A halálos desszert
A süteményfogyasztók több mint fele - 383 ember - megbetegedett, afertőzöttek 25 százaléka kórházba került. A járványügyi szakma adataiszerint átlagos esetben szalmonellás ételtől az érintettek húszszázaléka betegszik csak meg, s legfeljebb egy-két ember kerülkórházba. A haláleset pedig ritka.
Mi történt hát Szombathelyen, miért okozott ekkora tragédiát a vasi megyeszékhellyel szomszédos Sé község cukrászdájában sütött diós kocka? S miként, honnan került a bacilus a desszertbe, hogyan szaporodott el a szokásosnál is nagyobb mértékben? Garanciát jelentenek-e a hangzatos minőségbiztosítási rendszerek a fertőzések elkerülésére? Egyáltalán betartják-e ezeket az előírásokat? A hivatalos vizsgálathoz tartozó kérdéseken túl természetesen az is fölvetődik: ugyanolyan gondossággal járnak-e el az arra hivatott szervezetek, intézmények a szociális étkeztetésre szorulókkal, mint a társadalom kevésbé kiszolgáltatott tagjaival, csoportjaival? S a történtek után az sem hagyható figyelmen kívül: felkészült-e az átszervezett járványügyi szolgálat és a kórházak megzsugorított infektológiai osztálya arra, hogy ilyen méretű fertőzéssel megbirkózzon?
Szombathelyen 1448 embernek főznek a szociális étkezés keretében, tudjuk meg Vass Pétertől, a város polgármesteri hivatalának egészségügyi, szociális és családvédelmi osztályvezetőjétől. Hét közben hat bölcsődei konyhát működtet a város, ezekben főzik a szociális menüt, melynek három fajtája van: a normál, a könnyű vegyes és a diétás. A HACCP minőségbiztosítással rendelkező konyhákat az önkormányzat működteti, mert Vass Péter szerint az állami normatíva csak a valós költségek egyharmadát fedezi. Ilyen feltételekkel pedig egyetlen magáncég sem vállalkozik szociális étkeztetésre.
Az önkormányzat főzőhelyei évente csupán három alkalommal - karácsony, húsvét és augusztus 20-a környékén - vásárolnak külső cégtől édességet. A szomszédos Sé község cukrászatával régi a kapcsolatuk, soha semmilyen panasz nem érkezett a süteményeikre. A cukrászda saját hűtőkocsijával szállítja az édességeket, melyeket a konyhák osztanak szét. (Hétvégén, ünnepnapon a hatból mindig csak három üzemel, így volt ez augusztus 19-én is.) A diétás menühöz természetesen nem jár édesség, a könnyű vegyes és a normál étrend keretében felszolgált leveshez, főzelékhez és húshoz azonban bizonyos napokon igen.
Utólag már feltételezhető, hogy azok jártak jobban, akik a leves és a főzelék előtt, éhgyomorra ették meg a szalmonellás diós kockát. Főként, ha az egyébként kellemetlen savtúltengésben is szenvedtek. A levessel még fel nem hígított, más étellel le nem kötött gyomorsav ugyanis megölte a bacilusokat, magyarázza dr. Ócsai Lajos, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztályának vezetője, akit hét munkatársával együtt a Vas megyei ÁNTSZ épületében találunk.
A szakember elmondja: a sárga krémeket különösen szereti ez az egészséges immunrendszerű, más nyavalyákban nem szenvedő betegek esetében csupán banális fertőzést okozó baktérium. Szaporodásához szükség van a nedves közegre és a levegőre. A számára ideális körülmények között egyetlen kórokozó két óra alatt hárommilliárdra szaporodik. Azt már megállapították, hogy a baktérium koncentrációja Szombathelyen a szokásosnál lényegesen nagyobb volt. Egy ember megfertőzéséhez már ötszáz-hétszázezer kórokozó elegendő - teszi hozzá Ócsai főorvos.
Dr. Kozáry Judit főorvossal, az ÁNTSZ Vas megyei szolgálatának vezetőjével sorra vesszük a fertőzés lehetséges okait. Annyit már tudnak, hogy a tésztához pasztőrözött létojást használtak, ráadásul a tésztát meg is sütötték. Elvileg tehát kizárt, hogy onnan került volna a süteménybe a bacilus. A krémben sem volt tojás. Sőt az eddig vizsgált összes alapanyag bacilusmentesnek bizonyult, bár ennek az elemzése még tovább folytatódik.
A cukrászdáknak nem kell minden süteményfajtából ételmintát félrerakniuk, a konyháknak azonban igen. Ezeket a járványügyi szakemberek meg is vizsgálták, eredményeik innen származnak.
Egyetlen hivatalos ember sem beszél róla, de igaz: a fertőzöttek között három konyhalányt is találtak, akik nyilván megkóstolták a süteményt. Az egyik konyhai dolgozó pedig ötvenöt éves férjének adott belőle. A szerencsétlen férfi a kórházban életét vesztette - igen nagy valószínűséggel a mérgezéstől.
A fertőzöttek között olyanok is találhatók, akiket szociális étkeztetésre szorulóként nem tart nyilván az önkormányzat. Az öregek - akiknek házhoz szállították az ebédet - megkínálták unokáikat, családtagjaikat, szomszédjaikat, s közülük néhányat kórházba kellett utalnia a háziorvosnak. Két ember úgynevezett kontaktfertőzés során lett beteg. Ez annyit jelent, hogy nem ettek a süteménytől, hanem családtagjuk vagy ismerősük volt fertőzött, s vélhetően a személyi higiéniás szabályok megsértése nyomán támadta meg őket a bacilus.
Az első kérdés mindenképpen az: miként került a bacilus a süteménybe? Kozáry főorvosnő felvetésünkre megerősíti: a mostani székletvizsgálatok szerint a cukrászat két dolgozója valóban bacilushordozó volt, ám egyelőre nem lehet tudni, hogy volt-e szerepük a fertőzésben. Az tény, hogy a cukrászda több süteményében is találtak kórokozót, néhány beteg ettől fertőződött meg.
A séi cukrászdának két üzlete van: Szombathelyen és a város melletti faluban. Mindegyiknek megvan a HACCP-minősítése. Egyelőre egyik cukrászdát sem engedte kinyitni a tisztiorvosi szolgálat. A cukrászmestert séi üzlete előtt találjuk. Apró termetű, szemüveges ember, szavaiból hol keserűség, hol értetlenséggel keveredő indulat árad.
- Negyvenkét éve vagyok cukrász, soha nem történt velem semmi hasonló - ingatja a fejét.
Az udvar hátsó részéről egy hölgy - a tulajdonos lánya lehet - heves gesztusokkal hívja be a cukrászt, aki sarkon is fordul. Annyit azért megjegyez: aznap kiszolgáltunk még öt lakodalmat, három másik szociális otthont és nyolc üzletet, senkinek sem lett baja a tésztáinktól.
- Diós kockát viszont nem szállított másnak - jegyezzük meg.
- Azt nem, de nem én hibáztam, elhihetik - teszi hozzá elmenőben, s valamit még morog a szállításról. Ő hűtőkocsiban vitte be az árut a szociális konyhára, hogy ott mennyit állt, s hogyan, mivel szállították ki a rászorulóknak, azt már nem tudhatja.
Dr. Tóth László, a cukrász jogi képviselője úgy véli: ha egy cukrászüzemben szalmonellafertőzés van, az nem válogat a különböző sütemények között. Ő két dolgot tart lehetségesnek: vagy a szabályosan, számlára vásárolt nyersanyag, az importdió volt fertőzött, vagy a későbbi tárolás, szállítás során került a kórokozó a tésztába.
Megosztom a tisztiorvosi szolgálat szakembereivel, amit az ételszállításról hallottam.
- Valóban vizsgáljuk, hogy megfelelően tárolták és szállították-e a süteményt - mondja a megyei tiszti főorvos.
A szállítás kapcsán egyébként Ócsai főorvos egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet: nincs ugyan kötelezően érvényes szabály arra, hogy az éthordók melyik részében kell elhelyezni a süteményt, de ennek is megvan a logikus szakmai rendje, amit kevesen tartanak be. Általános gyakorlat, hogy az előírás szerint legalább hatvan fokon tálalt leves fölötti edénybe teszik a romló desszertet. Ebben a közegben pedig - különösen kánikulában - gyorsan elszaporodhatnak a kórokozók.
A négy haláleset okairól dr. Kiss Tibor igazságügyi orvos szakértőt szeretnénk megszólaltatni. Telefonon érjük él.
- Jókor hívjuk? - kérdezzük.
- Azt éppen nem mondhatnám. Egy halálos közúti balesetnél vizsgálódom, de azért mondják, miben segíthetek.
A halálokokról a szakértő még nem tud konkrétumokat mondani. Eddig három beteget boncolt fel, a toxikológiai és a szövettani vizsgálatokat a fővárosban végzik, eredmény két hét múlva várható.
Más orvosoktól úgy hallottuk, hogy a boncolási jegyzőkönyv eddigi adatai szerint igen valószínű: a szalmonellafertőzés okozati összefüggésben áll a négy halálesettel, még ha az áldozatok közül hárman más, súlyos betegségben is szenvedtek, s idős emberek voltak.
A vasi tisztiorvosi szolgálatnál azt próbáljuk kipuhatolni, nem akadályozza-e munkájukat laborjaik két évvel ezelőtti átszervezése. Most ugyanis a háziorvosokhoz forduló betegek székletét az ÁNTSZ-ből kiváló, de annak épületében működő kft. vizsgálja. Az ÁNTSZ hatósági intézkedése során adott mintákat azonban az ország területén kialakított szaklaborokba szállítják Szombathelyről: a székletet Veszprémbe, az ételt Győrbe.
- Ez semmiféle gondot nem okoz - állítja dr. Kozáry Judit. - A veszprémi és a győri labort PHARE-pénzekből fölfejlesztették, korszerűsítették, így teljesen alkalmasak a megbízható vizsgálatokra. A minta odajuttatása alig több mint másfél óra. Az eredményt pedig késlekedés nélkül, számítógépen kapjuk meg.
A három főzőkonyhát már megnyitották. Ottjártunkkor, a délelőtti órákban éthordós emberek várakoznak az udvaron.
- Nem ingott meg a bizalmuk? - kérdezzük.
- Mitől, uram? Itt olcsón, jó ebédet adnak, a szalmonellát pedig egy fagylalttól is megkaphatom - feleli egy kopott farmerkabátos férfi, s messze pöcköli a cigarettáját.
- Fagylalt? - legyint cserzett arcú, mokány társa. - Inkább bort igyál, az legalább fertőtlenít.
- Augusztus 19-én délelőtt háromnegyed kilenckor érkezett meg Séről a diós kocka - tájékoztat a konyhát üzemeltető Bokréta bölcsőde vezetője, Milkóné Fogl Anna. - Ha korábban, hét óra körül hozzák, akkor hűtőbe tesszük, de most azonnal jöttek az ebédért a szállítók - az önkormányzat egy külső céggel fuvaroztat -, s rögtön kiadagoltuk nekik az ételt. Nálunk tehát nem állt a sütemény.
Az épületben található öregek napközi otthonában egy asszony fejezi be akkurátusan az ebédet. A többiek már a társalgóban nézik a tévét. Hajmási Józsefné, az idősek klubjának vezetője elmondja: a klub tagjai közül is megbetegedtek tízen. Aki másnap nem érkezett be a klubba, ahhoz kimentek, s kijárnak hozzájuk most is. Ápolják őket, beszélgetnek velük.
A tíz beteg közül eddig egy férfi gyógyult meg. Ötven körüli lehet, odaülünk mellé.
- Hogy van?
- Már jól, az étvágyam is visszatért némi kóborgás után - feleli.
- Hat idősklub működik a városban, itt csak az étkezésért kell fizetni a nyugdíj arányában. Minden más ingyenes. Foglalkozunk velük, a hajukat is megmossuk. Szerencsére minden klubban van pár szabad hely, úgyhogy, aki akar jönni, azt szívesen fogadjuk - magyarázza Hajmásiné.
A klubból a Markusovszky kórház infektológiai osztályára megyünk. A részleg egy régebbi épületben kapott helyet, egy udvaron a pszichiátriával. Becsöngetünk. Míg a kulcsos emberre várunk, egy idősebb orvos köszön ránk.
- Mikor volt utoljára nagyobb szalmonellafertőzés Szombathelyen? - érdeklődünk tőle.
- Én ugyan nem itt dolgozom, de pontosan tudom - feleli. - Tizenöt éve, amikor a kórház főszakácsát búcsúztattuk. Igaz, abba nem halt bele senki.
A fertőzőosztályt dr. Schneider Ferenc főorvos vezeti.
- Hány ágyuk van? - tudakoljuk.
- Huszonkettő - válaszolja, majd megelőzi a következő kérdést. - Csak békeidőben elegendő. 1989-ben még száznyolc beteget tudtunk fogadni. Igaz, azóta a védőoltásokkal megelőztünk néhány járványos betegséget, tehát az igény is kisebb.
- Hány szakorvossal dolgozik?
- Infektológusok ketten vagyunk, s dolgozik nálunk egy általános orvos kolléga, aki most készül a szakvizsgájára.
- Hogyan tudták a szinte egyszerre érkező száz beteget ellátni?
- Van egy részletes forgatókönyvünk arra az esetre, ha tömeges járvány törne ki. Ezt a madárinfluenza veszélyének hatására dolgoztuk ki, lépésről lépésre megfogalmaztuk a teendőket. Így tehát amikor a mi osztályunk megtelt, tudtuk, hogy hány embert fektethetünk a pszichiátriai, a bőrgyógyászati és a reumatológiai osztályra. Az infektológusok szaktanácsai alapján pedig más orvosok is el tudták látni a szalmonellásokat, hiszen elsősorban a víz- és sóhiányt kellett pótolni, meg az egyéb, a fertőzés hatására esetleg roszszabbodó betegségeiket kezeltük.
A főorvos megmutatja az osztályát. Az osztályvezető a titoktartás miatt semmi személyeset nem mond betegeiről. Máshonnan tudjuk, hogy az egyik ágyon fekvő embernek a felesége már meghalt, valószínűleg az ételfertőzésben. A férfi nézi a semmit, nem akar tudomást venni a környezetéről. Csöndben eloldalgunk a kórterem közeléből.
A legfiatalabb beteg hat hónapos, rajta kívül van még itt egy 11 hónapos csecsemő is. Egyikükkel a cukrászdából származó franciakrémest kóstoltatták meg, másikuk valószínűleg édesanyjától kapta el a betegséget. Újabb megbetegedésekre már nem számítanak az osztályon, legfeljebb egy-két kontakteset, vagyis mástól elkapott fertőzés fordulhat elő.
A rendőrség foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt ismeretlen tettes ellen indított eljárást.
l Ócsai Lajos az ÁNTSZ járványügyi osztályának vezetője, aki harmincéves pályafutása alatt nem találkozott még ilyen súlyos fertőzéssel, mint a szombathelyi. Alapesetben egyébként az érintettek 15 százalékánál fordulnak elő tünetek, amelyek 6-48 óra lappangási idő után mutatkoznak. A mostani esetben viszont nemritkán már egy óra után észlelték a hányást, hasmenést, ami azt mutatja, hogy igen nagy számban fordult elő baktérium az ételben. Ellentmondásnak tűnik, hogy a XXI. század elején - miközben nap mint nap újabb felfedezéseket tesz az orvostudomány - nem tudunk mit kezdeni a szalmonella baktériummal. Magyarországon 1997-ben több mint 20 000 bejelentett szalmonellafertőzés fordult elő, azóta is évente több tízezren betegednek meg. Hiába tudunk róla mindent, mégis minden nyáron sok áldozatot szed - elsősorban a gyerekek és az idősek közül, mivel ők a legfogékonyabbak a fertőzésre. A fertőzés során elszaporodnak az ételben a mikrobák, amelyek elsősorban az állatokból kerülnek
