A Fidesz és a szakértők
Való igaz, hogy a gazdasági szakértők nagyobb része nem lelkesedik a csomagért, mert - szerintük - a kormány túlzott mértékben emeli az adó- és járulékkulcsokat, és nem eléggé csökkenti a kiadásokat. A Fidesz politikusai ugyanakkor mélyen hallgatnak arról, hogy ha csomagban ismertetnék saját adócsökkentő és kiadásnövelő elképzeléseiket, azokat a Gyurcsány-csomagnál sokkal inkább elutasítanák ugyanezek a szakértők. Ebben a cikkben a Fidesz-propaganda ezen elemének a hamisságát szeretném kidomborítani.
Induljunk ki a számokból! Viszonylag friss, de kerekített adatok szerint a módosított 2006-os költségvetés bevétele a GDP 44 százaléka, kiadása a GDP 53 százaléka lesz, s ezt akarja a kormány 2007-re 46 százalékra növelni, illetve 51 százalékra csökkenteni. Ez a terv fájdalmas megszorításokkal jár: egyebek között 2-3 százalékkal emelik a dolgozók egészségügyijárulék-kulcsát, a kimúlásra ítélt egyösszegű munkáltatói egészségügyi hozzájárulást (1950 Ft/hó) megtartják, az evakulcsot 15-ről 25 százalékra növelik, az egyetemi tandíjakat általánossá teszik, a lakáshitel után járó adókedvezményeket korlátozzák, illetve megszüntetik, az energiaárakat jelentősen emelik.
A szakértők zöme némileg önkényesen megkülönbözteti a költségvetési bevételnövelést és kiadáscsökkentést, sokallja az előbbit, és kevesli az utóbbit. (A megkülönböztetés önkényességére jó például szolgál a következő eset: a 13. havi nyugdíj szakértők által javasolt eltörlése kiadáscsökkentés lenne, amelyet azonban a nyugdíjakra kivetett adóemeléssel is megvalósíthatnának.) Abból az eléggé elterjedt, de túlzottan leegyszerűsítő közgazdasági nézetből kiindulva, hogy "az egyén mindig jobban tudja, hogy mire akarja költeni a pénzét, mint az állam", ezek a szakértők szinte minden adóemelést elmarasztalnak, és minden kiadáscsökkentést üdvözölnek. (Ilyen alapon hatékonyabb, ha 200 ezer Ft-ot fizetek hatéves kocsim négy lengéscsillapítójának cseréjéért saját zsebből, mint ha az adómból megjavítják az utakat.)
Szerencsére vannak azért olyan közgazdászok (például a nemrég éppen a Népszabadságban megnyilatkozó Kornai János, majd Bauer Tamás), akik ennél sokkal árnyaltabban gondolkodnak. Bár ők is túlzottnak tartják a magyar közkiadások arányát, leszögezik, hogy rövid távon sokkal könynyebb a bevételeket növelni, mint a kiadásokat csökkenteni, márpedig a jelenlegi költségvetési hiány szerintük is tarthatatlan. (Zárójelben említem meg, hogy a sokak által csodált, viszonylag enyhe adóztatású országok, az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve Szlovákiáig bezárólag, nem éppen szegénybarát szociálpolitikájukról vagy ragyogó közlekedési infrastruktúrájukról híresek!)
És itt lépnek be a képbe a Fidesz politikusai. Egyoldalúan a jelenlegi kormánykoalíció fejére olvassák a közgazdász szakértők kritikáját az adó- és járulékterhek emeléséről, de arról hallgatnak, hogy az általuk idézett szakértők általában a jelenleg tervezettnél még nagyobb kiadáscsökkentést követelnek: kompenzáció nélküli gázáremelést, drasztikus állami egészségügyi kiadáscsökkentést, a 13. havi nyugdíj viszszavonását, az éves reálbér-növekedés felét a nyugdíjakba beépítő indexálás felcserélését az általában olcsóbb inflációkövető módszerrel, a családi pótlék rászorultsági alapra helyezését.
Ezzel szemben, egyfajta közgazdasági csodamalmot tekerve, a Fidesz politikusai folytatják a választási kampányt: csökkentett villamosenergia-árat, "ingyenes" egyetemi oktatást, 13-15 százalékos kulcsos családi adózást ígérnek. Miből fedeznék mindezt? Az adó- és járulékkulcsok jelentős csökkentése nyomán kialakuló hatalmas gazdasági fellendülésből fakadó adó- és járuléktömeg megugrásából? A gazdaságtörténet nem igazolja ezt a csodavárást: a reagani gazdaságpolitika csak az adókulcsokat csökkentette, a közkiadásokat nem, és hatalmas költségvetési hiány alakult ki, a szlovák csoda pedig olyan mértékű kiadáscsökkenésen alapult, amelyet a választók elutasítottak. A hazai példálózások ugyanakkor súlyos torzításokon alapulnak. (Mikor hagyja abba a megnyerő modorú Varga Mihály egykori pénzügyminiszter saját járulékkulcs-csökkentési intézkedésének szédelgő feldicsérését a különféle tévécsatornákon? Mikor árulja el a hallgatóságnak, hogy kormánya csak azért csökkenthette 39-ről 29 százalékra a munkáltatói járulékkulcsot, mert ellensúlyként majdnem megháromszorozta az egyösszegű egészségügyi hozzájárulást, és bújtatva megemelte az szja-terhelést? Mikor vallja be, hogy a kiegyensúlyozott adóztatás következtében sem nőtt lényegesen a foglalkoztatás az ő kormányzásuk alatt? Mikor fogadja el az "igazat és csakis az igazat" elvét?)
Legalább annyi becsület lehetne a Fidesz-politikusokban, hogy nem bújnak a homlokegyenest ellenkezőképp gondolkodó gazdasági szakértők mögé! (És legalább ne dicsérné az MNB "független" elnöke a Fidesz adócsökkentő terveit, hallgatván a teljesíthetetlen kiadásnövelési ígéretekről!)
Persze súlyos felelősség terheli a régi-új kormánykoalíciót is a jelenlegi helyzetért. Azt még megértem, hogy a Fidesz hazugságkampánya idején nem merték a teljes igazságot elmondani. De azt semmi sem indokolta, hogy a felső áfakulcsot 25-ről 20 százalékra csökkentették, és egy jelentős ötéves adó- és járulékkulcs-csökkentési tervet iktatattak törvénybe. Mintha nem tudták volna, hogy 2006 szeptemberére erőteljes gazdaságpolitikai fordulatra lesz szükség, mert nem lehet további külföldi forrásokból fedezni a 10 százalék körüli költségvetési hiányt. Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy a választások idején hónapokig elhallgatták az ország elől a költségvetési hiány tényleges értékét.
Talán igaza van Orbán Viktornak abban, hogy a gazdasági szakértők és a külföldi hitelezők "cserbenhagyták" őt és pártját, visszatartva kritikájuk javát a választásig. Csak az okot nem ismeri fel vagy nem árulja el: az első Gyurcsány-kormány vélhetőleg azért kapott haladékot a gazdasági szférától a választásokig, hogy ne kerüljön hatalomra a teljes gazdasági irracionalitást hirdető Fidesz. Milyen szakértő vagy hitelező akarna egy olyan politikust látni a miniszterelnöki székben, aki a már finanszírozhatatlan állami kiadásokat is kevesli, aki az elégtelen adó- és járulékbevételeket is elviselhetetlenül nagynak tartja? Elegendő garancia lett volna-e a jövőre nézve, hogy a Fidesz kormányzása idején sem tartotta be választási ígéretei javát?
A nyertes szocialista-liberális koalíció ma már elismerte a választási harcban elkövetett populista bűneit, és vállalva a népszerűtlenség terhét, a fenntartható gazdaságpolitika irányába fordult. Ideje lenne, hogy a vesztes konzervatív oldal is levonja a tanulságokat, és minél előbb visszatérjen a gazdasági racionalitás és az intellektuális becsületesség mezejére! Ez lenne az ország, és abban saját választópolgáraik érdeke.
A Szerző közgazdász,
MTA Közgazdaság-tudományi Intézet
