A privatizáció áll, az ÁPV él
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. dolgozói az év eddig eltelt szakaszát bizonyára "kegyelmi időszakként" élték meg: tényleges magánosítással kapcsolatos feladatuk nemigen akadt. Igaz, mostantól valamiféle munka mégis vár rájuk, hiszen el kell adni a Mol 1,74 százalékát. A kicsi szám némileg csalóka, az ettől várt magánosítási bevétel több tízmilliárd forint, és egy ilyen értékesítést leszervezni nagyjából ugyanannyi munka, mint egy tízszer ekkora csomag esetében. Ezenkívül várható a Bábolna Zrt. és a Malév eladása is. Mivel azonban utóbbiaktól jelentős bevételeket nem remélnek, a politika valószínűleg ezek végkimenetelébe is bele fog szólni. Mindemellett az ÁPV idén is több százmilliárdos bevételt érhet el, de az ennek forrásául szolgáló korábbi Mol részvény-eladásról már tavaly megállapodtak az olajcég vezetésével.
Nagyobb privatizálható vagyon alig van: a Richter negyede, illetve a Földhitel és Jelzálogbank értékesíthető még a jelenlegi jogszabályok szerint. Ezeken kívül még úgy nyolcvan olyan cég, vagy vállalati részesedés van az ÁPV tulajdonában, amit értékesíthetne: a múlt év végén saját tőke alapján számolt összesített értékük nem érte el az 50 milliárd forintot (az ÁPV által birtokolt részesedés szerint). A többi tartós állami tulajdon - az MVM-en, a MÁV-on, a Postán és a Szerencsejáték Zrt.-n túl erdőgazdaságok és a Volánok szerepelnek a listán szép számban (utóbbiakat épp most kell átadni a gazdasági tárcának). Természetesen elképzelhető, hogy néhány, ma még tabunak számító cég értékesítésére sor kerül - a szabad demokraták a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Villamos Művek, és a Volánok magánosítását javasolták a minap. Ezen cégek állami tulajdonához azonban eddig minden más parlamenti párt ragaszkodott eddig, a státus módosításához pedig a jogszabályt kellene megváltoztatni.
Az ÁPV Zrt. saját költségeire a tavalyi 5,9 milliárd után idén eredetileg 5,8 milliárd forintot igényelt. A "készenléti" üzemmód miatt ez várhatóan 5,4 milliárd forintra csökken. A dolgozói létszám 200-ról 182-re változott. A saját költségbe számos tétel - mint például a tanácsadói díjak - nem értendők bele: azok nagyságrendje az év elején hasonló volt. Bár az ÁPV a nyilvánosság felé közzéteszi alapvető költségtételeit, a mélyebb rétegekben kutakodó Állami Számvevőszék (ÁSZ) kifogásolta, hogy az eladások döntő részét ma már külső szakértők készítik elő. Ezen felül nem minden kiadást találtak indokoltnak. Az ÁPV-n belül úgy vélik: az a képesség, hogy a kormány döntésétől függően egy szervezet bármikor alkalmas állami cégek átvételére, illetve eladására, emellett pedig tulajdonosként folyamatosan "kezeli" is azokat, valamint a privatizációval kapcsolatos egyéb feladatokat - peres ügyeket, nyilvántartást - intéz, ennyibe kerül.
Azokkal a koncepciókkal, amelyek az elmúlt évtizedekben az ÁPV lehetséges jövőjét taglalták, valószínűleg el lehetne rekeszteni a társaság székháza előtt komótosan folydogáló Dunát. Azzal mindenki egyetért, hogy ésszerűsíteni kéne: a privatizációnak lényegében vége, az állami vagyonkezelés pedig szétaprózott: vannak cégei az ÁPV-nek, a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB), a minisztériumoknak, egyes háttérintézményeknek, illetve - főleg ingatlanok formájában - a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak is. Az átfedéseket már csak az is bizonyítja, hogy ezek között a szervezetek között időről időre átpakolnak ilyen-olyan cégeket, a kormányzat aktuális elképzeléseinek megfelelően. Az ÁSZ ezt a folyamatot is átláthatatlannak tartja, igaz, véleményük szerint a legfőbb baj a törvényi háttér hiánya. Abban tehát mindenki egyetért, hogy változtatni kell. A hogyanról azonban már nem akaródzik megszületni a döntésnek. Veres János pénzügyminiszter legutóbb őszre ígérte, hogy leteszi az asztalra az új tervezetet. Erről azonban részletek nem ismertek.
A hírek azt sejtetik, hogy a háttérben az érintett intézmények mind azért küzdenek, hogy az a bizonyos vagyonkezelési csúcsszerv éppen belőlük alakuljon ki. A - változatosság kedvéért a - gazdasági minisztérium alá tartozó MFB ebben a fél évben látványosan igyekszik magába olvasztani néhány leányvállalatot, de az ésszerűsítési lehetőségektől várhatóan ez is jelentősen elmarad majd. Korábbi pénzügyminisztériumi tervek a KVI-ben látták a jövőt. Ennek jele, hogy a minisztériumoknál lévő "vagyonkezelési és üzemeltetési" feladatok ehhez a szervezethez kerülnek át.
A KVI dolgozóinak száma közel duplája az ÁPV-ének, működési költsége viszont kevesebb mint a fele. Ebből úgy tűnik, hatékonyabban dolgozik, de az ÁPV-hez képest kevesebb feladatot nagyobb létszámmal lát el. Ráadásul cégvagyonkezelésben az ÁPV-alkalmazottak a tapasztaltabbak.
Erősítheti az ÁPV pozícióit, hogy időről időre újabb nagy cégek magánosításának lehetősége merül fel, ezzel együtt viszont az eladások éppenséggel a vagyonkezelés jelentőségét csökkentik. Az sem előny, hogy az ÁPV-nek jelenleg csak ügyvezető vezérigazgatója, illetve távozófélben lévő elnöke van. Új vezetés nélkül viszont nincs esélye arra, hogy megszerezze a hőn áhított csúcsvagyonkezelői szervezet pozícióját.
