Ehhez az iraki kormánynak és népnek szüksége van európai, egyesült államokbeli és a világ más tájain élő demokratikus barátaik támogatására, segítségére.

Bagdadban júliusban 558 erőszakos cselekmény történt, ami tíz százalékkal több a havi átlagnál. Ezek a támadások 2100 halálos áldozatot követeltek, ami megint csak több a négyhavi átlagnál. Augusztus végére ezek a számok lényegesen csökkentek, bár a végleges adatok még nem ismertek. Mindazonáltal nyugtalanító, hogy a halottak 77 százaléka a felekezetek közötti erőszak áldozata lett, s ez fölerősítette azt a félelmet, hogy Irak a polgárháború küszöbén áll.

Irak népe azonban nem akar polgárháborút. A demokrácia terjesztéséért tevékenykedő International Republican Institute nevű - nem pártkötődésű - szervezet júliusi közvélemény-kutatása szerint, az irakiak 94 százaléka támogat egy "egységkormányt", és csak két százaléka ellenezte ezt. Az irakiak 78 százaléka ellenzi s csupán 13 százaléka pártolja, hogy az országot vallási vagy etnikai alapon megosszák. A megkérdezettek 76 százaléka még Bagdadban is, a legszörnyűbb felekezetek közötti erőszakcselekmények színhelyén ellene van az etnikai szétválasztásnak, amit csak tíz százalékuk tart kívánatosnak. Jól látható, hogy az emberek nem támogatják a szélsőségeseket és a lázadókat. A bagdadi biztonsági tervnek a nemzeti megbékélési erőfeszítésekkel együtt éppen az a célja, hogy teljesítse az irakiak túlnyomó többségének óhaját, akik békében kívánnak élni egymással, szemben az erőszakos kisebbséggel, amely a gyűlölet és az elnyomás eszményét akarja rájuk erőltetni.

Ha a fővárosban tovább tombol az erőszak, nem tudjuk elérni célunkat, hogy Irak biztonságos, stabil és demokratikus ország legyen, amely békében él önmagával és szomszédaival. Minden ötödik iraki Bagdadban lakik. A főváros Irak különböző etnikai és felekezeti közösségeinek egyfajta mikrokozmosza. A lázadók a növekvő káosz képzetét akarják kelteni, hogy meggyőzzék az amerikaiakat és a nemzetközi közösséget: erőfeszítéseik kudarcot vallottak Irakban. Ezért a bagdadi erőszak lélektani és stratégiai hatása különösen nagy.

A szamarrai mecset elleni februári támadás óta mind a szunnita, mind a síita szélsőségesek azon voltak, hogy kiterjesszék ellenőrzésüket és befolyásukat a fővárosban. Muszab az-Zarkavi halálával jelentősen meggyengült az al-Kaida iraki vezetése, de még mindig vannak Bagdadban működő sejtjei, amelyek autóbombákat telepítenek a síita negyedekben. Közben szunnita és síita halálbrigádok fokozzák az erőszakot. Az iraki rendőrség kiképzésének és vezetésének a visszacsapásoknál megmutatkozó hiányosságai erősítik az erőszak körforgását. E bonyolult probléma leküzdése végett a Nuri al-Maliki miniszterelnök vezette iraki nemzeti egységkormány a tennivalók sorában az első helyre tette Bagdad biztonságossá tételét. A demokratikusan megválasztott kormánynak szüksége van a támogatásunkra.

A kormány bagdadi biztonsági tervének három fő összetevője van:

- Bagdad stabilizálása övezetről övezetre. További, több mint 12 ezer főnyi iraki és koalíciós erőt vezényelnek a főváros utcáira. Intenzíven továbbképzik az iraki rendőrséget, különös tekintettel a felekezetközi erőszak elleni fellépésre. Ezt Bagdad kilenc körzetéből eddig ötben kezdték meg. A következő hetekben újabb körzeteket vonnak be a stabilizálási folyamatba.

Növelik az ellenőrző pontok és a járőrök, valamint az egyes negyedekben felállított helyi felekezetközi bizottságok számát, s így negyedről negyedre erősítik meg a biztonságot. Amint sikerül biztonságossá tenni Bagdad valamelyik körzetét, a műveletet kiterjesztik a szomszédos övezetre.

- Célzott műveletek a terror utánpótlási zónái ellen. Az egyes negyedek biztonságossá tételével párhuzamosan az iraki és a koalíciós erők folytatják a célzott műveleteket az erőszak háttereként szolgáló más övezetekben is. Ezáltal csökken a terroristák és a halálbrigádok támadóképessége a stabilizálás alatt álló területeken.

- Polgári akciók és gazdasági fejlesztés. A Bagdadban növekvő erőszak egyik legtragikusabb következménye az, hogy megfosztja az iraki népet a normalitás érzetétől. Közvetlenül Irak felszabadítása után a boltok megteltek az előző rezsim idején tiltott árukkal, a vállalkozók gyarapodtak. Sajnos, a Bagdadban elharapódzó erőszak sok, biztonságáért aggódó irakit késztetett boltja bezárására.

Ezért, amikor egy-egy közös koalíciós-iraki katonai művelet biztonságossá tesz valamely negyedet vagy körzetet, akkor elegendő és a szükséges képességekkel kellőképp felvértezett iraki biztonsági erőt hagynak a helyszínen a polgári öntevékenység támogatására és a gazdasági újrakezdés előmozdítására. Maliki miniszterelnök kormánya 500 millió dollárt fordít erre, az Egyesült Államok kormánya pedig több mint 130 milliót tesz ehhez hozzá.

Ez a gazdasági támogatási program szakképzést és munkahelyeket nyújt, főleg a 17-25 éves korú férfiaknak. Jobb szolgáltatásokkal - egészségügyi ellátással, szemét- és törmelékszállítással stb. -, valamint azzal szerez lakossági támogatást, hogy kiépíti a helyi közigazgatást az állampolgárok védelmére és közellátására.

Végül, a két iszlám közösség vallási vezetői erkölcsi alapon megállapodva egymással kihirdetik a felekezeti indítékú gyilkosságok tilalmát, s így illegitimmé válik a felekezetek közötti erőszak. Ez az egyezség a politikai vagy vallási menedéküktől, az iraki és a koalíciós erők pedig a fizikai menedéküktől fosztják meg a gyilkosokat. A terv hosszabb távon az illegális fegyveres csoportok leszerelésének programjával fegyvereik letételére kívánja ösztönözni a lázadókat és a milíciákat A terv keretében áttekintik a (Szaddám diktatórikus pártjának pozícióit megsemmisítő - a szerk.) "Baath-talanítási" folyamatot; azokat, akiket bűncselekménnyel vádolnak, átadják az igazságszolgáltatásnak, a többiekkel pedig megbékülnek.

Érthető, hogy amikor amerikaiak és európaiak halálos áldozatokról hallanak és a vérontás képeit látják a bagdadi utcákról, arra a következtetésre jutnak, hogy ezek a tervek kudarcot vallottak. Ez azonban nincs így. Irak nemzeti egységkormánya még három hónapja sincs hivatalban. A védelmi és a belügyminiszter alig száz napja tölti be tisztét. Az iraki miniszterek még mindig vezető munkatársaik kiválasztásával vannak elfoglalva, és egy új miniszterelnök vezetésével tanulják az együttes munkát. A nemzeti párbeszéd és megbékélés bizottságát, amely a megbékélési terv végrehajtásának felügyeletére hivatott, csak augusztus elején alakították meg. Mindazonáltal máris látni pozitív eredményeket, és csökken az erőszak. Ez jó hír, de türelmeseknek kell lennünk.

Az iraki védelmi minisztérium jelentése szerint a Doura kerületben 80 százalékkal csökkent a bűnözés. A Rashid kerületben szunnita és síita politikai, törzsi vezetők, valamint imámok találkoztak, s az erőszakot tiltó megállapodást írtak alá. Sőt, törzsi vezetők lemondtak arról, hogy védjék törzsük felekezetközi erőszakban részes tagjait.

Noha még nagyon korai lenne biztosra venni, hogy ezek a sikertörténetek majd fővárosszerte megismétlődnek, a kezdeti eredmények reménykeltőek az irakiak, az amerikaiak és az európaiak számára. Ellentétben azokkal, akik úgy állítják be Irakot, mint amely reménytelenül belesüppedt az ősi etnikai és vallási belharcokba, az irakiak maguk túl akarják tenni magukat a múltbeli megosztottságon. A bagdadi csata eldönti Irak jövőjét, ami pedig a világ életbevágóan fontos régiójának jövőjét fogja meghatározni. Noha még sok és nehéz munka van hátra, elengedhetetlen, hogy mi, amerikaiak és európai barátaink megadjuk az irakiaknak azt az időt és anyagi támogatást, amire szükségük van ahhoz, hogy megnyerjék a bagdadi csatát.

A Wall Street Journal 2006. augusztus 23-i számában megjelent cikk rövidített változata.

Zalmay Khalilzad az USA bagdadi nagykövete