A Várady Tibor és Linder Bálint (Szintek - a föld alatt, szeptember 5.) írását olvasva megfogalmazódott bennem is néhány gondolat, és nem tudok hallgatni.

Vajon hány olyan beruházás vagy sikertörténet van a világon, amelyet demokratikusan társadalmi vitára bocsátottak, és a többség megszavazta, hogy ez a mi érdekünk? Szeretem a széles körű társadalmi és szakmai vitákat. Jó sokáig tart, és utána ember legyen a talpán, aki kihoz belőle olyat, ami mindenkinek jó. Bármilyen döntés születik, valakinek úgyis lesz ellenvetése, mert ő másképp gondolja.

Tévedés ne essék, a kereteket meg kell szabni, de nem kellene visszamennünk oda, amikor a munkástanács irányította a gyárat. A demokrácia nem azt jelenti, hogy beleszólhatunk bármibe. Ezzel az erővel javasolhatnám, hogy bocsássuk társadalmi és szakmai vitára a BKV ügyét, mert az mégsem járja, hogy 185 Ft egy jegy ára. Érdekes, hogy ugyanakkor kevésbé foglalkoztat minket az, ami a mi dolgunk és a mi felelősségünk lenne. Hagyjuk, hogy a szemét és a kutyapiszok ellepje az utcákat (és a Hajógyári-szigetet is), nem tartjuk be az együttélés szabályait, de imádunk beleszólni a másik dolgába. Alig várjuk, hogy valamely szervezet végre feldobjon egy témát, és hozzászóljunk, szidjuk a másik véleményét vagy álláspontját.

Szeretnék egy olyan helyen élni, ahol meghallgatjuk egymást, és hajlandók vagyunk az orrunknál messzebb is nézni. Azt hiszem, hogy a kerület és a város vezetésének a lakosság érdekeinek képviselete mellett sokkal fontosabb, hogy élhetővé tegye környezetünket, hogy munkahelyet, megélhetést teremtsen, és segítse a kerületet a további fejlődéshez.

Bizonyára kedves a cikkírónak, ha ilyen határozott véleménye van arról, hogy mennyit árt a Hajógyári-szigeten megvalósuló beruházás, biztosan arról is van konkrét elképzelése, hogy mi legyen helyette, amire persze esély is van, és ami a város szempontjából sokkal hasznosabb. Talán gumigyár? Infopark? Vízi park? Lakópark? Mivel tudomásom szerint a Hajógyári-sziget negyedét érinti a beruházás, a zöld terület megmarad, sőt végre valaki gondozni is fogja azt. Utána lehet nézni, kedves Olvasó, hogy mely üzletág hozza a legnagyobb hasznot úgy, hogy kíméli és rendezi a környezetünket, munkát ad, adóbevételt hoz, amiből talán lehetőségünk lenne a kerület fejlesztésére is.

Gondolt-e arra valaki, hogy 10 év múlva gyerekeink hol fognak dolgozni? Lehet 10 év múlva munkanélküliként a parkban sétálni, adóbevétel nélkül, és akkor nem lesz miből a parkot sem rendben tartani.

Hegedűs Zsófia
óbudai lakos

Kedves Hegedűs Zsófia!

Kérem, ne engedjen a csábításnak: ne ítélje kényelemből vagy megszokásból feleslegesnek és károsnak a demokratikus működés alapvető, törvényeinkben és nemzetközi egyezményeiben is szereplő garanciáit, és ne ítélje el azokat, akik élnek az ebből fakadó lehetőségekkel. A társadalmi részvétel a döntéshozatalban - ha komolyan veszik - egyáltalán nem színjáték, idő- és pénzpocsékolás, hanem a közjót szolgáló és az egyéni érdekek közötti arányos kompromisszumot eredményező eljárás. Ahol a kezdet kezdetén, alternatívákról lehet együtt gondolkodni, és nem kulcsrakész tervekről kell szórványos információk alapján félvakon dönteni. Németországban "tervezősejtekben" formálódik a lakossági vélemény egy útépítésről vagy egy lakóparkról, Hollandiában, Nagy-Britanniában, a skandináv államokban jelentősebb beruházást nem lehet ennek a folyamatnak a mellőzésével megvalósítani. Legutóbb például a hamburgi kikötőnegyed egy része épült át szolgáltató központtá, közösségi tervezéssel. A döntés ott sem biztos, hogy mindenkinek tetszett. Viszont mindenkinek el kellett fogadnia, hisz érdemileg részt vehetett a meghozatalában.

A Hajógyári-szigeten tervezett beruházás, ha jobban megnézi (elemzésünk ott a honlapon), a beruházón kívül senkinek sem jó. A Sziget jövőjéről beszélgessünk például egy úgynevezett állampolgártanács keretein belül.

Remélem, oda azért majd eljön.

Linder Bálint
Védegylet