Márványba vésett kultúratámogatók

Kultúrális mecenatúra

A szponzorcsalogatás ma már napi rutin a kulturális intézményekben. A színházak szimbolikusan eladják a székeiket, mások maradandó emlékben gondolkodnak.

Hol vannak a régi szép idők, amikor Teleki 25 ezer értékes könyvet adományozott egy "tudós könyvtár" alapítására! És amikor a Széchenyiek Nemzeti Múzeumot, valamint Tudományos Akadémiát teremtettek... Ma az intézménymenedzser alternatív pénzforrásokra vadászik, és szponzorokat keres. Színházban pástétomot reklámozni? És fogkrémet? Miért ne? Máshol "eladják" a székeket, klubot alapítanak. A Katona József Színház pártolói netes foglalással is jelezhetik ragaszkodásukat. Szép, szép - hümmög Szűcs Miklós, a Kamaraszínház igazgatója, de ez csak pár millió forint.

A mecénás oly ritka, mint a fehér holló. A reformkorra emlékeztető intézményalapító pedig mutatóba sem akad. Náray-Szabó Gábor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának a főigazgatója szerint ha beindul a tehetős réteg, elsősorban a promóció érdekli őket.

Teleki József könyvtáralapító adományát meg sem lehet közelíteni, értelemszerűen az intézmény neki szentelt márvány emléktáblájára sem kerülhetnek fel új nevek. Közben megváltozott a mecénáskodás jellege is - folytatja fejtegetését Náray. Az utóbbi tíz évben divattá vált a díjalapítás. A Bolyai Díj után még hangzatosabb következett, a Prima Primissima. Náray rezignáltan fogadja el, hogy ilyen környezetben a könyvtár labdába sem rúghat, hiszen nem tud megmozgatni egymillió nézőt.

Mégse kell elkenődni: júniusban a Keleti Gyűjtemény jelentős adományt kapott csalai Kégl Miklóstól. A bőkezű támogató Kégl Sándor (1862-1920) dédunokája, és a Kégl-könyvtár restaurálását, webes katalógusban történő feldolgozását szorgalmazza.

Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója egyetért Náray-Szabó Gáborral: hiányzik a tehetős középréteg. Mivel elsősorban a multik adakozhatnának, a nemzeti kötődés is kérdéses. Számukra nem a magyar kultúra megmentése elsődleges, hanem a nagy célközönség a vonzó. Így hát inkább népszerű sportrendezvények felé kacsingatnak.

Az OSZK öt éve foglalkozik aktív szponzorcsalogatással (három támogatójuk évi 30 milliót juttat az intézménynek), de az adományozó akarat is jelentős - véli Monok István. Nagygyűjtemény ügyében is megkeresték már őket, immár csak 70-80 millió forint adókedvezményt kellene biztosítani, hogy megkaphassák.

Szerényebb, ám fontos akciókat bonyolít le az OSZK Baráti Társaság. A mintegy ötven könyvgyűjtő pénzt ad a könyvtárnak, de aukciókon is vásárolnak, évente kétmillió forintért. Az egyik bank nemrég 10 millió forint értékben vásárolt Londonban a könyvtárnak értékes anyagokat.

A Kossuth Kiadóval közösen szervezik az Amor Librorum Klubot, amely évi ötmillió forint támogatást jelent. Ezenkívül közös sorozatban ritkaságok hasonmás kiadásával foglalkoznak. A kiadó a bruttó bevétel 10 százalékát adja az OSZK-nak. A közreműködés nem annyira a pénz, mint inkább a digitalizálás miatt fontos. Ha a kiadó ötmilliót fizet a könyvtárnak, mellette még legalább tízet költ digitalizálásra.

Klubtag az Amor Librorumban az lehet, aki megvesz tíz kötetet. Ez 50 ezer forintos adománynak számít, és a támogatók nevét márványtáblán örökítik meg. Az eddigi két táblán mintegy 55 név szerepel.

Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója szerint a száz, kétszáz évvel ezelőtti adományok értékét lehetetlen pénzben kifejezni. 2002-ben felavattak egy emléktáblát, ezen 1927-ig terjedően tüntették fel a legjelentősebb támogatók nevét.

Tervezik a folytatást, ezért át kell alakítaniuk az előcsarnokot. Utána a márványtáblaakció a mai korok felé közelítheti a névsorolvasást. Addig is a múzeum a gyűjteménygyarapítóknak oklevelet ad. Hasonló módon nyilatkozik Náray-Szabó Gábor: - Ha megkeres egy fontos támogató, tejben-vajban fürösztjük!

Vannak persze területek, ahol nem ennyire békés az élet. A filmes és a színházi szakma között csendes utálkozás van. Szűcs Miklós panaszkodik, hogy míg a filmes bizniszben a szponzorok szinte 100 százalékban leírhatják adójukból a támogatás összegét, addig a színháznak senki sem ad szívesen, mert az öszszegeket nem lehet leírni.

Ha nem lenne siralmas, talán mosolyoghatnánk az ELTE Földrajztudományi Intézetének a "történetén". A Csillagászati Tanszék virtuálisan (is?) meghirdette, hogy szponzorokat keres az ELTE lágymányosi épületének tetején található planetárium felszerelésére. 300 ezer euró kellene - olvasható a honlapon. Egy szponzor minimum 20 ezer euróval szállhat be. Ha valaki 200 ezer eurót adományozna, főszponzorként akár önmagáról is elnevezheti a planetáriumot. További ígéretek: az összes szponzor nevét emléktábla örökíti meg a bejáratnál, ingyenes reklámlehetőséget kapnak, és díjmentesen igénybe is vehetik a planetáriumot. Csak egy gond van: a megadott telefonszámot hetekig lehet hívogatni, senki fel nem veszi. Szegény tolakodó szponzorok...

Műtárgy és üzleti siker

Míg Nyugaton a művészetpártoló bankok, nagyvállalatok hosszabb távú befektetésnek is szánják műtárgyvásárlásaikat, nálunk még a rövid távú mecenatúra jellemző - derült ki a Deloitte Szalon minapi vitáján.

A művészkörökben egyre inkább kulturális mecenatúrájáról is ismert Deloitte cég eddig 10-12 kortárs képzőművész munkáit vásárolta meg, most pedig létrehozta a Deloitte Szalont, ahol a hazai műpártolás kérdéseit tűzi napirendre.

Szerdán a pesti Mission Art Galériában tartott összejövetelen a cég elnök-vezérigazgatója, Simor András megjegyezte: olyan vállalat esetében, amelyet a piacon magasra értékelnek, magától értetődő a mecenatúra. Az ilyennél ugyanis lelkiismereti kérdés, hogy valamit vissza kell adni a társadalomnak abból, amit a piacon nyert. Másrészt szeretnék így is befolyásolni a cégnél dolgozók értékrendjét. Az sem mellékes, hogy a műtárgyvásárlásokkal is jelezzék, sikeres üzletet visznek. Megtudtuk, a Deloitte-nál egyetlen szempont, hogy jó minőségű legyen, amit támogatnak.

Ez alkalomra a Mission Galéria Klimó Károly festményeit mutatta be, amelyekből a cég is vásárolt. A jelen lévő művész elmondta, ma is él sokakban az a vágy, hogy az állam tartsa el őket. A festő jogosultnak tartja, hogy a művészek igényt tartsanak társadalmi támogatásra, hiszen a társadalomnak szüksége van a művészetre. Ő már a korábbi évtizedekben megpróbált külföldön is érvényesülni, vásároltak is tőle, de nagyon nehéz áttörni a falakat. Miközben a magyar irodalom számos alkotójának művei népszerűek Nyugaton, ismert a magyar zene vagy a film, a képzőművészetben elszigetelődtünk - állapította meg.

A mecenatúrában kedvező jel viszont, hogy két éve létrejött a művészetpártoló cégeket kulturális ajánlatokkal segítő Summa Artium Kht., amely kezdeti sikereket ért el.

Az eszmecserén szóba került: a nagy nyugati bankok, cégek évtizedekkel korábban kezdtek kortárs műtárgyakat vásárolni, és mára egyfajta munkamegosztást is tükröző, nagy értékű gyűjtemények alakultak ki így. A művészetpártolás befektetésnek sem utolsó. A Deloitte vezérigazgatója megjegyezte, nálunk általában nem az a szempont, hogy egy-egy műalkotás mennyit fog érni 15-20 év múlva. Szakembereket vonnak be a támogatandó művészek, alkotások kiválasztásába, ebbe az első számú vezető nem szól bele. Ez utóbbi azonban kivételes eljárás.

Ajándékok
a Nemzeti Múzeumnak

A tápiószentmártoni szkíta kincs Blaskovich Aladártól származik (1923). Dessewffy Miklós mintegy 2500 görög és kelta érméből álló gyűjteménye örökös letétként került az Éremtárba. 1940-ben Pálffy László herceg egy háromkilós, 1589-ben készült színarany serleget adományozott az ötvösgyűjteménynek. A Sedlmayr-család 2004-ben Könyves Kálmán pecsétgyűrűjét ajándékozta a múzeumnak. Az Újkori Főosztály legnagyobb mecénása Schunda Károly, aki 1927-ben világhírű hangszergyártó cége gyűjteményét adta oda. Duhony Pál 1988-ban azt a történelmi bútoregyüttest ajándékozza a Múzeumnak, amelyet 1849-1850-ben Haynau használt. A Nádasdy család 1953-ban több száz darabból álló ősgalériáját ajánlotta fel a Képcsarnoknak. Hasonló családi galéria származik Csáky Mórictól (1973), Ács Irén 70 ezer felvételből álló életművével gazdagította a Történeti Fényképtárat. 2005-ben, folyóiratokban és napilapokban közzétett felhívás nyomán 425 darab 1956-os amatőr felvétellel gazdagodott a fotógyűjtemény.

Táblára kerülnek a Széchényi könyvtár támogatói

Orbán minden botrányt megbocsát, amíg Rogán ilyen szépen szolgál

Pezsgőt hozott egy sommelier, a pincérek töltögették a poharakat, lecsúszott egy-két pálinka, és voltak kolbászfalatok is vasárnap este a Bálnában. A „főnök", Orbán Viktor mindenkinek megköszönte a kvótanépszavazás kampányában tett erőfeszítéseit, majd magabiztosan, mosolyogva azt mondta, ezzel az eredménnyel egy parlamenti választáson a Fidesz újra kétharmados többséget szerzett volna, és ez sikerülhet 2018-ban is. Az érvénytelen népszavazás volt a főpróba.

Jobbik: kormányprogramot ír, aki visszaküldi a kérdőíveket

A Jobbik elnökének közlése szerint lezárult a pártja által meghirdetett "valódi nemzeti konzultáció" első szakasza. "Jól választottuk ki a témákat, az egészségügy, az oktatás és a korrupció területét" - mondta Vona Gábor pénteken Gyöngyösön, a sorozatot záró lakossági fórumát megelőző sajtótájékoztatón.