A minap furcsa menet jött szembe a bevásárlóközpontban: elöl egy fiatal, olajosbarna arcú férfi, mögötte két, fekete csadort viselő nő, akiknek csak a szemük villant ki a hagyományos arab viselet alól. Az amerikai hatóságok évek óta mondogatják, hogy a toronyházaktól a bevásárlóközpontokig mindenütt terrortámadásokra lehet számítani, így természetes reakciónak tűnt gyorsan körbepillantani, más is látja-e őket. Ha látta is, oda se bagózott. Nemhogy nem riasztották a biztonsági őröket és nem hangzottak el dehonesztáló megjegyzések, de még csak meg se nézték őket. Amerikában megszokták, hogy mindenki más, és ezt illik tiszteletben tartani. Olyannyira, hogy voltaképpen észrevenni sem szabad.

A napokban két tekintélyes folyóirat, a Foreign Affairs és az Atlantic Monthly is elemezte, miért nem sikerült Oszama bin Ladennek valóra váltania fenyegetését, és megismételni, vagy pláne felülmúlni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat. Az okok között a legelső az, hogy a mintegy hatmillió amerikai arab egyáltalán nem vevő a terroristák ideológiájára. (Mellesleg a világ egy és negyed milliárd iszlám hívője sem. Bár zömüknek tetszik, hogy az al-Kaida szembeszáll Amerikával, a felmérések szerint csupán négy százalékuk szeretne Bin Ladenék országlása alatt élni.)

Egy 2002-es hírszerzési jelentés ötezer főre becsülte az Egyesült Államokban lévő al-Kaida tagok számát. Robert Mueller FBI-igazgató 2003-ban azt mondta, a legnagyobb veszélyt az al-Kaida még ismeretlen amerikai sejtjei jelentik, mert ezek nagy emberveszteséget okozhatnak. Két évvel később megismételte, hogy "az a legaggasztóbb, ami nem látszik". Szeptember 11-e után bírói végzés és vádemelés nélkül ötezer arabot és iszlám hívőt börtönöztek be (az utolsó, az algériai légierő volt tisztje júliusban szabadult, most Kanadában vár politikai menedékjogra). Nyolcvanezer bevándorlótól vettek utólag ujjnyomatot, nyolcezret részletesen kihallgattak. Ismeretlen számú ember e-mailjeit és külföldi telefonjait figyelték meg, ám a gigantikus erőfeszítés dacára csupán néhány, az al-Kaidával semmilyen kapcsolatban nem álló, terroristának teljesen komolytalan ember ellen emeltek vádat - az elmarasztaló ítéletek soha nem terrorizmusra, csupán a bevándorlási vagy az adószabályok megsértésére vonatkoztak.

Amerika sokkal jobban aszszimilálja a bevándorlókat, mint Nyugat-Európa. A második generáció általában arab származású amerikainak mondja magát, rájuk egyáltalán nem jellemző a franciaországi arabok vagy a németországi törökök elidegenedése. Ebben szerepet játszik az is, hogy az arab amerikaiak jövedelme magasabb az országos átlagnál, nagyobb arányban vannak köztük vállalkozók és egyetemi diplomával rendelkezők.

Az arab amerikaiak nyugodt mentalitása egyben azt is jelenti, hogy itt nemcsak törvénytelen, de nem is működik a rasszportré, azaz a hatóságoknak nem érdemes csak az arab származásúakat vizsgálniuk tüzetesebben. A veszély, amelynek nagyságát az ország vezetői nyilvánvaló politikai okokból túlozzák el, elsősorban nem felőlük fenyeget. Különben is, ha mostantól öt éven keresztül háromhavonta megismétlődne a Világkereskedelmi Központ elleni támadás, az átlagamerikainak akkor is csak egy az ötezerhez lenne az esélye, hogy emiatt veszítse életét. Ennél sokkal nagyobb veszélynek teszi ki magát, amikor nap mint nap beül az autójába.