Ed Douglas drámai példát idéz a New Scientist hasábjain. 2003 októberében Írországban egy 49 méter magas szélerőmű alapozásához kezdtek hozzá. A gödör kiásása közben megmozdult a tőzegláp, egyetlen éjszaka alatt egy fél négyzetkilométeres darab 2,5 kilométert csúszott lefelé a domboldalon. Körbefogott egy lakatlan farmot és elzárt két utat. A szakértők még a következményeket mérlegelték, amikor két héttel később az eső a közeli folyóba mosta a láp maradékát, ötvenezer hal elpusztult és legalább ennyi károsodott. Az építés előtt készített környezeti hatástanulmány nem számolt a tőzegláp sajátosságaival.

A közeli években a szélenergia egyre növekvő hasznosítása várható. Az Egyesült Államokban becslések szerint távlatilag akár a villamosenergia-igény 20 százalékát szolgáltathatja. Az írországi példa azonban óvatosságra int. A fő kérdés a telephely kiválasztása, hol épüljenek százával, akár ezrével a szélturbinák. Elvileg egyszerű a válasz: szeles helyeken, a lakott területektől távol.

Írországon kívül Walesben és Skóciában is telepítettek tőzegmocsárba szélerőműveket. A tőzeglápok, mocsarak esetenként kritikus szerepet játszanak az ivóvízellátásban. Az energiamérleg szempontjából ennél is fontosabb a lápokban tárolt szén, a tőzeg háromszor annyi szenet tárol, mint a trópusi esőerdők. Az építés során megzavart lápban a köbméterenként 55 kilogramm szén oxidálódik, és szén-dioxid formájában a levegőbe távozik. Számítások szerint az írországi katasztrófában felszabadult szén-dioxid kiegyenlítette, semmissé tette azt a megtakarítást, ami két szélkerék több évtizedes működésével érhető el. A szén-dioxid-mérleg számításánál figyelembe kell venni a gyártás, szállítás és az építés szén-dioxid-igényeit is. A huszonöt éves működésre tervezett 140 méteres tornyokhoz fél futballpályányi alapot készítenek, ehhez rengeteg beton kell, a cementgyártás pedig jelentős szén-dioxid-kibocsátó. Számítások szerint a tőzeglápban egy méterre lemélyített két megawatt teljesítményű szélkerék 8,2 év alatt egyenlíti ki a szén-dioxid-számlát, rossz esetben ez az időtartam meghosszabbodhat akár 16 évre is. A láp megzavarása felboríthatja az ökoszisztémát, a következmények megjósolhatatlanok.

Az Egyesült Államokban és Ausztráliában rendszerint sivatagokba telepítik a szélerőműveket. A Princeton Egyetem kutatói szerint a forgó lapátok kiszárítják a környező területet. Kaliforniai megfigyelések szerint a szélkerekek megzavarták a sasok, békák, szalamandrák életét. Norvég tapasztalatok is azt mutatják, hogy gyakori a nagy madarak pusztulása. A Norvégia északi partjaitól mintegy 10 kilométerre lévő Smola-szigeteken például a veszélyeztetettnek nyilvánított rétisasok egyik legnagyobb kolóniája drámaian fogyatkozik. A legutóbbi fészekaljból született fiókák mind elpusztultak, elkapta őket a szélmalmok vitorlája.

Európában sok helyütt telepítenek szélkerekeket a tengerbe partközelben. Dánia 2030-ra már 4000 megawattra számít a tengeri szélturbinák működéséből, ez kb. 40 százaléka az ország elektromosenergia-igényének. A part menti szélerőművek környezeti hatásait sem tanulmányozták még. Az elmúlt 15 évben a megújuló energiaforrásokról publikált szakcikkek mindössze egy százaléka foglalkozott a környezeti hatásokkal. Valamennyi a szárazföldi telepítést tárgyalta, egyetlenegy sem elemezte a tengerbe telepítettek hatását. Egyelőre nem tudjuk, hogyan hatnak a tengeri környezetre, élővilágra.