Forradalom karnyújtásnyira
Tudjuk jól: a történelmet többnyire a történészek vagy a győztesek írják. Az írott betű azonban sosem kelne életre a személyes élmények nélkül. A legszárazabb tények is ettől válnak hirtelen hangulattal, feszültséggel, érzelmekkel dolgozó "életregényekké". Még akkor is, ha ezek történészszemmel néha jelentéktelen apróságokra koncentrálnak.
- A kisember nem volt haditudósító: akkor fényképezett, amikor nem lőttek - meséli Jalsovszky Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának kurátora. Amatőr felvételek örökítették meg a feldúlt város valamennyi hangulatát: a sorban állások reményteli várakozását, a szétlőtt ágyúk és páncélkocsik fölött érzett ijedt büszkeséget, a szobrokat ledöntő népharagot. Mindazt, ami így vagy úgy, de szíven ütötte. Arcképek, roncsok, röpcédulák, gyűlések tűnnek elő a forgatagból mintegy ezer fénykép segítségével. A 2004 óta gyűjtött új szerzeményekből október elején nyílik kiállítás, ahol a legjellemzőbb 100-120 képet tárják az érdeklődők elé. A dokumentumokat mintegy hetvenen küldték be a múzeum felhívására. A negatívok a legkülönfélébb rejtekhelyekről kerültek elő (fürdőszoba, eldugott fiókok), sokan nem is merték lenagyítani a képeket, így soha sem láthatták, hogy mit sikerült rögzíteni a forradalom napjaiban. A forradalmat követő időszakban már az elrejtés is bátorságnak számított, hiszen a többség egyszerűen elégette a személyes, "terhelő" emlékeket.
Digitális palackpostával és a pesti srácok utódainak meginterjúvolásával készül a forradalom ünneplésére a Terror Háza. A múzeum munkatársai a Sziget ideje alatt mintegy ötven beszélgetést rögzítettek. A helyszín nem véletlen: azon célcsoport emlékeit, tájékozottságát próbálták felmérni, amelyik szüleinek java része ötven évvel ezelőtt az utcára vonult. Az utódok az emlékeik felelevenítése mellett üzenhettek is: szavaikat 2056-ban teszik majd fel az internetre.
- Egyikük azt mondta, reméli, a forradalom századik évfordulóján is tudni fogjuk még, hogy mit jelent a szabadság - meséli Tallai Gábor programigazgató.
Az '56-tal kapcsolatos interjúkat előbb rendszerezik, majd a belőlük készült, immár szerkesztett montázsba az október 18-án nyíló Pesti srácok című kiállításon lehet belehallgatni. Az emlékek gyűjtésével nem állnának itt meg. Jelenleg a Miniszterelnöki Hivatallal tárgyalnak, hogy a Szigetről már ismert konténert október 23. és november 4. között a Hősök terén állítsák föl. Az akcióra ugyanis már nem futja a múzeum keretéből, a Szigeten folyó gyűjtést is magáncégek finanszírozták.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum különös szerelmi záloggal rukkol elő a jubileumi ünnepségekre. Történt ugyanis, hogy egy fiatalember Kossuth-címerrel díszített gyűrűvel lepte meg szerelmét a forradalom zűrös napjaiban. S bár a szerelem később már nem bizonyult örökkévalónak, a relikvia több más személyes tárggyal együtt az idén meghirdetett gyűjtési akció keretében a múzeum birtokába került. A tárgy értékét növeli, hogy a szakértők úgy tudják, a szegedit leszámítva nem maradt fenn több, a forradalom idején készült gyűrűből. Nem mindenkinek volt azonban ilyen szerencséje: a Budapesti Fesztiválközpont például le kellett tegyen arról az elképzeléséről, hogy '56-ban írt szerelmes leveleket olvassanak fel ismert színészek. A remélt 40-50 darab helyett ugyanis alig öt érkezett be a hirdetésre. A Budapesti Művelődési Központ is kénytelen volt a hónap végéig meghosszabbítani Az ÉN '56-om címmel meghirdetett felhívását, mert az augusztus 15-i határidőig mindössze ketten írták le személyes élményeiket. Pedig a fotókkal és korabeli dokumentumokkal is ellátott visszaemlékezésekből ősszel Egyén és történelem címmel kiállítás nyílna, de ahhoz legalább 10 pályamű kellene.
- Az újabb, történészek számára is érdekesnek tűnő tárgyak előkerülésére már egyre kevesebb az esély - magyarázza Rainer M. János, az 56-os Intézet igazgatója. (Az intézet adta ki néhány hónapja az egyik, nagy érdeklődést kiváltó '56-os gyereknaplót.) S bár a személyes történetek hitelessége néha megkérdőjelezhető, hangulatilag mégiscsak ezek a források tudják a laikusok számára is megragadhatóan lefesteni az akkori időket. Az írott emlékek vagy a tárgyi dokumentumok elapadása ugyanakkor azt is jelzi, hogy egyre távolabbivá válnak az események. Vagy csak azt: a korábbi évek alapos kutatási hullámai már nem hagytak szűz területet a jubileumra.
