Az index nyomán számos helyen, így a Népszabadságban is megjelent, hogy Faludy halála bejelentése után két órával a rádiókabaréban elhangzott róla egy paródia, benne egy kérdés: „tudatában van-e annak, miért nem kedvelik az irodalomtörténészek”, amire az a válasz: „mert még él”.

Mint a költő közismert rosszakarója folytatnám a mondatot: „Elnézést, nem akartam megbántani, arra gondolok, hogy az irodalomtörténet akkor kezd el szeretni valakit, ha az illető már nem tud visszaszólni, így kedvükre hazudhatnak róla”. De folytatódhatott volna azzal, hogy nemcsak róla, hanem az egész XX. századról is, amelynek egyik legnagyobb tanúja volt.

A kétperces azzal fejeződik be, hogy amikor Columbus megérkezett Amerikába, nem azt kiáltotta, hogy Föld, hanem azt: gyerekek, az ott nem a Faludy?

Minderre az hatalmazott fel, hogy a költő maga is sokszor ironizált a korán és az elmúláson. Ezek után az olvasóra bízom, hogy a szárszói találkozók örökös díszvendégét, aki halála percéig írt a Hócipőbe, ki akartuk e röhögtetni, mint ahogy az index állította. Ha időben megtudom a szörnyű hírt, ennek ellenére intézkedtem volna, hogy ez az áprilisi ismétlés ne hangozzék el, de már késő volt hozzá. Egyébként Faludy még mindig él, és ez most már így is fog maradni, a halhatatlanok már csak ilyenek.

Farkasházy Tivadar