A chicagói egyetemen 229 amerikai pácienst vizsgáltak megrendszeresen, és követték nyomon évekig az egészségügyi mutatókváltozását. Rendszeresen kérdőíveket is kitöltettek velük, s társaskapcsolataik mennyiségét és minőségét firtatták. A válaszokbólegyértelműen kiderült, hogy a magukat magányosnak valló, a közösségenkívül rekedtek szisztolés vérnyomása jelentősen magasabb volt acsaládban élőkénél, a sok élő kapcsolattal rendelkezőkénél. A legkisebbdifferenciát az ötveneseknél találták, a legnagyobbat pedig a 70 évenfelülieknél. Náluk majd 30 Hgmm-rel magasabb átlagos felsővérnyomásértékeket mértek.
Magányos hipertóniások
Persze, mondhatják, a depresszió és a stressz miatt. Nem stimmel: a kutatók a depressziós és stresszes tüneteket produkálókat eleve kizárták a vizsgálatból. Hát akkor miért? Erre nincs egyértelmű válasz. Nyilván a vérnyomást szabályozó vegetatív idegrendszert ért pszichés hatások miatt (is). Ám, hogy mely agyi elváltozásokkal, milyen hormonális ingadozásokkal kell a magányosoknak számolni, arra még nincs pontos válasz.
Úgy tűnik, a hipertóniások jelentős részének nemcsak diétáznia, sportolnia, és vérnyomáscsökkentőt kell szednie, de a magánéletüket is rendezniük kellene. Elmagányosodó, individualizálódó társadalmunkban ez nem egyszerű feladat.
