A színész mítosza
Harminc éve halt meg Latinovits Zoltán, aki kiszorulván Budapestről élete utolsó öt évében leginkább a veszprémi Petőfi Színházban jutott szerepekhez. Erre emlékezve ma, holnap és holnapután sokféle programot szerveznek a városban.
A színház előcsarnokában lejátsszák híres filmjeit. Ma a Fábri Zoltán rendezte Isten hozta, őrnagy úr! című Örkény-adaptáció, holnap a Karinthy-regény alapján készült Utazás a koponyám körül című film (rendezte: Révész György), vasárnap pedig a Krúdy-novellákon alapuló Szindbád (rendező: Huszárik Zoltán) lesz műsoron.
Ezenkívül várják az érdeklődőket felolvasószínházba, beszélgetésre (szombaton Cserhalmi Györggyel, Ács Jánossal, Bakody Józseffel, Meszléry Judittal, Moór Mariannával, Joós Lászlóval, vasárnap Bujtor Istvánnal, Eperjes Károllyal, Jordán Tamással) és emlékkocsmázásra. Ma a megnyitó után Nagy András, az Országos Színházi Intézet igazgatója és Gajdó Tamás, az intézet munkatársa tart előadást.
Gajdó Tamás lapunknak úgy fogalmazott: a "színészkirály" Latinovitsnak már életében kialakult a mítosza, halála után pedig egész legendárium fonódott köré. A róla megjelent írások és könyvek állításait veti majd össze, egymásnak feszülő rokonszenvek és ellenszenvek alapján szélsőséges véleményeket gyűjtött egybe. Halálának - öngyilkosságának - körülményeiről például még 1999-ben is jelent meg a szemtanúk állításait kétségbevonó leírás. Különösen érdekesek a színész leveleit közreadó kötetek, amelyek rávilágítanak szorongásaira, gyötrődéseire, szakmai munkájával kapcsolatos vívódásaira. Gajdó Tamás Latinovits három színházát próbálja rekonstruálni. A színházat, amelyet játszott, a színházat, amelyet rendezett, és a színházat, amelyről álmodott.
