Az iráni dilemma

A dolgok jelenlegi állása szerint korszakos baklövés volt Irak megtámadása. Nemcsak azért, mert három és fél év után az ország polgárháborúban vergődik, és az amerikai katonai jelenlét ezt inkább táplálja, semmint csitítaná. Azért is, mert Irán politikája összehasonlíthatatlanul fenyegetőbb a szabad demokráciák biztonságára, mint amekkorát 1991-es kuvaiti vereségét követően Szaddám Huszein valaha álmodott. És a világ az iraki háború miatt nincs abban az állapotban, hogy hatékonyan védekezzen.

George W. Bush még azzal sem mentegetheti tévedését, hogy senki nem figyelmeztette. A térség szakértői előre óvták a Fehér Házat a regionális egyensúly megbontásától. A síitákkal szemben ellenséges szunnita tálibok megdöntése Afganisztánban, plusz az ősi rivális, Irak meggyengítése felszabadította Teherán energiáit. Ebből és a méregdrága olajból húzott extra jövedelemből bőven jutott a Hezbollah és más, terrorista módszereket alkalmazó szervezetek támogatására. Irán sokkal nagyobb, népesebb, gazdaságilag és katonailag erősebb a 2003-as Iraknál. Szaddám Huszein rezsimjével ellentétben nem gyengítették nemzetközi szankciók, ellenben nagy tételben vásárolja a legmodernebb orosz fegyvereket. Irán megtámadása az iraki kaland nélkül is hosszú, véres és kockázatos háborút feltételezne. Az elmúlt három és fél év, valamint Izrael libanoni hadjárata után azonban a katonai megoldást egyelőre nyugodtan el lehet felejteni. Ha nem is végleg, de évekre biztosan lekerült a napirendről.

Az iráni nukleáris ambíció nem új, a kezdet még a sah idejére nyúlik vissza - akkoriban Amerika is támogatta a békésnek indult programot. Mert Iránnal nem az a baj, hogy atomerőműveket épít, hanem az, hogy minden jel szerint meg akarja szerezni az atomfegyver készítéséhez alkalmas technológiát. Ha sikerül, akkor egyszer s mindenkorra ki lehet zárni az invázió veszélyét - ki kockáztatna egy, a Közel-Kelet olajkészleteit, Izraelt, sőt Európa déli részét veszélyeztető atomháborút?

Irán túl fontos a piacát féltő Oroszországnak és az olajforrásaiért aggódó Kínának. Ezért az ENSZ BT nemhogy katonai akcióval, de még csak tényleg fájdalmas gazdasági szankciókkal sem fenyegetheti meg Iránt. Maradnak az inkább jelképes lépések - és a remény, hogy mielőtt Teherán megépíti a bombát, sikerül Nyugatbarát vagy legalábbis mérsékelt kormánnyal leváltani a még iráni mércével mérve is szélsőséges Mahmud Ahmedinezsadot. Az amerikai hírszerzés szerint Irán legalább 4-6 évre van az első kísérleti robbantástól, ennél is többre a bevethető atomfegyvertől.

A BT szeptember második felében kezd komolyabban foglalkozni a szankciókkal, a határozat októberben születhet. November 7-én lesznek Amerikában a részleges törvényhozási választások. Csak utána derül ki, hogy Bush a 2008-as elnökválasztás előtt kenyértörésre akarja-e vinni a dolgot, vagy utódjára hagyja a dilemmát.

Az iraki háború nélkül más lenne a helyzet, de az a vonat már elment.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.