Ébredő tudat, vagy halál
Az egyik leghíresebb eset az amerikai Massachusettsben élő Terry Wallis csaknem két évtizedes vegetatív állapotot követő ébredése. 1984-ben, az akkor 19 éves Terry kisteherautójával szenvedett balesetet nem meszsze otthonától. Másnap súlyos agysérülésekkel, kómában találtak rá. Pár héten belül stabilizálódott az állapota, ám a vegetatív állapotnál alig éberebb minimális tudat szintjén ragadt. Ebben az állapotban a beteg elvétve reagál a környezetére. Kezelőorvosai úgy vélték, ez az állapot akár élete végéig fennmaradhat. 19 évvel később, 2003-ban aztán Terry egyszer csak beszélni kezdett, és három napon belül visszanyerte beszéd- és mozgásképességét. Megdöbbenten tapasztalta, hogy már nem tinédzser, értesült a világ változásairól, és legfőképp megismert egy 20 éves ifjú hölgyet, a lányát, aki egyéves volt apja balesetekor.
A rajta elvégzett vizsgálatok után ma már tudjuk, hogy Terry agya tulajdonképpen "újrahuzalozta" magát, olyan új kapcsolati háló épült ki idegsejtjeiből, melyek az agy más területén ugyan, de átvették a roncsolódott rész feladatait. Az eset (és néhány hasonló) még bonyolultabbá tette a korábban is létező kérdést: mihez van joga a betegnek, az orvosainak, a hozzátartozóknak, végül bíróság formájában a társadalomnak? Ki dönthet életről és halálról? Jog az élethez vagy a halálhoz?
Terry agyműködését ébredése óta több új képalkotó eljárással tanulmányozzák kutatóorvosok a Cornell Egyetemen, New Yorkban. PET-készülékkel az egyes agyterületek aktivitását ellenőrzik, egy még újabb módszerrel pedig a vízmolekulák áramlását követik az idegsejtek hálózatában. A vizsgálatok összegzését most tették közzé a kutatók a Journal of Clinical Investigation szaklapban. Ebből kiderül, Terry agyában lassan, de következetesen új axonok, az idegsejtek összekapcsolódásához szükséges nyúlványok fejlődtek ki. A kiépült új hálózat azonban anatómiailag egészen máshol van, mint az eredeti. A jobb és bal agyféltekét összekötő idegsejtköteg szakadt meg a balesetkor, a kapcsolatot biztosító nyúlványok roncsolódtak. Ezek helyett nőttek újak szokatlan helyen, az agy hátulsó részén.
Az ébredés után két hónappal elvégzett, majd 18 hónappal később megismételt vizsgálatok ismét mutattak változást. Egyes kialakult kerülőutak viszszahúzódtak, míg újabbak megjelentek, Terry állapota pedig folyamatosan javult. Az agy regenerálódó képessége a kutatókat is meglepte, hiszen a korábbi tankönyvi dogmákat alaposan megcáfolja.
Egy belga-angol közös kutatás hasonló eredményekre jutott. A cambridge-i és liege-i szakemberek vegetatív állapotban lévő betegeket vizsgálva olyan agyi aktivitást észleltek náluk, amely a hozzájuk intézett beszéd megértését jelzi. Ez az aktivitásminta eltér a pusztán hangok hallatán kialakuló agyi jelektől, és a hallott szöveget nem értő, mélyaltatásban lévők agyában is másféle aktivitásminta tapasztalható. Egy szintén vegetatív állapotban lévő nőnek családja és barátai arcképét mutatták. Agyi aktivitásamintája ekkor olyan volt, mint egészséges embereknél arcfelismeréskor, sőt az agya eltérő jeleket mutatott a legközelebbi családtagok, a szélesebb család és a barátok közt. "Kilenc hónappal később a nőbeteg állapota javulni kezdett, majd hihetetlenül gyorsan felépült" - teszi kerekké a történetet Adrian Owen, a cambridge-i csoport vezetője.
A leírt esetek azonban mind egyediek, összehasonlító vizsgálatra nincs lehetőség. Így azt még nem tudhatjuk, mi áll az alkalmi csodás felépülések hátterében. Erre utal Owen csoportjának még csak konferencián publikált eredménye is az öntudatlan páciensek állapotának pontosabb diagnosztizálásáról. Melanie Boly, a csoport liege-i tagja ismertette vizsgálatukat, amikor tartós vegetatív állapotban lévő betegüket felszólították, hogy képzeljen el arcokat, eseményeket. A képalkotó eljárások azt mutatták, hogy a páciens agyában eközben ugyanazok az aktivitásminták jelentek meg, mint a feladatot tudatosan végrehajtó éber embereknél. Az eredmény a tudatosság egy formájának meglétét jelzi.
Az eredmények értékelése igen kényes területre vezet. Ki és mikor mer dönteni ezek ismeretében arról, hogy egy tartósan vegetatív állapotban lévő beteg kezelését, táplálását szüntessék meg? Egyes családok az életfogytig tartó kezelésért küzdenek, míg mások hozzátartozójuk halálhoz való jogáért. Nancy Cruzan 1983-ban autóbaleset következtében került tartósan vegetatív állapotba, beültetett tubussal táplálva tartották életben. Eközben a család belátta, hogy állapotában nem várható javulás, de nem merték vállalni a halálát jelentő döntés felelősségét. Végül hosszas jogi vita után 1990-ben bírói döntés alapján állíthatták le orvosai a mesterséges táplálást. Az eset azóta is precedensként szolgál az Egyesült Államokban. Még elkeseredettebb vita zajlott Terri Schiavo életéről, aki 1990-ben szívmegállás után összeesett, és tartós vegetatív állapotba került. 1997-től nyolc éven át a bíróságoktól a Fehér Házon át a Vatikánig mindenki véleményt nyilvánított ügyében, miközben háromszor távolították el, majd helyezték vissza a mesterséges táplálás tubusát, míg végül tavaly engedték meghalni.
Az öntudatlan állapotnak egyébként öt fokozatát szokták megkülönböztetni, amelyek a korábbi tapasztalatokon, vizsgálatokon alapultak. Ezek: az agyhalál, a kóma, az éber ám öntudatlan vegetatív állapot, a minimális tudat, valamint az éber, tudatos, ám teljes bénultságba zárult állapot. Az öntudatlan állapot valamely szintjén ápolnak ismert embereket is. Ariel Saron izraeli miniszterelnök agyvérzése után az év elejétől, Toller László szocialista politikus júniusi autóbalesete óta áll intenzív osztályon kezelés alatt. Róluk kezelőorvosaik a stabil állapot fennállásán túl részletesebb közleményt nem adtak ki az utóbbi időben.
