Mikor fizessünk? Mindig!
Mire költ az állam? Először is igazgatásra. Elhiszem, hogy Magyarország felvirágzását szolgálja, hogy most húszezerrel nő a munkanélküliek száma. Többnyire harminc-ötven éves tisztviselőnők kerülnek utcára, s nem valószínű, hogy a versenyszférában boldogulni fognak. Azt is megtanultam, hogy ez nem csupán a takarékosságot célozza, hanem hogy az állampolgárt jobban, gyorsabban szolgálják ki. Ha kevesebben ülnek a kisablak mögött, rövidebb lesz előttük a sor. Világos.
Mi az állam feladata még? Az oktatás és az egészségügy. Jön a tandíj, pardon, fejlesztési részhozzájárulás, tanár urak, készültem. Megtanultam azt is, hogy ez szorgalmasabb tanulásra ösztönzi a diákokat. Lesz vizitdíj is, fizetünk vizsgálatért, kórházi ágyért, asztalért. A fizetős oktatás vonzóvá teszi a tanulást. A fizetős egészségügy visszatart attól, hogy egészséges emberek unalmukban feltartsák az orvost. Ja, és a gyógyszerek. Szörnyű, hogy a magyar ember paprikás csirke helyett szívesebben eszik tablettákat. Ahelyett, hogy a jóízű és egészséges magyar zöldségeket, gyümölcsöket, tejtermékeket fogyasztaná, piac helyett a gyógyszertárban vásárol be, és még esetleg túl is adagolhatja az inzulint, ha ingyen van. Tehát a gyógyszeráremelés is saját jól felfogott érdekünket szolgálja. Ha ritkábban megyünk orvoshoz, és kevesebb gyógyszert fogyasztunk, egészségesebbek leszünk. Félek, hogy esetleg valaki összekeveri: a tandíjat tartja "visszatartó erőnek" és a vizitdíjat ösztönzőnek. Valahogy így: "édes fiam, ebben az évben még valahogy ki tudnám fizetni a tandíjadat, de ki tudja, jövőre mennyibe fog kerülni, három-négy-öt év múlva mennyi lesz a fizetésem, lesz-e munkám? Felelőtlenség volna, ha elkezdenéd az egyetemet!" És: "menj orvoshoz, apjuk, a vizitdíj mégiscsak olcsóbb, mint a kórház!" Fordítva! Orvoshoz nem megyünk, egyetemre megyünk!
És ha a magamfajta fegyelmezett állampolgár még többet is akar tenni hazájáért, legyen víziója a fejlett, európai Magyarországról! Lakásában egy inaktív állampolgár helyett két boldog, fiatal, aktív adófizető él, aki még munkaerő-utánpótlásról is gondoskodhat. Dulce et decorum pro patria mori! (Boldogság és dicsőség a hazáért meghalni!)