A nyugdíjasok többet érdemelnek. Annál mindenképpen, mint amilyen szinten az ellátásukról gondoskodó rendszerről az elmúlt egy évtizedben, a legutóbbi nagy reform óta gondoskodtak. A jelenlegi és a leendő nyugdíjasok pénzét évtizedes távlatokban megalapozni képes változtatások híján szavazatmaximalizáló pilótajátékba kevertek mindannyiunkat. Ebben a partiban addig osztogatják nagyúri gesztusokkal a be nem szedett pénzt, amíg aztán a végén az éppen aktuális nyugdíjasokkal kénytelenek közölni, hogy üres a kassza. Ha elég sokat tudnak elkölteni elég hamar anélkül, hogy közben újabb bevételekre tennének szert, akkor ugyanazoktól a nyugdíjasoktól kell elvenni a pénzt, akiknek adtak.

Mintha egy rossz, de jellemzően magyar álom valósulna meg: a kalauz vonakodik bejelenteni, hogy mindjárt bezár a büfékocsi, holott a szerelvény már rég a szakadék felé tart. Amin a nyugdíjasok egyébként ingyen utazhatnak. Ennek a ma már szinte eleve elrendelésnek tetsző kedvezménynek a bevezetése jól mutatja, hová fajul a politikusi gondolkodás. Azt, hogy miért követ nálunk egy végigszenvedett megszorítást röpke évtized után okvetlen egy másik. A nyugdíjasok "totális" ingyenes utazásának ígéretét Horn Gyula dobta be mára legendássá vált lakossági fórumainak egyikén. És lőn! Vita csak arról volt, hogy akkor ezt a repülőkön is be kell-e vezetni, vagy csak a földi közlekedésben. Az már a kutyát sem érdekelte, ez valójában mennyibe kerül, van-e rá pénz, és vajon ezt kell-e tenni, ha a regnáló kormány éppen akar adni valamit a nyugdíjasoknak. Megígérte, tehát megvalósították. Nem volt olcsó ajándék, visszatekintve azonban már szinte alamizsnának látszik ez a néhány tízmilliárd.

Azóta az egymásra licitáló politikusok a csillagot is leígérték az égről a nyugdíjasoknak. És néhány holdkőzetet le is hoztak. Ki mert volna az idei kampányban egy vacak utazási kedvezménnyel előhozakodni, amikor már túl voltunk a semmiből termett tizenharmadik havi nyugdíjon? A kuvaiti jóléti rendszerig meg sem állunk! Addig is jöjjön a tizenakárhanyadik havi meg a nyugdíjkorrekció. Mert a szüleink megérdemlik.

De ki mondja meg, hogy a mai harmincasoknak miből lesz nyugdíjuk? A nyugdíjas-ajándékcsomagokat osztogató és a másikat abba belelovaló politikusaink még az aktuális számla kiegyenlítéséről sem gondoskodtak. Elfelejtették közölni, hogy a nyugdíjkasszába be is kéne tenni, ha folyamatosan többet akarunk kivenni belőle. Ja, hogy a több járulék beszedése miatt szavazatokat is lehet veszíteni? Azt már nem! Akkor hagyjuk inkább, hogy a cégek álvállalkozóként dolgoztatott munkásai után csak járulékmorzsákat söpörjenek be, vagy hogy sportos rokkantnyugdíjasok tízezrei kapjanak indokolatlanul ellátást, és aztán feketén dolgozzanak tovább valódi megrokkanásukig.

Tessék felébredni! A nyugdíjas utasok "jelképes összegű jegykiállítási díja" mikroszkopikus probléma ahhoz az "éhséglázadáshoz" képest, amit a hosszú évekig kamu minimálbérért dolgozók tömeges nyugdíjba vonulása okoz majd! Amikor a rezsire sem lesz elég a filléres járulékokból képződő nyugdíj! Azaz: fogjuk mi még irigyelni édesanyánk kisnyugdíját.