagy megkerülni lehetne dolgokat. Nem lehet egész életen át a meg nemélt életről beszélni, a kapott sebekre hivatkozni. Az ő hibájuk, ha ígytörtént, az én felelősségem, mikor szakadok el ezektől a fájdalmaktól.Az már az enyém. Felnőttként már nem mondhatom, hogy értsd meg, nemtudok másmilyen lenni, mert apám-anyám-akárkim ezt és ezt tette velem.Felismerem, amikor ezek a dolgok működnek bennem és nem könnyű velük,de ez már nem tartozik a másikra. Nem terhelhetem meg a fiamat a sajátsebeimmel. Lesz neki így is épp elég saját. Jó, nem is lesz sosefüggetlen tőlük, hiszen azok alakítottak engem, de hogy mennyirebefolyásolják az életét, az már rajtam múlik. Össze vagyunk drótozvarendesen, na." Tovább a blogba

Naima: Amerika-gyűlölet

Az első napokban az egyik legmegdöbbentőbb élményem Teheránban egy óriásplakát volt.

„Izraelt el kell törölni a Föld színéről!” – olvasható A Hezbollah vezetőjének, Naszrallahnak a képe mellett. Tovább a blogba

(nolblog)

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.