A bukaresti napilap riportere maga kereste fel Érmihályfalván a magyar Pomlényi Jánost, és beszélt az egyik "tettestárssal" is, a román Ioan Florin Lengyellel, aki egyébként majdnem tökéletes magyarsággal beszél. Pomlényi szavai szerint az érmelléki kisvárosból indult hazafelé  múlt szombaton kora délután az a két kerékpáros, akiket megvertek állítólag azért, mert magyarok. Pomlényi a határ felé vezető út melletti dinnyeföldjén tartózkodott, és ismerősök jöttek hozzá gyümölcsért. Az úton megjelent a két biciklis, már messziről kiabáltak, káromkodtak, szidták a román utakat és az illetők oláh anyját.

"Még először azt hittem, ismerjük valahonnan egymást, azért kiabálnak oda nekem a dinnyeföldre. Mondtam is a fiúknak, üljünk be  egy autóba, s menjünk, nézzük meg, kik azok. Aztán mikor utolértük őket, megálltunk, s megkérdeztem, hogy mi a problémájuk. Erre a  válasz ismét oláhozás, anyázás volt" - meséli Pomlényi. - "Nem ütöttem meg egyiket sem, akkor nem tudtak volna hazamenni Debrecenbe, az biztos. Csak meglöktem mindkettőt egyszerre, mire  átestek a biciklijükön, egyikük az árokba" - folytatja a történetet.

Az incidens után pár perccel Lengyelt hívták a vámhoz, korábban ugyanis ő vezetett. A kerékpárosok elmondták, hogy (a román nemzetiségű) Lengyel semmit nem csinált, ő nem vett részt a dulakodásban, csak vezetett. Pomlényi szerint a két magyar előre megfontolt szándékkal szidta a románokat, hogy kiprovokáljanak egy, a Szlovákiában történtekhez hasonló esetet. Erre utal, hogy a kerékpárosok még haza sem értek Debrecenbe, amikor a Duna Televízió már közvetítette az incidenst, természetesen úgy, hogy románok vertek magyarokat csak azért, mert magyarok.

Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője pénteki vezércikkében úgy fogalmaz, hogy országúti kakaskodás vált fontos politikai témává, kisebbfajta román-magyar Tiszaeszlárrá. Nem kellett hozzá egyéb, mint kedvező széljárás - a szennyezetté vált szlovák politikai környezet -, valamint a témát kereső kárpát-medencei magyar közvélemény, forgatókönyvírói fantáziával fűszerezve.

A szerző szerint ettől aligha idegenek a kenyerüket megszolgálni igyekvő román és/vagy magyar titkosszolgálatok. Nyilván a sajtónak is megvan a maga fontos, eseménygeneráló szerepe a történetben. Olyannyira, hogy sokan hajlamosak a média felelősségét a döntéshozói felelősségnél is nagyobbra taksálni, s ez nem az első, nem is az utolsó ilyen eset. A legkönnyebb persze mindent a sajtóra kenni. Csakhogy a sajtónak ez a természete: azzal foglalkozik, ami a médiafogyasztót érdekli, ami a médiapiacon eladható. Ám amikor a sajtó tematizál, azt jelenti, hogy a politikum rosszul teszi ugyanezt - írja Salamon Márton László. (MTI)