Az életkép groteszk, a politikai helyzet korántsem - legalábbis az önkormányzati választásoknak nekilóduló MSZP számára. Gyurcsány arca előbb a győzelemben, most a nehézségekben összecsúszott az MSZP képével. A miniszterelnök sutba dobta Horn Gyula, ha nem is jól, de valamennyire bevált taktikáját, amely szerint megszorítások idején meneszthető bűnbak (Bokros Lajos) kell. Így magára - és a pártra - húzta a megszorító intézkedéseket. Most az MSZP az utcán: gázáremelés, vizitdíj, tandíj meg valami konvergenciaprogram.

A szocialisták szerencséjére azonban a helyhatósági választások szavazási képlete nem ilyen egyszerű. Sok változó módosíthatja a végeredményt. Az első a pártszimpátia (mely most tényleg változó). A kemény törzsgárda persze nem okoz fejtörést, megy és ikszel. Ám a tavaszi kampány alatt meghódított szimpatizánsokra most aligha lehet számítani. Az MSZP célja, hogy legalább ne igazoljanak át a Fideszhez. A szocialisták joggal remélik, hogy így lesz. Korábban a parlamenti erőpróba győzteseit a helyhatósági választásokon tovább vitte a győzelmi lendület. Erre most nincs nagy esély, de talán kevesen "állnak bosszút".

A második változó a "Jóskát mindenki ismeri" effektus. Magyarán: a polgármestert személyisége és helyi sikerei alapján mérik meg az emberek, így nem mindig hullik vissza fejére a "nagyok" népszerűtlensége. Ahogy Demszky Gábor is egyelőre sokkal több szavazatra számíthat, mint az őt támogató két párt együtt.

A listán indulókat azonban nem a településsel, hanem az őket indító párttal azonosítják, így vajmi kevés eséllyel függetleníthetik magukat a kormányzat intézkedéseitől. Márpedig baloldali testület nélkül a választást nyerő szocialista polgármester gúzsba kötve táncol. (Ami persze még mindig jobb, mint a gúzs, tánc nélkül.)

Nem véletlen, hogy a nagyon bizonytalanokat otthon tartani akaró - a kevésbé hezitálókat pedig mozgósító - szocialisták vereségük esetén nemzetromlást vizionálnak. Reform vagy bukás - adta ki a jelszót Gyurcsány, s ezzel kezdetét vette az "ijesztgetősök" (MSZP) és a némák (Fidesz) háborúja. Az ellenzéki párt ugyanis mélyen hallgat, csak kötelező alkalmakkor szólal meg - mégiscsak kampány van. Ha nem mond semmit, a szocialisták nehezen találnak rajta fogást, népszerűsége pedig automatikusan növekszik.

Az "aki nem mozdul, az nem hibázik" politikáját folytató Fidesz viszont már kihagyott egy komoly ziccert: nem állított saját főpolgármester-jelöltet, aki - 16 év óta először - sikerrel aspirálhatna Budapest élére. Holott a főváros elhódítása az önkormányzati választások komoly, országos politikai tétje. Demszky Gábor veresége (és az SZDSZ meggyengülése) "véres" koalíciós válságot robbanthatott volna ki. Úgy fest azonban, ilyen őszre a Fidesz sem számított: elfelejtettek kemény ellenfelet állítani. Úgy gondolták, az önkormányzati választásoknak csak Orbán számára van tétje. Más ne nyerjen nagyot. Meglehet, ez is lesz a végeredmény: sok vesztes, kevés győztes.