Teher nélkül az élet iskolájában
A vakáció végével sem húzzák le a rolót a diákmunka-közvetítő iskolaszövetkezetek. A hozzávetőleg 140 ezer tagú iskolaszövetkezetek év közben is adnak munkát a tanulóknak, jobbára külsős cégeknél - de ezt már inkább a hagyományos munkaerő-kölcsönzők hangsúlyozzák, akik szerint az iskolaszövetkezetek valójában munkaerő-kölcsönzést folytatnak úgy, hogy közben rájuk nem vonatkoznak a kölcsönzés január óta megszigorodott szabályai, és ezért jókora profitra tesznek szert a diákmunka közteher-kedvezményeiből fakadóan.
A munkaerő-piaci örökzöldnek számító konfliktus a kilencvenes évek elején kezdődött a nagy, javarészt nemzetközi hátterű munkaerő-kölcsönző cégek itteni megjelenésével. Álláspontjuk szerint súlyosan versenykorlátozó a hazai piacon az iskolaszövetkezetek privilegizált helyzete. Külföldön a diákmunka közteherkedvezményei jórészt minden foglalkoztatónak járnak, amely tanulókat alkalmaz. Nálunk azonban ezt csak az iskolaszövetkezetek kapják meg.
- Az iskolaszövetkezetek nagy száma valóban hazai sajátosság - állítja Karácsony Mihály, a Diákvállalkozások Országos Érdekvédelmi-Képviseleti Szövetségének az elnöke. Szerinte őket azért fúrják évek óta, mert a kölcsönzők így próbálnak terjeszkedni, továbbá rá akarják tenni a kezüket a diákmunkaerőre. Szerinte az iskolaszövetkezetek léte mellett fontos érv, hogy a szövetkezetben helyet kapnak az állami felügyeletet biztosító hatóságok, ami szerinte garantálja, hogy a diákok megfelelő munkát kapnak, és nem érheti őket érdeksérelem - ami szerinte nem mindig mondható el a kölcsönzőkről.
- Ez így egyszerűen nem fair - mondja Kovács Ildikó, a Manpower ügyvezető igazgatója, aki szerint a diákmunkának megvan a létjogosultsága, azonban az már elgondolkoztató, ha iskolaszövetkezetekhez kapcsolódó cégek sorozatban azért nyerhetnek tendert, mert vélelmezhetően a diákmunka járulékmentessége miatt jóval alá tudnak ígérni a vetélytársaknak.
A járulékmentességet azon az alapon kapják meg a szövetkezetek, hogy a diákok a szövetkezet részére végeznek munkát, ami után nem kell fizetni sem tb-t, sem egészségügyi, illetve munkáltatói hozzájárulást - nagyjából a teljes bérköltség 30 százalékát.
A járulékmentes munkaerő relatív olcsósága, illetve az általuk közvetített fiatal, kvalifikált munkaerő miatt a cégek jó része (köztük multik is) bizonyos munkakörben egyre inkább diákmunkásokat alkalmazott, alkalmaz. A múlt idejű fogalmazás bizonytalansága abból fakad, hogy bár az év eleje óta az új munka törvénykönyve megtiltja az iskolaszövetkezeteknek a kölcsönzést, Csaposs Noémi, a legnagyobb kölcsönzőket, az Adeccót, a Manpowert és a Trenkwalder Multimant is tömörítő Személyzeti Tanácsadók Szövetségének az elnöke szerint az előírásokkal együtt a technikák is változtak. Úgy látja, hogy a jelenlegi helyzet továbbra is visszaélésekre adhat lehetőséget. Összeférhetetlennek nevezte például, hogy az iskolaszövetkezetek mellett (sokszor ugyanabban az irodában) munkaközvetítők is működnek. Az ellenőrzést nagyban megnehezíti, hogy a szövetkezeti törvény szerint iskolalátogatási igazolással nem rendelkező is lehet tag (tizenöt százalékban maximalizálja az arányukat). Karácsony Mihály ellenben semmilyen összeférhetetlenséget nem lát a két szervezettípus között, szerinte azok tevékenységét tökéletesen el lehet különíteni egymástól. A munkaközvetítők állításait alátámasztani látszik, hogy korábban az APEH és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség több iskolaszövetkezetre mért ki jelentős mértékű pénzbírságot, amiért a hivatalos nem nappali tagozatos tanuló tagok után is a kedvezményes társadalombiztosítási járulékot fizették. Az érintett szövetkezeti vezetők ezt azzal indokolták, hogy minden esetben hamis igazolványokat felmutató "áldiákok" verték át őket.
A mögött, hogy a törvény vitás pontjait nem sikerült az évek során módosítani, a iskolaszövetkezetek érdekérvényesítő képességét és politikai hátszelet sejtenek a kölcsönzők. A HVG szerint Karácsony Mihály, aki a Miniszterelnöki Hivatal politikai főtanácsadója, miniszteri megbízottként a szövetkezeti kedvezményeket továbbra is fenntartó új szövetkezeti törvény létrehozását koordinálta. Karácsony ezt lapunknak is elismerte, azonban vitatta, hogy a törvény bármilyen kedvezményt tartalmazna a iskolaszövetkezetekre, így a kétféle pozíciót sem tartotta összeférhetetlennek.
Ez részben igaz is lehet - a 2006-os szövetkezeti törvényben továbbra is létező vitatott passzus, miszerint a tag munkát is végezhet a szövetkezet számára, közvetlenül valóban nem teszi lehetővé a szövetkezetnek, hogy kikölcsönözze a tagjait. Azonban ha a szövetkezet megbízási vagy vállalkozási szerződést köt egy külső céggel, és a munkát a saját tagjaival végezteti el, és ilyenkor a munkát a saját munkavezetői irányítják, akkor munkajogi értelemben máris nem kölcsönzésről, hanem "csak" kiküldetésről van szó. A munkaközvetítők szerint az iskolaszövetkezetek hirdetéseiben vélelmezhetően ezért szerepel gyakran és kiemelten, hogy saját munkavezetők irányítása alatt dolgoznak tagjaik.
Kérdéses persze, hogy a munkaerő-közvetítők miért nem alapítanak iskolaszövetkezetet. Zárkörű, bennfentes piac - mondta Csaposs Noémi az iskolaszövetkezetek környékén kialakult személyes hálózatra, ahol nem nagyon rúghatnak labdába a multik sem. Az állítás igazát valószínűsíti, hogy máskülönben szövetkezet alapításához úgyszólván alig kell valami: tizenöt tag - nem muszáj mindnek tanulónak lenni -, és szövetkezeti tagságot kell biztosítani az oktatási intézménynek. A szövetkezet "segítséget nyújt a nevelés és oktatás feladatainak megvalósításához, figyelembe veszi az anyaintézmény pedagógiai céljait". Karácsony Mihály elmondja: a segítség abban merül ki, hogy a bevétel 85 százaléka visszakerül a diákokhoz, akik a tanulmányaikra tudják ezt az összeget fordítani. A kölcsönzők vádja szerint viszont erősen kérdéses, hogy kinél csapódik le és milyen mértékű nyereség. Míg Karácsony Mihály 12-13 milliárdos bevételről beszél, Csaposs Noémi úgy véli: a diákfoglalkoztatásból származó bevétel meghaladja a legális és illegális felnőtt munkaerő-kölcsönzésből származó összes bevételt. Ezt azzal támasztja alá, hogy míg itthon 40 ezer regisztrált kölcsönmunkás van (és legalább ugyanennyi illegálisan kölcsönzött), amiből csak a legnagyobb három cég éves jövedelme 25 milliárd körüli - diákmunkás viszont 140 ezer.
Jelenleg nyolcvan-száz kisebb, öt nagyobb iskolaszövetkezetről tudni. Az, hogy pontosan ki dönt a nyereség fölött, Karácsony Mihály szerint nem vitás: a diák. A szövetkezet ugyanis szerinte demokratikus intézmény: mindenkinek egy szavazata van. Azután van, aki él ezzel, és van, aki nem.
