A durva szabálytalanságot senki más nem látta, a jelek szerint a közönség sem értette, miért emeli fel a zászlót, és állíttatja ki a kedvenc csatárt. A második piros lapot néhány másodperc elteltével a cserejátékosok egyike kapta a partjelző sértegetéséért. A harmadikat - ugyanezért - az edző. A bírót ezután valaki megpróbálta fejbe ütni egy esernyővel, mire ő lefújta a találkozót. A sípszó hallatán a közönség a pályára rohant, és kitört a verekedés. Egy nagy hasú, őszes férfi nyílegyenesen az asszisztenshez sietett, és ököllel az arcába vágott.

A támadó utóbb a bíróságon - egyebek közt - szociális körülményeire is hivatkozott, melyek csak olyan, pénz nélkül elérhető, szerény szórakozást engednek meg számára, mint a helyi futballmérkőzések látogatása. Molnár Máté szerint az érvelés sántít, mert a férfit látta már a diósgyőri stadionban kezdőrúgást elvégezni, ennek jogát pedig közismerten nem segélyként osztogatja az egyesület. Ám erről a tárgyalóteremben hallgatott. Arról már szívesebben mesélt volna, mi történt a 65. percben a szögletrúgást váró tömörülésben, erre viszont a bíróság nem volt kíváncsi.

Molnár Mátét bevállalós játékvezetőként tartják számon Borsod-Abaúj-Zemplén megye bajnokságaiban. A fiatal bíró makacsságával, konfliktusokat sem kerülő konokságával többször is felhívta magára a figyelmet. Játékvezetői vizsgát tizennégy évesen tett; ez megyei csúcs. Elsős középiskolásként már lengetett néhány tét nélküli találkozón. Tizenhat évesen felnőtt mérkőzést vezetett a körzeti bajnokságban. Most húszéves, a Miskolci Egyetem környezetvédelem szakos hallgatója.

Eddigi játékvezetői pályafutása során annyi tapasztalatot szerzett a konfliktusok fajtáiról, a harag és az értelmetlen dühkitörések természetéről, amennyihez másoknak talán húsz év sem lenne elegendő. Fiatal kora ellenére feltehetően több szidalmat hallgatott végig, mint amennyit a folklórgyűjtők talán elképzelni sem tudnának. Volt, aki az arcába hajolva, fröcsögve ordította végig mondandóját, volt, aki vértolulásos fejjel, fulladozva hörögte átkait. A partvonal mellett olykor napraforgóhéj záporozott a fejére, máskor sörrel locsolták a hátát. Előfordult, hogy kavicsot és földet rugdosó szurkolók sorfala között távozott a pályáról, és arra is akadt példa, hogy rendőrök mentették ki a feldühödött tömegből.

Amikor az önmagával szemben támasztott elvárásokról beszél, olyan szavakat használ, mint igazság, tisztesség, következetesség és szigor. Pirulva vallja meg, hogy egy alkalommal nem tudta leküzdeni a félelmét, és a mérkőzés végén már csak az járt a fejében, hogy baj nélkül megússza. Három éve, a Tiszakarád-Méra találkozón történt ez, amikor is a hetedik percben nem adott meg egy mindenki más által jogosnak tartott gólt. A második félidő végén hatalmába kerítette a félelem, az utolsó tíz percben már csak arra ügyelt, ne idegesítse fel még jobban a közönséget. Utána hosszú ideig pocsékul érezte magát. Önbecsülése, igazságérzete szenvedett vereséget a tiszakarádi pályán, néhány balhét kereső kocsmatöltelék miatt. És ez jobban fájt, mintha tényleg megütötték volna.

A Miskolci Rendész-Gesztely találkozón a vendégek góljánál kétszáz néző reklamált lest, ő azonban megadta a gólt. A mérkőzés után a helyi szponzor ordítva magyarázta, mennyi pénzt fektetett a csapat feljuttatásába, ott állnak a siker kapujában, erre jön egy pelyhes állú bíró, és megvereti őket. Közben az öltöző rácsos ablakán jégesőként záporozott a kavics.

Barátai megállapították, hogy már húszévesen sokat tapasztalt, felelősségteljes, bölcs emberré vált. Ő maga is úgy gondolja, hogy a megyei másodosztály találkozóin valóban megtanult néhány alapigazságot. Például azt, hogy mindennek ára van. Tetszik, nem tetszik, még a játékvezető orrának is, amelyet - kilencnapos kórházi kezelést követően - egészen pontosan hatvanezer forintra értékelt jogerős ítéletében a miskolci bíróság.

Bíró a bíróságon