A román dolgozók már beléptek az unióba
Június végén a romániai munkanélküliségi ráta 5,3 százalékra csökkent, míg tavaly decemberben még 5,9 százalék volt. Júniusban az alkalmazottak száma 8200-zal volt nagyobb a májusinál, és valamennyivel meghaladta a 4,6 milliót. Ennyi munkavállaló azonban nem képes eltartani a mintegy 21 millió román állampolgárt.
A román munkavállalók jelentős része külföldön dolgozik. Hogy pontosan hányan, azt senki nem képes Bukarestben megmondani, de a munkaerő-migrációját figyelemmel követő nemzetközi szervezetek ezt a számot 2-2,2 millióra teszik. Ha azonban az egyes nyugati országokban hivatalosan vagy feketén dolgozó románok becsült számát összeadjuk, az eredmény a négymilliót is meghaladja. (Olaszországban 800-900, Spanyolországban 600-700 ezer, Görögországban 700 ezer, Németországban 400 ezer, Ausztriában 200 ezer, Izraelben 300-400 ezer, Franciaországban 200-300 ezer, Nagy-Britanniában 300 ezer, Írországban 200 ezer)
Azt, hogy a hazai munkavállalókkal szinte megegyező számú román állampolgár dolgozik külföldön, két tény is alátámasztja. Elsőként az, hogy az általuk hazautalt összeg tavaly 3,6 milliárd euróra rúgott, szemben az előző évi 2,8 milliárddal. A nyaranta hazalátogató "stranierik" (ahogy manapság a vendégmunkásokat Romániában olasz szóval nevezik) tavaly 8,9 milliárd eurót váltottak be lejre, hogy abból a család szükségleteit fedezzék, és készülő lakásaikat, üdülőiket tovább építsék.
A másik tény pedig az, hogy a Romániába érkező külföldi befektetők már alig találnak szakképzett munkaerőt. A munkaerőhiánynak jó hatása van az itthon maradottak béreire, amelyek szinte folyamatosan növekszenek. A hazai fizetség persze még messze nem éri el a nyugati szintet, de azt a havi 2500 eurós összeget, amelyet például brit cégek ajánlanak román mérnököknek, hogy kuvaiti és szaúd-arábiai cégeikhez elszegődjenek, jól képzett szakemberek esetében már megközelíthetik.
A romániai munkanélküliség nem egyenletes. Temes megyében, az ország egyik legfejlettebb, legtöbb nyugati befektetőt vonzó régiójában mindössze 2,2 százalékos, miközben a székelyföldi Hargita megyében kilenc, a moldvai Vaslui megyében pedig a tíz százalékot is elérte. Ezekbe a térségekbe igen kevés külföldi tőke érkezett. Miközben a Székelyföldnek például jelentős a gazdasági és nyersanyag-potenciálja, Hargita és Kovászna megyét a magyarországi befektetők sem rohanták meg. Kovásznában a külföldi befektetések egy lakosra jutó összege tavaly egy euró volt, miközben az országos átlag 180-190 euró volt lakosonként.
A romániai munkaerő jól felkészültnek számít, és hogy a románok sokkal többet hajlandók túlórázni, mint a többi európai nemzet fiai. Ebből a szempontból a románok valóban első helyen állnak, még a lengyelek is csak utánuk következnek. Talán ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb nyugat-európai ország attól tart: ha Románia januárban csatlakozik az unióhoz, a román munkavállalók még jobban elözönlik Európát. Szakértők szerint azonban ettől már nem kell tartani, hiszen aki el akart menni, és tehette, már megtette. Nem valószínű, hogy további tömegek próbálnának szerencsét Nyugaton.
Ma már nyilvánvaló: Romániában a munkaerőhiány jelei mutatkoznak, ami viszont olyan megoldásokhoz vezet, amelyek gondolatához a meglehetősen nacionalista románok nem fognak egyhamar hozzászokni. Az egyik külföldi cég például, amely a csángóföldi Bákóban telepedett le, Kínából hozott nemrég 1100 varrónőt. A botrány az eget verte.
A kínaiak már minden nagyvárosban megvetették a lábukat, de Bukarestben vannak talán a legtöbben. Ott van azonban a Bánság, ahol az olasz közösség olyan erős, hogy a temesvári repülőtérről öt olasz városba repülnek menetrend szerinti járatok. A bánsági termőföldek 70 százaléka már olaszok kezén van.
Románia a román dolgozóké, hangzott régen a szlogen. Ezt 1989 decembere után az "Országunkat nem adjuk el!" jelszó váltotta fel. Ma már egyik sem igaz.
