Ráadásul nem valami régen lejárt szavatosságú produkcióról van szó, hanem az ötvenhét éves amerikai rocksztár tavaszi promóciós estjéről, ahol az áprilisban megjelent We Shall Overcome című új lemezét mutatta be.

Bruce Springsteen – számos kortársához hasonlóan – az új évezredben amolyan másodvirágzását éli. A New Jersey-ben született énekes-gitáros a hatvanas évek végén még Woody Guthrie, Pete Seeger és a korai Bob Dylan nyomdokain indult el, az ő folkos, szövegcentrikus,
a hétköznapi emberek mindennapi gondjaira fókuszáló világukat vegyítette a rock and roll energiájával. 1972-ben szerződtette le a Columbia, mégis csak a három évvel későbbi, az E Street Banddel készített harmadik albumával (Born To Run) sikerült előbb Amerika-, majd világszerte ismert és elismert előadóvá válnia. Népszerűségének csúcsára kétségkívül az 1984-es Born In The U.S.A idején ért el. Az albumból csak az Egyesült Államokban 15 millió példányt adtak el, róla hét, kislemezen megjelent dal jutott be a Top 10-be, a címadó számot pedig még az Öböl-háború idején is előszeretettel játszották a tengerentúli rádióállomások.

Sikersorozata nagyjából ugyaneddig tartott. A kilencvenes évtized Bruce Springsteen pályáján viszonylag csendesen, gyengébb albumokkal és alkalmi turnézásokkal telt el. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás   azonban újra erősebb dalokat hozott ki belőle (The Rising), a tavaly áprilisban piacra dobott Devils & Dust című korongjával pedig az amerikai énekes-gitáros látványosan és meggyőzően tért vissza a nemzetközi rockéletbe. Ráadásul megjelenésének harmincadik évfordulója tiszteletére az év végén a Sony felturbózva, bónuszokkal megspékelve újra kiadta pályafutása egyik legsikeresebb albumát, a Born To Runt.

Springsteen szerencsére nem elégedett meg ennyivel, sőt, ezután jött csak igazán lendületbe. Példaképe, a ma nyolcvanhat éves, a pódiumtól már régóta visszavonult amerikai folklegenda, Pete Seeger zenekarával újra stúdióba vonult, és egy remek albumot (We Shall Overcome) készített.

„Sok dalomra igaz, különösen, ha akusztikus zenét írok, hogy a népi tradícióból táplálkozik – nyilatkozta ezzel kapcsolatban. – Ennek az albumnak a készítése kapcsán nagyon felszabadultnak és kreatívnak éreztem magam, mert nagyon szeretem a különböző gyökerekből táplálkozó hangokat; egy egész világot képesek megidézni néhány hangjeggyel és néhány szóval.”

Ez a korong több szempontból szokatlan tőle: egyrészt az első olyan album, ahol kizárólag más szerzeményeit játssza/énekeli el, másrészt a híresen maximalista Springsteen ezt a 13 dalt mindössze „két ülésre” vette fel társaival, mindenféle utólagos rájátszás nélkül. Talán azért sem érződik rajtuk semmi görcs, semmi púder, a számok szépen gurulnak egymás után, sokféle formában és stílusban (a bluegrasstól a dixielandig, a rhythm and bluestól a countryig), miközben a régi folkszövegek tele vannak aktuálpolitikai áthallásokkal.

Az albumból azóta 1,5 millió példányt adtak el világszerte, megjelenésével egy időben pedig Bruce Springsteen újra világkörüli turnéra indult, melynek európai szakasza október elsején indul Bolognában és november 21-én ér véget Belfastban. A közép- és kelet-európai régiót azonban ez a körút egyáltalán nem érinti (legközelebb Udinében vagy Kölnben érhető el), viszont vigaszként itt ez a koncertfilm, melyet szeptember 16-án 23.05-kor tűz műsorra a színvonalas pop-rockzenével amúgy mostohán bánó Magyar Televízió.