Trükkös tuják
Az örökzöld fenyőfélék, borókák, tuják egyre kedveltebb növények nálunk, azonban vásárlás előtt kevesen gondolnak bele, hogy képesek-e biztosítani tartósan az ilyen növények fejlődéséhez szükséges feltételeket. Ültetés előtt kevesen tájékozódnak a tetszetős növények ápolásáról. Ezek ugyanis a külső környezet apró változásaira is látványosan reagálnak. Lombjukat veszíthetik a szárazságban, vagy ha túlságosan közel került hozzájuk a gyomirtó, illetve a téli só.
Tévedés azt hinni, hogy az örökzöldek igénytelenek. Inkább kényesek, rendszeres ápolást igényelnek, egyebek mellett metszést. Ahogy egyre népszerűbbek, mind többen vannak, és kártevőik is megjelentek, pusztítják a hajtásokat, a leveleket. Sok olvasónk panaszkodik a pikkelylevelűeknek mondott borókák, hamisciprusok, tuják, valamint a tűlevelűek levélbarnulásáról.
A lomb- és ághullatással a tujatulajdonosokra a drágán vásárolt növényeik mindjárt az első ősszel hozzák a frászt. Nem kell megijedni és a kertészetbe rohanni reklamálni: az örökzöldek is frissítik föld feletti részeiket. A tuja például két-három hétig vedlik, méghozzá belülről. Ez olyan tünetekkel jár, mintha a növény ki akarna száradni. Minden ősszel kezdődik a tuják levél- és ágacskaváltása. Ilyenkor a belső rész kétéves ágacskái a rajtuk lévő pikkelylevelekkel együtt megbarnulnak, később lehullanak. A legtöbb pikkelylevelű örökzöld levele télire vizet veszít, és ez természetes színváltozással jár.
A természetes változások mellett ezek a növények a külső körülmények változására általában levélbarnulással, száradással reagálnak. Nem kell mindjárt betegségre vagy kártevőre gondolni, mert elképzelhető, hogy a néhány éve vásárolt növény gyökerei kinőtték a földlabdát vagy az ültetőgödörbe szórt örökzöldeknek való talajt. Ilyenkor a legegyszerűbb, ha örökzöldnek való tartós hatású műtrágyát vásárolnak, s a használati utasításban megjelölt időben, mennyiségben és módon a földbe juttatják.
A száradás ellen - ez a fiatalabb növények betegsége - olcsóbban lehet védekezni: locsolni kell. Az idősebb növények erőteljesebb gyökerei mélyebbre jutva megtalálják a szükséges vizet. Főleg tujasorokban, sövényekben fordul elő, hogy egyes növények kilógnak a sorból, társaikat lehagyva fejlődnek. Ezek általában a ház vagy a terasz, esetleg a járda esővízéből kortyolhatnak többet. Velük nincs mit tenni, az egész sort egyforma mennyiségű vízhez kellene juttatni.
Ennél kissé bonyolultabb a helyzet, ha a levélbarnulásért kártevők a felelősek. Felismerésükhöz nagyítóra van szükség. A borókák, tuják, hamisciprusok fő kártevője a tujafúró aranymoly. A szabad szemmel is jól látható, fél centire növő molylepke a nyár elején, közepén rajzik. A tojásokat a hajtáscsúcshoz közeli pikkelylevelek közé rakják le és a július végén kikelő néhány milliméteres hernyók a hajtások belsejébe vágott aknában késő tavaszig várnak, ekkor előbújnak, bebábozódnak, majd megjelenik az új molynemzedék, és kezdődik minden elölről. Az apró hernyó óriási kárt okoz, mert aknái miatt a hajtásvégek elszáradnak. Ha ezt tapasztalják, akkor elő a nagyítóval. Ha a hajtásvégek felületén lyukakat találnak, szétvágják, és megtalálják az üreget, aknát, és a belső, kirágott, gyakran üvegesen áttetsző falon ürülékszemcséket lelnek, akkor biztosak lehetnek: a tujafúró költözött a kertbe. A legegyszerűbb védekezés a fertőzött vagy fertőzésgyanús részek lenyírása. Egyszerűbb a helyzet, ha sövényről van szó, de a magányos pikkelylevelűek is hálásak, ha május végéig - mielőtt előjönnek a hernyók - megszabadítják őket a kellemetlen vendégektől. Legjobb elégetni. Nem kell sajnálni a levágott ágrészt, kinő újra, és az apró rovarok miatt úgyis elpusztulna. Ha erős a fertőzés, akkor a nyár végéig - amíg nem rágják mélyre magukat a hernyók - permetezni lehet. Az aranymoly mellett többféle pajzstetű is előfordul a pikkelyeseken. Ezek szívogatása következtében a hajtások torzulnak, sárgulnak, súlyosabb esetben elhalnak. A pajzstetvek jelenlétére ragacsos mézharmatból lehet következtetni. Ellenük a pajzs lezárásáig, áprilisig vagy július végén a rajzáskor lehet permetezéssel védekezni.
Gombák is károsítják a pikkelylevelűeket. Ezek általában apróbb, egy-egy levelet elváltoztató kártétellel indítják a támadást. Legegyszerűbb a fertőzött részek eltávolítása, ám ha szükséges, széles hatású gombaölővel permetezni kell.
A fenyőfélék barnulásától nem kell megijedni, de félni azért érdemes, hiszen az első tüneteknél a laikus még nem tudja megállapítani, hogy egyszerű levélváltásról vagy a biztos kipusztulásról van-e szó. Az amatőröknek nem árt ilyenkor gondoskodni az azonnali tápanyag-utánpótlásról és a fokozott öntözésről. Ha azonban a barnulás elhatalmasodik, akkor már nincs menekvés.
Az öntözés elhanyagolása egyébként azért is veszélyes, mert ezek a növények többnyire nagyon nehezen újulnak meg, így felkopaszodásuk vagy egy meghatározó águk elvesztése után már nincs mit tenni, nem alkalmazható a cserjéknél beváló erős visszavágás. Aki nem vigyáz, annak örök torzóvá válhat a növénye. Ilyen esetben segítséget jelenthet, ha a kopasz tuja tövébe egy fiatalt ültetnek, s ezek együtt növekednek. Ha a rendszeres öntözésről nem tud gondoskodni, és a későbbi gyökérfejlődéshez sincs elegendő jó föld, akkor inkább más növényt ültessen.
A jövő héten a kora őszi gyepmunkákról írunk.
