Magánzóból hadihajós
Tizenöt évesen nemcsak újabb iskola-, hanem családválasztás előtt is állt. Apai nagyszüleihez költözött, akiknek életritmusa jóval közelebb állt hozzá, mint szüleié. Így került a ceglédi épületvillamossági szakközépiskolába. Az érettségiig eljutva, tudta, hogy még tanulni kellene - a gépészmérnök nagyapa példája is erre ösztönözte -, de azt is tudta, a nyugdíjas nagyszülők ebben már képtelenek segíteni.
Arra, hogy a diplomáig saját erőből eljutni nem könnyű vállalkozás, pár hónap alatt rájött, a főváros egyik legjobb nevű műszaki főiskoláján. Mert ha tandíjat nem is kértek, a könyveket, segédeszközöket valamiből meg kellett venni, az albérletet is ki kellett fizetni valamiből. Egérutat a rendőrtiszt-helyettesi szakközépiskola kínált, és - akkor még úgy gondolta - tetszene is neki ez a pálya. Az első nyári gyakorlat meggyőzte arról, hogy tévedett. A miértet, hiába minden faggatás, csak szűkszavúan indokolja: nem szerette a járőrözést, azt, hogy neki büntetni kelljen. Az oklevél megszerzése után tehát gyorsan búcsút vett a rendvédelemtől, ahol azért szert tett egy csomó új ismeretre. - 17-18 szakmát tanultunk, forgalomirányítástól kezdve a vagyonvédelemig - adózik egykori iskolájának némi tisztelettel.
Ez utóbbi ismerete segítette álláshoz is egy ismerős őrző-védő cégében. 21 évesen rögtön főnökké avanzsált, az ő dolga volt összefogni az embereket, megszervezni és kiadni a munkát, értékelni a teljesítményt és elszámolni. Belépését követően alig másfél hónappal már társtulajdonos. Ekkor bővítették a tevékenységet a magánnyomozással, ezáltal szerezte első meghökkentő tapasztalatait az emberi természet furcsaságairól. - Válásoknál, örökléseknél jöttek hozzánk az ügyfelek. Húszezer forintos értéktárgyakon veszekedve voltak képesek megbízóink másfél millió forintos számlákat csinálni - ad ízelítőt tapasztalataiból.
Egy év múlva önállósodott, megalapította saját vagyonvédelmi cégét. Induló tőkéje egy irodaház őrzésére szóló szerződés, amit társától kapott üzletrésze fejében. Ez a fajta vállalkozás nem nagyon pénzigényes - magyarázza. Ami az üzletet hozza, az a kapcsolati tőke. Persze a kapcsolatok építésének készsége sem lebecsülendő tudomány, aminek Nagy Zoltán feltehetően a birtokában van, hiszen alig egy év alatt alkalmazottainak száma a duplájára, megbízásainak értéke pedig a sokszorosára nőtt. Havi jövedelme elérte a több százezer forintot, így lett egy Tisza-parti háza is, amelyben most a nagyszülők laknak. Huszonhárom, huszonnégy évesen kezdte megtapasztalni: abban a mondásban is lehet valami, hogy a pénz nem minden. Hiába ment az üzlet, alig egy év után már rettenetesen unta, hogy minden dolga reggel körbejárni az "épületeit", ellenőrizni, mindenki a helyén van, végzi-e a munkáját. Nekifutott levelező szakon az informatikának, hamar kiderült, ez sem érdekli. Jól kereső magánzóként rájött, irigyli barátját, aki kevés pénzért dolgozik a folyami flottillánál, és csillog a szeme, amikor a munkájáról beszél.
Ez jutott eszébe 2001 novemberében egy hirdetés láttán, amelyben hivatásos katonákat kerestek a tűzszerész- és hadihajóezredbe. Novembertől februárig tartottak az alkalmassági vizsgálatok és a felvételi tesztek. Száz jelentkezőből tízet vettek fel, őt másodmagával a hajózáshoz, gépésznek, úgy nyolcvanezer forintos fizetéssel, reggel fél nyolctól hatig tartó munkára. A kis kereset nem is nagyon érdekelte, úgy gondolta, vállalkozásából - ezt engedélyezték a honvédségnél - majd kipótolja, ami még kell a megélhetéshez. A cég másfél év múlva végelszámolásba ment, egyetlenegy megbízása maradt, az, amivel kezdte. - A tanulság a vállalkozói létből? - egy pillanatra elgondolkozik - ne bízz meg senkiben, és verd át a másikat. Keményen fogalmaz, hiszen az, akire rábízta az üzlet vezetését, csöndben saját vállalkozást alapított az ő kapcsolataira. De azért azt is belátja, hogy negyedállásban nem lehet menedzselni egy céget. Érte más csalódás is, "magánéleti" - jelzi szűkszavúan. A kudarcok a tanulástól is elvették a kedvét, másfél év után abbahagyta a katonai főiskolát, ahol gépészmérnöknek tanult.
- 29 éves vagyok, még nincs veszve semmi - biztatja magát, hiszen azóta megint kerekebb lett a világ. Megtalálta az új szerelmet, az igazi társat, akivel közösek a vágyai és a céljai: egy Pest környéki ház, egy kocsi és persze gyerekek. A szakmában is előrébb lépett, főtechnikusként 15 ember munkájáért (akik többsége már barátja is), három nagy hajó, két kicsi műszaki állapotáért felel. Arra pedig, hogy unatkozna, most igazán nem panaszkodhat. Ott vannak minden vízi haváriánál, "Szentesen öt emelet magas volt az áradás" - érzékelteti, hogy itt nem babra megy a játék. Augusztus 20-án, a vihar előtt tíz perccel befejeződött repülőversenyt biztosították.
Az utolsó kérdésre - menynyit keres most - kicsit zavarba jön, vagy talán elgondolkozik, hogy ez a szolgálati titok része, avagy sem. Százezer nettó - mondja pár másodperc után. - De kapunk lakbér-hozzájárulást és utazási támogatást is - teszi hozzá gyorsan, mintegy végső érvként.
