- Miniszterelnök-helyettes úr, a Lidové novinynak adott interjújában a francia-német példát idézve, tényleges megbékélést sürgetett a szlovák és a magyar nemzet, Magyarország és Szlovákia között. Mintha merőben más hangnemet ütne meg, mint például kollégája, Ján Kubis külügyminiszter vagy az a pozsonyi jegyzék, amelyet tegnap adtak át hazánk ottani nagykövetének...

- Tudósként nem a napi politika szintjén fogalmaztam meg a tennivalóinkat és a jövőképemet...

- ...amelynek valóra váltását éppen a napi politika gátolhatja, vagy legalábbis elodázhatja!

- Ezért hangoztatom, hogy elég a Dunán átrikkantott üzenetekből, diplomáciai jegyzékekből, üljünk le végre egy közös asztalhoz, és kezdjünk érdemi párbeszédet.

- Csakhogy ezt a párbeszédet hátráltatja az, hogy több szlovák értelmiségi állásfoglalása szerint is Robert Fico kormányfő mindmáig nem határolódott el egyértelműen a magyarellenes megnyilvánulásoktól Szlovákiában. Miért nem teszi ezt?

- Többször is megtette, csak a média ezt elhallgatta. Egyértelműen elítélte a szélsőséges megnyilvánulások minden formáját. És politikai súlyával is támogatja a rendőrség határozott fellépését a törvénysértőkkel szemben. Többször hangoztatta azt is, hogy Szlovákiában senkinek sem eshet bántódása nemzeti hovatartozása, vallási, ideológiai meggyőződése vagy például bőrének színe miatt. S aki megszegi ezt a jogszabályt, azzal szemben szigorúan járunk el. Nemcsak kinyilatkoztatásokban, hanem tettekkel.

- Néhány napja fogadta Bugár Bélát, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét. Ön is úgy gondolja, mint Ján Kubis szlovák külügyminiszter, hogy az MKP ösztönzi Budapesten a brüsszeli lejárató kampányt Szlovákia ellen?

- Bugár Bélával őszintén beszélgettünk, sok mindent tisztáztunk, de a politikai kultúrám gátolja, hogy mindezt részletezzem. Mert a szlovák-magyar feszültség feloldásának és a tényleges szlovák-magyar megbékélés híve vagyok. Ezért semmiképpen sem szeretnék olajat önteni a tűzre.

- Elképzelhető-e a megbékélési folyamat felerősödése, amikor a Szlovák Nemzeti Párt tagja a koalíciónak?

- Ne az előítéletek alapján ítélkezzünk, hanem a kormányprogram és a jelenlegi kormánypártok konkrét lépései alapján. Nem kevés szlovák szerint a Magyar Koalíció Pártja az ellenzékben tükörképe az említett koalíciós tényezőnek. Nekik is ennek a válaszomnak az első mondatát idézem.

- Csakhogy Ján Slota és Bugár Béla azért csak nem hasonlít egymásra!

- Abban igen, hogy egyikük sem tagja a jelenlegi kormánynak. De komolyra fordítva a szót: semmiképpen sem értettem egyet a szlovák pártelnök megnyilvánulásaival. Nemzetállami eszméivel sem, hiszen Szlovákia többkultúrájú és nyelvű állam. Ezt hangsúlyoztam abban a magyar nyelven írt levelemben is, amelyet augusztus 20-án küldtem a pozsonyi magyar nagykövetnek. Idézve Szent Istvánt, aki Intelmeiben már egy ezredévvel ezelőtt figyelmeztetett, hogy akkor erős a királyság, ha nem egy nemzet és egyetlen erkölcs jellemzi. Több nyelv, több kultúra Szlovákiát is erősíti.

- Beszélgetésünk elején tudósként szólt a megbékélés szükségességéről. Akad-e azonban jelenleg ehhez a nemes szándékához politikai támogatója?

- Igen, például Robert Fico és valamennyi kormánytag híve és elkötelezettje a jószomszédi kapcsolatoknak Magyarországgal. Ezt az elkötelezettségét fejezte ki azzal a gesztussal, hogy személyesen részt vett a pozsonyi nagykövetség augusztus 18-i fogadásán.

- Ha ez valóban így van, akkor miért nem oldódik a jelenlegi feszültség?

- Mert jelenleg a párbeszéd helyett monológ hangzik el. S mert még mindig élnek bennünk a múlt vélt vagy valós sérelmei, holott végre főleg előre kellene tekinteni. Nehogy úgy járjunk, mint Lót, aki ugyebár visszatekintett és sóbálvánnyá változott. Így járhat mindkét ország, ha sokan szüntelenül a közös múltunkban vájkálnak. Lemaradunk mások mögött. Ezzel nem azt mondom, hogy ne beszéljünk közös történelmünkről, traumáinkról. De ez legyen elsősorban a történészek, történelem szakos pedagógusok és más szakemberek dolga. A politikusok ebbe ne nagyon kontárkodjanak bele, ne nagyítsanak fel részigazságokat, mert erre már sokszor ráfizettünk.

- Párbeszédet sürget. Kivel? Mikor?

- Elsőként az uniós ügyeket és az emberjogi kérdéseket felügyelő magyar partnereimmel szeretnék találkozni, hogy akár csak a két ország külügyminisztere, előkészíthessük a kormányfői találkozót. Személyes és politikai ambícióm pedig az, hogy belátható időn belül a szlovák és a magyar törvényhozás elfogadja a közös megbékélési nyilatkozatot. Jó szándékom jeléül, s egyfajta belpolitikai jelzésként, a jövő héten személyesen látogatok el a révkomáromi szlovák és magyar tannyelvű gimnáziumok tanévnyitójára és egymás szellemi értékeinek megbecsüléséről szeretnék beszélni a diákoknak.

- Egyik korábbi interjújában azt említette, hogy a menye magyar. Milyen a viszonya vele?

- Kiváló. Sajnos, nem tudok vele az anyanyelvén beszélni, pedig az édesapám még tudott magyarul. Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy az unokám mielőbb megtanulja az édesanyja nyelvét. Ezért is nyaralt az érsekújvári nagyszüleinél.

Dusan Caplovic