K edző, a kapitány
Mike Krzyzewskit az Egyesült Államokban csak Coach K-ként ismerik - úgy viszont mindenki. A Duke Egyetem kosárlabdacsapatának vezetőedzője - továbbá a múlt héten véget ért vb-n bronzérmes amerikai válogatott szövetségi kapitánya - olyan híres, hogy (erre nagyon komoly összeesküvés-elméletek léteznek) a bírók nem mernek ellene fújni. Idén februárban fel is függesztettek három csíkos mezest, mert a Floridai Állami Egyetem ellen a fináléban K edző iránti hódolatuk jeléül megadtak egy nevetséges technikait, amivel a Duke aztán meg is nyerte a meccset. De Krzyzewski erről nem tehet, ő csak egy kosárlabdaedző.
A munkásnegyedben, ahol éltek, mindenki egész nap dolgozott, a játszótéri pályán viszont valakinek meg kellett szerveznie a napi körmérkőzéses bajnokságot. A lengyel bevándorlók gyermeke így kezdte, aztán később a West Point-i tiszti akadémián is ezzel folytatta. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján öt évet húzott le a seregben, ebből kettőt egy katonai gimnázium kosárcsapatának edzőjeként. Stílszerűen kapitányi rangban szerelt le; mintha csak elöljárói sejtették volna a jövőt. 1981-ben nevezték ki a Duke Egyetem vezetőedzőjének, és a Kék Ördögök három év múlva beverekedték magukat az egyetemi bajnokság 65 csapatos, meghívásos, egyenes kieséses rájátszásába. 1991-ben, 1992-ben és 2001-ben meg is nyerték a legrangosabb "nem professzionális" címet.
Az idézőjel indokolt, mert az amerikai egyetemek egy részében a sport egyáltalán nem mellékes tevékenység, olykor fontosabb, mint az oktatás. Az igazán kiemelkedő sportprogramok országos ismertséget, tévészerződéseket és rengeteg pénzt biztosítanak a magánvállalkozásként működő felsőoktatási intézményeknek. Ez persze azt is jelenti, hogy valójában mind a feltételek, mind a játékosok profik: a kerettel tucatnyi főállású edző foglalkozik, a toborzók országszerte figyelik a középiskolai meccseket, s kifinomult kereskedelmi és lélektani módszerekkel igyekeznek elcsábítani a tehetségeket. Az, hogy K edző keze alatt a Duke játékosainak 90 százaléka diplomát is szerez, valóságos csoda. Vannak egyetemek, ahol a kosarasoknak csak 20-25 százaléka végez. (És ez még mindig jobb arány, mint az amerikaifutball esetében.) Krzyzewski azonban nagyon szigorúan veszi a tanulmányi eredményeket, mint ahogy minden mást is. Katonatiszthez méltó módon nehezen viseli a fegyelmezetlenséget, és minden egyéni csillogásnál többre becsüli a csapatjátékot.
Eddig háromszor utasította vissza az NBA vezető csapatainak ajánlatát. 1990-ben a Boston Celtics, 1994-ben a Portland Trail Blazers, 2004-ben a Los Angeles Lakers próbálta megszerezni. Az utolsó ajánlat öt évre 40 millió dollárról szólt, ám Krzyzewski megint nemet mondott. Másrészt nem is egyszer volt alkalma dolgozni a legnagyobbakkal. Először még 1990-ben volt az amerikai vb-csapat szövetségi kapitánya - akkor egyetemistákkal harmadik lett. Két évvel később egyik edzője volt az eredeti "Dream Teamnek": az NBA sztárjai abban az időben még magabiztosan verték végig a világot.
Jelenlegi megbízása a válogatott élén a pekingi olimpia végéig szól. A szaksajtó úgy véli, ha valaki, ő összerakhatja a régi dicsőséget visszaidézni képes új Álomcsapatot. Elsőre nem sikerült. Az idei világbajnokságon szerzett bronz is jelzi, hogy az amerikai kosárlabda gondjai nem átmenetiek: a világ utolérte az NBA-t, és a sokszoros milliomos sztárok nem feltétlenül képesek csapatként játszani. K edző honlapján rengeteg, a kosárlabdára és az életre vonatkozó bölcs idézet van. Ezek egyike szerint olykor a mai vereségekre épülnek a jövő győzelmei. Az alapok tehát megvannak, Krzyzewskire már csak a befejezés vár. Persze, ő semmiképpen sem lehet a mostaninál is nagyobb sztár. Már 2001-ben bekerült a kosárlabda Dicsőségcsarnokába.
