Egy igazi madárkórház nemcsak a sérült madaraknak segít, hanem az embereknek is - ami persze nem úgy értendő, hogy az állatokra kitalált intézményben embereket is gyógyítanak. Hanem úgy: egy igazi madárkórházban fogódzót, ajánlót adnak a látogatóknak ahhoz, hogy miként kell bánniuk az országúton elgázolt vagy a más körülmények között megsérült, például áramütést szenvedett madarakkal. Ebben az értelemben a napokban átadott Hortobágyi Madárpark igazi madárkórház, ahol - diorámás preparátumok, poszterek, fotók, röntgenképek, laborleletek, videoanyagok segítségével - a látogató nemcsak a madárkórház tevékenységébe tekinthet be, hanem megismerkedhet azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a sérült, beteg madarakon segíthet, felismerheti az őket fenyegető veszélyforrásokat és a megelőzés lehetőségeit.

A parkban a madármentő kiállításon kívül látványkórház, ökoteleház és nagyröpde is épült abból a mintegy 180 millió forintból, amelyet a regionális operatív programból nyert a parkot kialakító Madárkórház Alapítvány. Az 1999-ben létrehozott alapítvány célja elsősorban a védett madarak állatorvosi gyógykezelése, kórházi ellátása és gyógyulásuk után a szabad természetbe való visszahelyezése. Szakmai szempontból a park legfontosabb intézménye tehát a hatéves múltra visszatekintő, de a mostani pályázati támogatásból gyökeresen megújult, korszerű berendezésekkel ellátott madárkórház, amelyben egy látványműtőt is kialakítottak, hogy a látogatók "élesben" tekinthessenek meg egy-egy operációt.

A kórház szakorvosa a hortobágyi Déri János, a "pusztadoktor", aki csaknem húsz éve foglalkozik vadmadarak gyógyításával. A madárkórházban kezelt már sasokat, ölyveket, héjákat, sólymokat, baglyokat, gólyákat és gémeket, egyszóval mindazon fajokat, amelyek a pusztában megtalálhatók. A kezelt madarak egy része megtekinthető a nagyröpdében is, amely leginkább egy óriási kalitkára hasonlít, ahová egy pallón mi is bemehetünk, szoros közelségbe kerülve az impozáns ragadozó madarakkal.

Ha sokáig bóklászunk a madárparkban, akkor kiderülhet számunkra: ehhez a munkához szeretet és jó értelemben vett megszállottság szükséges. Déri János olyan lelkesen tud beszélni a munkájáról, hogy az emberben az ötlik föl: pusztadoktorként kellene dolgozni, reggeltől estig madarakat kezelni, majd együtt örülni velük, amikor gyógyultan útra kelnek. Ilyen lelkesültséget láttam Konyhás István arcán is, aki a parkban körbevezetett. Ő a Madárkórház Alapítvány egyik önkéntese, s rajta kívül csaknem húszan vannak azok a fiatalok, akik a természet és a madarak iránt érzett szeretetből önkéntesként tevékenykednek az intézményben. Ezekben a napokban Olaszországból várnak egy állatorvost, aki szintén önkéntesként szeretne a hortobágyi állatkórházban dolgozni. Konyhás Istvántól megtudom, hogy az egyik leggyakoribb lakossági bejelentés, amikor az országúton elgázolt vagy áramütést szenvedett madárról értesítik a kórházat. Mint mondja, az emberek közelről már a héját is sasnak nézik, de nem baj, hogy minek hívják, az a lényeg: megmentenek egy védett madarat.

Az állatokat nemcsak meggyógyítják, hanem az ápolás során fölkészítik a "kinti" élet megpróbáltatásaira is: a nagyröpdébe igazi villanypóznát és igazi villanyvezetéket imitáló oszlopokat és drótokat helyeztek, amelyekbe enyhe feszültségű áramot vezettek. A madarak így megtanulják, hogy nem tanácsos a villanyoszlopok közelébe menni. Minket pedig arra készítenek föl, hogy ne ijedjünk meg, ha a városban a vizes úttesten vergődő vöcsköt látunk: nem beteg az a madár, csak föl akar szállni. De nem tud, mert a természet úgy alkotta meg, hogy a fölszálláshoz csakis vízről tud startolni, mint egy hidroplán. Ilyenkor nem muszáj rögtön a pusztadoktort tárcsázni, csak vigyük el a madarat a legközelebbi patakhoz, tóhoz, folyóhoz, s engedjük szabadon. Máris tettünk valamit a madárvilágért.

Ragadozó madarak a nagyröptében