A terület közepe már üres volt, régi családi házat bontottak le ugyanis, egy új társasház építésének adva ezzel helyet. Amikor viszont a héten arra jártam, döbbenten láttam az egészséges fácska hűlt helyét. Illetve néhány alma még ott hevert a porban, a fa kitekert ágai, száradó lombja közepette. Szinte egy gyilkosság tetthelyén éreztem magam. Egy tökéletesen értelmetlen pusztításén. A kis fa ugyanis, mint említettem, a telek szélén állt, valószínűtlen, hogy a ház alapjainak útjában lett volna, vagy ha mégis, az a kapzsi, minden négyzetcentimétert kihasználó, a természetes környezet adottságaira fittyet hányó ingatlanberuházók és megfelelő "indokokra" minden engedélyt kiadó hatóságok gyászos bizonyítványát állítaná ki.

De az is elképzelhető, hogy a munkások vélték egyszerűbbnek az építkezést "zavaró" objektum eltávolítását. Hiszen manapságmifelénk nincs értéke a fák életének, még közterületen sem, mit szóljunk akkor egy magántelken zajló mészárláshoz.

Ami még ez esetben különösen szomorú, az a szomszédos telken lévő iskola diákjainak mutatott otromba példa romboló ereje. Már, ha egyáltalán észrevették...