Fiatal európai kutatót nem nagyon érhet nagyobb megtiszteltetés, mint az European Young Investigator Award (EYIA) elnyerése. Az egymillió eurós díj is jelentős, de ennél is többet számít az elismerés presztízse - állítja Tamás Gábor, a Szegedi Tudományegyetem 37 éves docense. A Szegeden végzett, majd Oxfordban doktorált fiatal tudós néhány angliai posztdoktori év után 1998-ban tért haza, azóta építi idehaza az agykéreg kutatásával foglalkozó kutatócsoportját. A 7-8 fős csapat ezen a területen egyike a legjobbaknak a világon. Az agykutatás meglehetősen műszerigényes műfaj. A csoport az elmúlt 5-6 évben mintegy 400 millió (!) forintot költött olyan berendezésekre, amelyeket az e téren különösen gyors avulás miatt rendszeresen cserélni, frissíteni kell.

- Ahhoz, hogy lépést tartsunk az élmezőnnyel, szükség van ilyen nagyságrendű bevételekre. Szerencsére hasonlóan bőkezű forrás immár idehaza is van, az NKTH Polányi pályázata, amelyen a közelmúltban szintén a nyertesek közé kerültünk. Amerikában, Japánban és Európában pedig régóta ez a sztenderd: forintban számolva százmilliós összegek, 3-7 éves periódusokra. Aki elég jó, az nyer, és folytatni tudja a munkát a legmagasabb színvonalon, aki nem, az lemarad - fogalmaz a kutató.

Tamás Gábor kutatócsoportja az agykéreg szerveződését vizsgálja. Ez az agyi terület alapvetően kétféle (gátló és serkentő) idegsejtből épül fel. Szegeden a gátló sejtek két különleges típusát tanulmányozzák, és az elmúlt pár évben átütő eredményeket értek el, amelyek újszerű, az eddigi elméleteket felülíró működési elveket sejtetnek. Az egyik gátló sejtről kiderítették, hogy adott esetben serkentő szerepe is lehet, s most azt vizsgálják, hogy milyen hálózatokat képes aktiválni az agykéregben, mi a szerepe az ott "közlekedő" információcsomagok létrehozásában - az eredményeknek a kutatók sejtése szerint többek között a skizofrénia gyógyításában lehet szerepe. A másik kutatási terület az úgynevezett lassú gátlásért felelős gátló sejtek működésének elemzése, ami az epilepszia és a depreszszió megismeréséhez vezethet közelebb.

Az EYIA elnyeréséért minden kutatási területről pályázhatnak a fiatal kutatók (legfeljebb 8-10 évvel a doktori fokozat elnyerése utánig), a pályázatokat Nobel-díjasok vezetésével felálló bírálóbizottság értékeli Brüsszelben. Tamás Gábor anyaga információink szerint a legtöbb pontot kapva került a nyertesek közé. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy tavaly egy másik magyar agykutató, Nusser Zoltán szintén elnyerte a díjat, az pedig ritkaság, hogy ugyanabból az országból, ugyanarról a tudományterületről egymás után többen is nyerjenek (ráadásul a magyarok csak 2004 óta vesznek részt a versengésben). - A magyar idegkutatás utánpótlása szemmel láthatóan versenyképesnek számít az európai mezőnyben - foglalja össze a pályázat tapasztalatait Tamás Gábor. Szerinte az anyagilag is erős lábakon álló díjak egyértelműen azt jelentik, hogy a különböző tudományágak fiatal "húzóembereinek" immár nincs feltétlenül szükségük az ország elhagyására ahhoz, hogy a karrierjük ne törjön meg, itthon is biztosítani lehet számukra a világszínvonalat. És azt is lehetővé teszik ezek a pályázatok, hogy a mégis elcsábult tudósaink hazatérve ne kényszerüljenek a kint megszokottnál sokkal rosszabb körülmények között dolgozni.

- Mostantól csak rajtunk múlik, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket az eddigi kutatásaink során feltettünk - és amelyekkel felhívtuk magunkra a tudományos közvélemény és a pályázati döntnökök figyelmét - megadjuk-e a választ. A feltételeink meglesznek hozzá, és nagyon jó, hogy ehhez nem kell külföldre költöznünk - fogalmaz Tamás Gábor.

Tamás Gábor