Augusztus elején még egyetlen kormányoldali politikus sem gondolta azt, hogy eljöhet a pillanat, amikor szívesebben fog beszélni a megszorításokról, mint más témáról. Márpedig az augusztus 20-i tragédia után a kormányzati kommunikátorok mindent elkövettek, hogy minél hamarabb áttereljék a közfigyelmet a konvergenciaprogramra és a megszorításokra, mintsem hogy a közfelháborodást okozó tragédiáról és a felelősökről beszéljenek.

A tűzijáték utáni tragédiát követő válságkommunikáció hibáiról már mindent leírtak a politikai elemzők. Egy szempont azonban eddig kimaradt. Gyurcsány Ferenc politikailag nem tehette meg, hogy politikai felelőst nevezzen meg, hiszen az csak egyetlen személy, legfőbb bizalmasa, Szilvásy György lehetett volna. Márpedig ahogy azt múlt havi elemzésünkben írtuk, a kormányfő politikai hatalma két személyre épül: a kancelláriaminiszterre és Bajnai Gordonra. Ha bármelyikük "elesik", az súlyosan meggyengítheti Gyurcsány pozícióját. A kormányfő környezetéből már így is kikerültek információk belső konfliktusokról. Erre utal a konvergenciaanyag kiszivárogtatása vagy a Draskovics Tibor és Szetey Gábor közötti vita.

A kormányzati kommunikátorok igyekeztek tehát villámgyorsan átterelni a figyelmet a konvergenciaprogramra, ami azonban semmivel sem bizonyult kellemesebb témának. A belső kommunikációs hibákon (a látszategyeztetések, a vizitdíjjal kapcsolatos hónapok óta tartó lesz - nem lesz játék stb.) túl azonban leginkább egy külső tényező befolyásolta a közvéleményre kifejtett hatást: a bulvár- és a kereskedelmi média viselkedése.

Gyurcsányék nem számoltak az olvasókért-nézőkért folyó éles verseny miatt - a saját szempontjukból logikusan, a kormányzatra nézve viszont hátrányosan reagáló - milliókat elérő médiumokra. A Blikk kampányt indított a megszorítások ellen, a két országos privát csatorna egymással versengve mutatta be a felháborodott nyugdíjasokat, az éhhalált vizionáló nagycsaládosokat, az elszegényedéssel riogató "szakértőket". Vagyis a kormánynak már nem a Fidesz-befolyás alatt álló ellenzéki sajtóval kellett megküzdenie, hanem a független médiával.

Az MSZP és a kormánytagok népszerűségének drasztikus visszaeséséről szóló közvélemény-kutatások tehát jórészt azzal magyarázhatók, hogy a vezető médiumok sokkolták a lakosságot, és ennek tudható be az is, hogy megindult a szavazók átáramlása az ellenzéki pártokhoz - nagyobbrészt a Fidesz - MPSZ-hez, kisebbrészt az MDF-hez.

Ha hihetünk a közvéleménykutatóknak, akkor - 2002 őszéhez hasonlóan - megdől az a politológusi közhely, hogy az önkormányzati választásokon elsősorban személyekre voksolnak az emberek. Ha igazak a számok, az önkormányzati választások - a Fidesz céljainak megfelelően - inkább a kormányzattal szembeni választói bosszúról szólnak majd. Ezért is dönthetett úgy az MSZP kampánystábja, hogy az óriásplakátokon nem az "igazság kibontásában" megakadt Gyurcsányt, hanem a párt sikeres polgármestereit, mint például Csabai Lászlónét vagy Botka Lászlót szerepeltetik.

Az MSZP számára még nincs minden veszve. A Fidesz gyakorlatilag az egész országban (Debrecent kivéve) szövetségre lépett a radikális Jobbikkal (emiatt Tarlós Istvánnak is folyton magyarázkodnia kell), amit az MSZP kihasználhat. Az egészségügyi átalakítás kapcsán a kormány eddig nem használta ki a leggyengébb láncszemet, a patikusok saját monopóliumukért való, könnyen támadható akcióit (ellenben feleslegesen elnyújtotta a konfliktust a traumatológusokkal).

Csökkenő népszerűség, ellenséges média, sorozatos kommunikációs hibák: a kormányoldal tehát eddig, úgy tűnik, simán menetel a választási vereség felé. Ebben már csak a Fidesz állíthatja meg.

A Fidesz eddig szerencsés volt. Egyrészt jónak tűnik a "dőljünk hátra, hadd nyírja ki magát Gyurcsány" stratégia. A Fidesz elkopott vezetői ritkán szólalnak meg, még Mikola István a szocialista egészségügyi rendszert védelmező, piacellenes kirohanásai is alig érik el a médiát.

Ha a Fidesz tartja magát eddigi stratégiájához, vagyis az emberek becsapásával vádolja a kormányfőt, és meglovagolja a megszorítások miatti elégedetlenséget, akkor biztosra veheti a győzelmét az önkormányzati választáson. A Fidesz győzelmét két tényező kockáztatja: Orbán Viktor aktivizálódása, és az, ha a párt önálló javaslatokkal áll elő. Orbán az a mumus ugyanis, akivel még mindig mozgósítani lehet a kiábrándult, frusztrált baloldali szavazókat.

A szeptember 3-i kampánynyitón Kósa Lajos által felvetett és Orbán által kiemelt javaslat a megyei jogú városok vezetőiből álló költségvetési vétótestületre pedig azt jelzi: a Fidesz ugyanolyan fantáziátlan, a politikai demagógia csapdájából szabadulni képtelen párt, mint volt a választási kampányban. Jellemző, hogy az egyetlen, gazdaságilag ésszerű fideszes javaslatot, a 13. havi nyugdíj szociális alapú átszervezését, gyorsan levették a napirendről, mintha el sem hangzott volna. Jelen állás szerint tehát a hallgatás jobbat tesz a Fidesznek, mint a kampányolás.

Szeptemberben folytatódnak a megszorítások elleni demonstrációk, ezek közül is az egyetemisták tüntetése lesz a legérdekesebb politikai szempontból (emlékezzünk 1996-ra és Bokros Lajosra!). Másrészt látszik, hogy a Fidesz holdudvarának radikálisai rendőri akciók kiprovokálására készülnek - lásd a Demokrata által spontán összetrombitált ezres tüntetést szeptember első hétvégéjén. Az össznépi elégedetlenséget az sem fogja lehűteni, ha Brüsszel elfogadja a konvergenciaprogramot, hiszen ez már rég nem erről szól.

A szerző a Political Capital Institute igazgatója