- Sokan nem értik, hogy hirtelen miért lett ilyen feszült a szlovák-magyar viszony. Ön miben látja az események okát?

- Az ok egyértelmű: Robert Fico, a legutóbbi szlovákiai választások győztes pártjának az elnöke lepaktált a nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal (SNS). Európában sajnos még a legdemokratikusabb államok sem tudták kivetni magukból a nacionalizmust, de arra nagyon ügyelnek, megtestesítőik ne kerüljenek be a végrehajtó hatalomba. Szlovákiában megsértették ezt az alapvető európai értékrendet és uniós elvárást.

- Erre Fico úr azzal válaszol, Slota pártja demokratikus választáson szerzett húsz mandátumot, vagyis legitim parlamenti párt és kormányzati tényező.

- Ez szánalmas kibúvó. Az alkotmányos legitimáció csak az egyik eleme a demokratikus értékrendnek. Ugyanilyen fontos a morális legitimáció. A legerősebb kormánypárt legalább háromféle, sokkal szalonképesebb koalíciót hozhatott volna tető alá. Végül olyan partnert választott, amely elnökének megnyilatkozásaival a félfeudális rendszerek, a fasiszta vagy a kommunista diktatúra szellemét emelik közérdekké. Ezzel Fico önmagát is lejáratta. Abban az országban, ahol hiányzik a közmegegyezés arról, hogy jobb- vagy baloldali szélsőséges pártokkal nem cinkoskodnak, ott nincs meg a demokrácia működésének alapfeltétele: az erkölcsi minimum.

- Szlovákiában mind gyakrabban hivatkoznak az egyre gyakoribb magyarországi szélsőséges megnyilvánulásokra, s arra, hogy ezekkel szemben nem lép fel a magyar rendőrség sem. Mit szól ehhez az érveléshez?

- A szlovák kormány úgy igyekszik elfedni a már említett súlyos hibáját, hogy támad. József Attilát idézném: Ős patkány terjeszt kórt miköztünk. Nacionalizmusra nem lenne szabad ugyanilyen bugyrokból feltörő indulatokkal válaszolni. Nem lehet mentség magyarázat a magyarországi jelenségekre sem. Még akkor sem, ha ezek most okozatok. Sorsdöntőnek tartom, hogy mindenféle szélsőséges megnyilvánulás ellen az adott ország kormánya lépjen fel. Hallassák hangjukat az értelmiségiek, a civil szerveződések és a média.

- A két ország külügyminisztere közös nyilatkozatot készít elő, több politikus a német-francia mintára szlovák-magyar megbékélési dokumentumot sürget. Lát minderre esélyt?

- Az előbbire mindenképpen, az utóbbira is, de csak hosszabb távon. A térségben sokan, nagyon sokára gyógyulnak ki a nacionalizmusból. A terápiában fontosnak tartom a politika, a gazdasági, kuturális és a civil szféra kezdeményezéseit. Ám mindezekkel sem lehet rehabilitálni Fico partnerválasztását. Aki ezzel próbálkozik, az a közép-európai, ma még meglehetősen törékeny demokráciát veszélyezteti. Senki sem vonja kétségbe Szlovákia függetlenségét, ha nem hajlandó megtűrni a tűrhetetlent.

Pozsony, 2006. szeptember 3.

Szigeti László