Mikor fizessünk? Mindig!

Laikusként elhiszem Bauer Tamásnak, Csillag Istvánnak, Mihályi Péternek stb., hogy államháztartásunk csehül áll, és egyensúlyához sok-sok bevételre van szükség. Elhiszem, hogy a lakásrezsi, valamint az élelmiszerek, napi közszükségleti cikkek árának emelése Magyarország "felzárkózását" szolgálja. Igaz, kispénzű embernek másra nem is igen telik, lemondott már utazásokról, színházról, könyvről, ruházkodásra legfeljebb kínai boltokból telik. (Igaz, hogy ezzel károsul számos magyar ipari és kereskedelmi ágazat, de kérem, ne bántsák a kínaiakat, mert akkor sok kisembernek egyáltalán nem telik majd ruhára, hogy a cipőről, télikabátról ne is beszéljünk. Szükségünk van rájuk a réteges öltözködéshez.) Legfeljebb orvoshoz kell menni, gyógyszerre kell költeni, mégpedig többet, mint a jómódúaknak, hiszen az ő szervezetük ellenállóbb.

Mire költ az állam? Először is igazgatásra. Elhiszem, hogy Magyarország felvirágzását szolgálja, hogy most húszezerrel nő a munkanélküliek száma. Többnyire harminc-ötven éves tisztviselőnők kerülnek utcára, s nem valószínű, hogy a versenyszférában boldogulni fognak. Azt is megtanultam, hogy ez nem csupán a takarékosságot célozza, hanem hogy az állampolgárt jobban, gyorsabban szolgálják ki. Ha kevesebben ülnek a kisablak mögött, rövidebb lesz előttük a sor. Világos.

Mi az állam feladata még? Az oktatás és az egészségügy. Jön a tandíj, pardon, fejlesztési részhozzájárulás, tanár urak, készültem. Megtanultam azt is, hogy ez szorgalmasabb tanulásra ösztönzi a diákokat. Lesz vizitdíj is, fizetünk vizsgálatért, kórházi ágyért, asztalért. A fizetős oktatás vonzóvá teszi a tanulást. A fizetős egészségügy visszatart attól, hogy egészséges emberek unalmukban feltartsák az orvost. Ja, és a gyógyszerek. Szörnyű, hogy a magyar ember paprikás csirke helyett szívesebben eszik tablettákat. Ahelyett, hogy a jóízű és egészséges magyar zöldségeket, gyümölcsöket, tejtermékeket fogyasztaná, piac helyett a gyógyszertárban vásárol be, és még esetleg túl is adagolhatja az inzulint, ha ingyen van. Tehát a gyógyszeráremelés is saját jól felfogott érdekünket szolgálja. Ha ritkábban megyünk orvoshoz, és kevesebb gyógyszert fogyasztunk, egészségesebbek leszünk. Félek, hogy esetleg valaki összekeveri: a tandíjat tartja "visszatartó erőnek" és a vizitdíjat ösztönzőnek. Valahogy így: "édes fiam, ebben az évben még valahogy ki tudnám fizetni a tandíjadat, de ki tudja, jövőre mennyibe fog kerülni, három-négy-öt év múlva mennyi lesz a fizetésem, lesz-e munkám? Felelőtlenség volna, ha elkezdenéd az egyetemet!" És: "menj orvoshoz, apjuk, a vizitdíj mégiscsak olcsóbb, mint a kórház!" Fordítva! Orvoshoz nem megyünk, egyetemre megyünk!

És ha a magamfajta fegyelmezett állampolgár még többet is akar tenni hazájáért, legyen víziója a fejlett, európai Magyarországról! Lakásában egy inaktív állampolgár helyett két boldog, fiatal, aktív adófizető él, aki még munkaerő-utánpótlásról is gondoskodhat. Dulce et decorum pro patria mori! (Boldogság és dicsőség a hazáért meghalni!)

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.