Kék zászló rózsaszín mesével
Ez igaz is. Aztán az 1994-es nagy bezöldülés után egyszer csak hipp-hopp eltűntek az algák, átlátszó lett a víz. Azóta ha esik, ha fúj, ha hideg van, ha kánikula, ha alig van víz a tóban, ha elönti a partot, alig találunk algát a vízben. A lelkes illetékesek az egyik kormány alatt zöld táblát raknak ki, a másik alatt kék zászlót avatnak, fennen hirdetve, hogy ők minden problémát megoldottak - számukra is teljesen váratlanul.
Mitől lett átlátszó a víz? Tényleg tiszta víz folyik ma már be a Balatonba? Menjünk körbe, nézzük meg! Látni fogjuk, hogy a legtöbb vízfolyás fekete, mocskos és habos.
A befolyó vizek 83 százaléka mielőtt elérné a Balatont mocsaras, berkes területek (Kis-Balaton, Nagyberek, Ordacsehi-berek, Tapolcai-láp stb.) tőzegtalaján folyik keresztül. Ezek a területek régen úgy jöttek létre, hogy az itt élő növények megkötötték a tóba igyekvő tápanyagokat, beépítették a testükbe és pusztulásuk után lesüllyedtek a víz fenekére, ahol szép lassan eltőzegesedtek. Ezt áztatja most fel a vízügy és vezeti be a Balatonba. Időnként egy-egy tévécsatorna beszámol arról, hogy valamelyik strandot elöntötte ez a barnás-fekete humuszlé, riadalmat okozva a fürdőzők közt. A megélhetési kutatók ilyenkor gyorsan megnyugtatják a közvéleményt, hogy ez teljesen ártalmatlan jelenség. Azt viszont elfelejtik hozzátenni, hogy csak addig ártalmatlan, amíg nem éri a vizet UV sugárzás. Ehhez viszont elég, ha reggel felkel a nap, és ezekből a nagy molekulájú humuszanyagokból máris toxikus szabadgyökök képződnek. Arról is mélyen hallgatnak, hogy az ivóvízgyártás során használt klórral reagálva rákkeltő anyagok képződnek. Még arról sem ejtenek egy árva szót sem, hogy ezek a bemosódott szerves anyagok remek táptalajt biztosítanak a tóban élő baktériumoknak, munkát adva ezzel a környék fül-orr-gégészeinek. Szelektív feledékenységük azért meglepő, mert saját intézeteikben végeztek (végeznek) ez irányú kutatásokat, és persze a szakirodalomból is közismertek ezek a tények.
Minden elképzelhető módon megpróbálják titokban tartani, hogy a virágföldként is árult tőzegből évtizedek óta rengeteg növényi tápanyag mosódik a Balatonba. A vízügy mérési adatai szerint az üledékben több év bezöldülésére elegendő tápanyag gyűlt össze.
Térjünk vissza az alapkérdéshez. Ha a környező vízfolyásokból ma is bőven jut a Balatonba növényi tápanyag, sőt még az üledékben is bőséges a tartalékkészlet, akkor most miért nem zöldül be a tó? Vegyük a fáradságot és nézzük meg a tavat szezonon kívül is. Tavasszal és ősszel ugyanúgy néz ki, mint a 1990-es évek elején. A víz tavaszi felmelegedésével ugyanúgy megindul az algák szaporodása, a tó egyre jobban bezöldül, ám nyár elején hirtelen néhány nap alatt, sőt akár pár óra alatt átlátszóvá válik, az algák száma drasztikusan lecsökken. Ez így marad augusztus végéig, szeptember elejéig, ekkor újra jön a bezöldülés, ami aztán télre szépen lecseng - ugyanúgy, mint 1995 előtt.
Mi kell az algák szaporodásához? Meleg víz, napsütés, tápanyag. Nyáron van mindegyik bőven. Ha minden feltétel adott, és a szaporodás mégsem következik be, akkor kell lennie valaminek a vízben, ami gátolja az algák élettevékenységét. Jut-e kívülről vegyi szennyeződés, méreganyag a Balatonba? Minden mérési adat szerint elhanyagolható mértékben. Akkor pedig csak bent a tóban képződhet ez a valami, nyilván az ökológiai egyensúly felborulása miatt.
1994-ben az utolsó nagy bezöldülés idején a tóban elszaporodott egy trópusi eredetű kékalgafaj. A kékalgákról legtöbbet a latin nevük árul el, cianobaktériumoknak hívják őket. Rendelkeznek egyrészt a növényekre jellemző színanyaggal (klorofillal), másrészt ezek baktériumok, így mérgeket is tudnak termelni. Az utolsó nagy bezöldülés idején meg is volt erre az okuk. Túl sokan voltak a vízben, így éjszaka elhasználták az oldott oxigént, és fulladás fenyegette őket. Valamit tenniük kellett, hogy csökkentsék a konkurenciát, nekik ez a fegyver állt a rendelkezésükre. Csakhogy az általuk termelt mérgek az emberre is veszélyesek, főleg máj-, és idegmérgek. A sekély tavak toxikussá válása világjelenség, ezek a mérgek a földgolyó túlsó felén (Brazília, Ausztrália) már okoztak tömeges haláleseteket. Szerencsére nálunk még nem ennyire tragikus a helyzet. Egy hétvégi fürdőzéssel - tekintettel a lappangási időre - pl. össze lehet hozni egy szerdai hasmenést. Trónolás közben az emberek hajlamosabbak az aznapi menzai ebédet gyanúsítani, mint a hétvégi fürdőzést. Az átmeneti lappangó idegrendszeri hatások komoly kockázati tényezőt jelenthetnek fürdőzés közben és hazafelé autózva. Egy-egy rádió-, vagy tévéinterjúm után kaptam olyan telefonokat, melyek azt sejtetik, hogy egy-egy esetben súlyosabb következmények is előfordulhatnak. (Ez azonban már orvosi hatáskör, amibe egy ökológus nem kontárkodhat bele.)
Az algaszám váratlan, látszólag ok nélküli, drasztikus csökkenésére adott hivatalos reakció arra a nagyon szakképzetlen ápolónőére emlékeztet, aki lelkesen rohan reggel a főorvoshoz, hogy a "ketteske az éjjel váratlanul meggyógyult, mert a 39 fokos láza lement 23 fokra".
Nemrég az egyik tévécsatornán ismét arról nyilatkozott egy illetékes, hogy a vízminőség kiváló, de azért a víz okozhat betegségeket. A laikus joggal kaphatja fel a fejét erre: hogy lehet egy betegséget okozó víz kiváló? Egy ügyes jogszabályi trükkel ez megoldható. A mérési szabványban nem szerepel a toxicitás. Amit nem mérnek, az nincs. A szabvány szerint a fekálindikáció (vagyis az ürülék eredetű kórokozó mennyisége) mellett csak az algák mennyiségét, pontosabban a bennük található zöld színanyag koncentrációját mérik. Az viszont épp a cianobaktériumok által termelt mérgek miatt alacsony. Tehát a szabvány szerint a víz valóban "kiváló".
Lehet kék zászlót avatni, lehet zöld táblát átadni, lehet rózsaszín képet festeni. Ettől nem lesz jobb a helyzet, ez nem változtat a tényeken.
Czigler László
ökológus
