- A tudomány területén is egyre éleződik a verseny, amelyben Európa nem szeretne lemaradni az Egyesült Államok és Japán mögött. Sokszor elhangzik, hogy Európában több pénzt kellene adni a tudományra. Csak a pénzen múlik minden?

- Ha valami, akkor a kutatás nemzetközi. Nincs európai, japán vagy amerikai kémia. Csak kémia van. Az anyagi támogatás természetesen fontos, de e szempont hangsúlyozása túlzott. A pénz nem old meg mindent. Több pénzből nem lesz automatikusan több és jobb tudomány. A kreativitással társult kíváncsiság van olyan fontos hajtóerő, mint a pénz. Magyarország ezen a téren előnyös helyzetben van, hiszen mi magyarok tehetséges, kíváncsi emberek vagyunk.

- Ön is hallott arról, hogy az elmúlt hónapokban éles vita folyt itthon arról, mi legyen a szerepe a Magyar Tudományos Akadémiának. Ön szerint mit vállalhat fel egy ilyen intézmény?

- A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egy tudományos társaság, amely viszonylag jól működik. Örökölt kereteit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Egy átmeneti állapotban a lehető legjobbat szeretné tenni. Az MTA-t leginkább azért kritizálják, mert az általa irányított kutatásoknak kevés közvetlen anyagi hasznuk van. Ne feledjük el: a kutatás eredménye nem mindig forintosítható, nem mondható meg előre, hogy lesz-e valaha gazdasági haszna valamely kutatásnak. Az, hogy mi lesz egy kutatási eredménnyel, hogy az hasznosul-e, alapvetően az ipartól függ.

- Közelről ismeri a hazai kémikusokat, körülményeiket. Milyennek látja e tudományterület hazai jövőjét?

- Sok hazai intézmény felszereltsége a nyugatiakkal versenyez. Ha valakinek van ötlete, akkor itthon is eredményt érhet el. Ha nincs ötlet, ezen a pénz sem segít.

- Merre tart ön szerint a kémia?

- A kémia a molekulák tudománya. Manapság a nanotechnológia és a biotudomány a leginkább felkapott ág. De néhány évvel ezelőtt a fullerének, a gömb alakú szénmolekulák voltak a középpontban. Ma a nano és a bio a kulcsszó. Sőt. Ma már létezik a bionano-tudomány is. Ezek divatok, amik idővel változnak. Most erre adnak pénzt, később másra. A jövő legértékesebb területe vélhetően az, amit kevesen művelnek.

- Közelmúltban jelent meg egy könyve, amely a metanolt mint az egyik alternatív üzemanyagforrást taglalja. Milyen visszajelzést kapott?

- Sok Nobel-díjas kollégám azt hiszi, mindenről lehet véleménye. Én nem tartom magam általános orákulumnak. Nem hiszem, hogy egyedül a metanol a megoldás a problémákra. A metanol egy alternatíva. Most még sok olaj és földgáz van a világban, de egyszer elfogy. Mi lesz ezután? Erre kell felkészülni. Ha majdan sikerül nagy mennyiségben metanolt előállítani, csökkennek a gondjaink. Ma is készül földgázból metanol, de ez az anyag más forrásból is előállítható. Nem fából, hanem az üvegházhatású szén-dioxidból. A könyv egyébként Németországban és Amerikában jelent meg. Remélem, hogy hamarosan magyar nyelven is kiadják. Ha így lesz, ígérem, saját pénzemből ezer példányt a téma iránt érdeklődő fiataloknak adok.

- A kémiai kutatóintézetben 1956-ban önt választották meg az ottani forradalmi bizottság elnökének. A megtorlástól tartva hagyta el az országot. Részt vesz az októberi budapesti megemlékezéseken?

- Az itthoni jövőmet láttam pesszimistán, ezért mentem ki, s nem a börtöntől való félelem miatt. Október 23-át egyébként Los Angelesben ünnepeljük. Egy kedves ismerősöm, Szörényi Éva - az ötvenes évek egyik vezető színésznője - szervezi az ottani megemlékezést.

- Az utóbbi időben évente hazalátogat. Tervezi-e, hogy meghosszabbítja ezeket a látogatásokat, esetleg végleg hazaköltözik?

- Én ötven évvel ezelőtt hagytam el az országot. Ez nagyon hosszú idő. Az Egyesült Államok új hazát adott nekem. Magyar származású amerikai vagyok, akinek fontosak a gyökerei, de fontos az is, amit az elmúlt időszakban ott felépítettem, létrehoztam. Még mindig vannak ötleteim, még mindig szeretek kutatni. Nekem ez a legfontosabb.

l Az 1927-ben született Oláh György 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat. A Budapesti Műszaki Egyetemen Zemplén Géza tanítványa, majd munkatársa volt, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese, a kémiai tudományok doktora. 1956-ban, 29 évesen hagyta el Magyarországot. Előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban, Clevelandben, illetve Dél-Kaliforniában dolgozott. Kimutatta a négynél több vegyértékű szénatomok, az úgynevezett karbokationok létezését. Eljárásait széles körben használták fel a szénhidrogének kutatásában. Jelenleg új, környezetkímélő tüzelőanyag-cella kialakításán dolgozik.

Nem tartom magam általános orákulumnak