Hamar kiderül, hogy a rai-t nem is olyan egyszerű pontosan meghatározni. A hetvenes, nyolcvanas években egy speciálisan kevert műfajként jelent meg, van benne pop, reggae, dance, hip-hop, trip-hop, de hiába szeretnénk mindent sorra venni, nem fog sikerülni. Egy biztos: mindezek mellé arab melódiák és ritmusok kapcsolódnak, ettől lesz a rai az, ami. Az Algériában megszülető helyi popzene hamarosan nagy szelet kavar, a koncerteket, kazettákat szinte azonnal betiltják szabadelvűségük miatt, a rai zenészek pedig ellenségek lesznek a bigott vallási vezetők szemében. Abban, hogy ma már közkedvelt műfajról beszélhetünk, nagy szerepe volt annak, hogy a francia gyarmat zenéje Párizsból indult hódító útjára. A város egyik külvárosában, 1986-ban rendezték meg az első olyan fesztivált, ahol az összes - addigra már hírnevet szerzett - előadó felléphetett. A Bobigny Fesztiválnak kulcsszerepe volt a rai elfogadtatásában, fontosságát jelzi az is, hogy azóta évről évre megrendezik.

A rai zenei világa és ideológiája tele van kettősségekkel. Az akusztikus hangszerelés az elektronikával vegyül, a tradíció a modernnel. Szövegeik, és néhol egészen egyszerű hangszerelésük az utca gyermekéhez ugyanúgy szól, mint az észak-afriaki felső tízezerhez, a kötött hitelvek és a szexualitás, szakrális és evilági tartalmak, kitaszítottság és új identitás egyszerre van jelen. A rai persze követi a piacot, életmódot, világképet és egyben ellenkultúrát sugároz, és néha hiteltelenséget is hordoz, miközben a zenei piac elvárásaihoz igazodik. Hódítása mégis megállíthatatlan, jól mutatja ezt Khaled és Faudel sikere, valamint Cheb Mamié, akinek ismertsége az európai és amerikai piacon leginkább Sting Desert Rose-ának köszönhető.

Megtudom továbbá, hogy a "Cheb" kölyköt jelent, a "Mami" pedig a Mohamed becézett alakja, és nem valami öregasszonyt takar. Mustapha Mataoui tehát a "Kölyök Mohamedet" kíséri a billentyűk mellett már több mint tíz éve.

- A budapesti koncert előtt hallottál valamit a Szigetről?

- Ebben az évben nagyon sok reklámot láttam Franciaországban, ami a fesztivált hirdette. Ingyenesen terjesztett programfüzetekben és plakátokon is. Rengeteg plakát volt mindenfelé a Szigetről, és ahogy láttam, célba is ért, sok francia szót hallottam. De volt máshonnan is információm. Játszom egy másik bandával, és ők már jártak a Szigeten. Sajnos akkor még nem dolgoztunk együtt. Az Orchestre National dé Barbés két évvel ezelőtt lépett fel a fesztiválon. Tőlük hallottam, hogy a rendezvény hatalmas volt. Mármint a mérete.

- A Szigetre külön repertoárral készültetek?

- Nem állítottunk össze speciális programot a Szigetre, előző nap Koppenhágában játszottunk, és majdnem ugyanaz került színpadra. Persze ugyanazt sehol sem adjuk elő, változtatások mindig akadnak. A közönség a Szigeten rendkívül befogadó volt, élvezte a koncertet, és ez inspirált minket. Sokszor ott van ugyan a hallgatóság, de nem érzik át igazán a zenét. Olyankor nekünk sem olyan örömteli a játék, de itt más volt a helyzet. Nem terveztünk ráadást, lejöttünk a színpadról, és hallottuk, hogy a közönség tapsol, és szeretnének még hallani valamit. Úgyhogy két ráadást is játszottunk.

- Azt már tudjuk, hogy rai-t játszol, de mi az, ami még ezen kívül érdekel?

- Minden egyéb műfajt szeretek és játszom is, a jazzt, a latint (flamencot, brazilt, kubait), és bár sokan hiszik azt, hogy Algériában csak a rai létezik, ez tévedés. Sokféle más irányzat van jelen, a kedvenceim közé tartozik például a shabi és a hausi.

- Milyen volt az első találkozásod a hangszereddel?

- Hétévesen először hegedülni tanultam, a nővérem pedig zongorázni. De nem szerettem a hegedűt, nem éreztem igazán magaménak. Tíz éves koromban erre a szüleim is rájöttek, nem volt mit tenni, beírattak engem is zongorázni. Attól kezdve nagyon boldog voltam: csak én és a zongora. Éveken át.

- Romantikus kezdet. Mi történt azután?

- Szorgalmasan tanultam tovább, és néhány év múlva megnyertem egy zongoraversenyt Algériában. De ez már nagyon régen volt, furcsa erről beszélni. Később egy ösztöndíjjal Párizsba kerültem, és már nem mentem vissza Algériába. Azóta zenészként dolgozom.

- Hogyan jött a rai?

- Ez a történet nem túl izgalmas. Egy napon egy barátom találkozott Cheb Mami gitárosával, aki elmondta, hogy billentyűst keresnek. Találkoztunk, és azóta velük dolgozom. Igaz, előtte nem játszottam rai-t, de hamar megszerettem. Rengeteg koncerten szerepeltünk világszerte. Szeretek turnézni.

- Hol léptek legközelebb a közönség elé?

- Cheb Mami következő albuma októberben kerül a boltokba. Ha valaki szeretne újra látni minket, várjuk október végén Marseilles-ben, és a további fellépések bármelyikén Franciaországban. Remélem, hamarosan Magyarországon is bemutatkozhatunk az új dalokkal.

- Tudhatunk valamit az új albumról?

- Annyit elárulhatok, hogy kicsit más lesz, mint az előzőek, orientális elemekkel gazdagodik a régi hangzás.

- Van valami egyéb is születőben a kezed alatt?

- Mostanában sokat foglalkozom a saját ötletemmel. Az utolsó simítások előttállok. Algériai dallamokat ötvözök latin jazzel, izgalmas, hullámzó, kellemes zene lesz. Szívesen bemutatkoznék vele Budapesten is, a közönséget már úgyis nagyon megszerettem.