A kék köpeny Ausztriában sem a fiatalok álma
Egyedül a Trenkwalder, a legnagyobb fejvadász cégek egyike 1250 technikust, illetve számítógépes szakembert keres - hónapok óta - mindhiába. Ha ez így megy tovább, kénytelenek leszünk kelet-európaiakat behozni - mondja a cég igazgatója. A "kényszer" itt nem valamiféle érzelmi idegenkedést jelez, sokkal inkább a viszolygást attól a bürokratikus akadályhalmaztól, amire ebben az esetben számítani kell és lehet.
Az ipari munkás lassan kihaló ritkaságnak számít Bécsben és a nagyobb alsó-ausztriai körzetekben. Hosszabb távon az utánpótlásképzés lehetne hatékony megoldás, de ha egyszer inasból sincs elég, végképp nem tudni, mi a teendő. Márpedig jelenleg csak a gépiparban és a fémfeldolgozó ágazatban 600 betöltetlen hely várja hiába az inasnak jelentkezőket. Bár az említett autóalkatrész-gyártó cég példája azt tanúsítja, hogy vannak vállalatok, amelyek szívesen vállalnák magát a képzést is, a munkaerő-piaci szakemberek felróják: a kialakult helyzetről a cégek is tehetnek.
Inasképzést, már csak a növekvő költségek miatt is, kevés helyen vállalnak, a legtöbben jól képzett szakmunkásokra várnak, akiket már nem kell oktatni - márpedig ebből van a legkevesebb. Ezzel magyarázható, hogy a munkaerő-kölcsönző cégek szolgáltatásait évről évre több vállalat veszi igénybe. Más kérdés, hogy ez a megoldás sem mindig adott.
A szűkös kínálat másik oka, a mobilitás hiánya: a bécsiek nem mennek vidékre, még ha az üzem nincs is túl messze, inkább maradnak munka nélkül. A fémfeldolgozó ipar az államtól várja, hogy anyagilag ösztönözze a mobilitást. Másrészt a közvetítés sem kifogástalan, az üzemek és a munkanélküliek elhelyezésével foglalkozó Munkaerő Piaci Szolgálat (AMS) között enyhén szólva nem tökéletes az összhang - legalábbis a munkást kereső cégek szerint. Tény, hogy a közhangulat sem igen kedvez a szakmunkásképzésnek: a fiatalok többsége magasabb iskolázottságra törekszik, erre ösztönzik őket a szülők is, az ipari munkás nem élvez kellő társadalmi rangot.
Eközben az ausztriai munkaerőpiac változó képet mutat: örvendetesen csökken a munkanélküliek száma, csakúgy, mint Németországban. A hónapról hónapra közzétett statisztikát lehet persze másként is értékelni: júliusban még mindig 246 ezren kerestek hiába állást. És a jelek szerint nemigen volt közöttük olyan, aki az egyre égetőbb szakmunkáshiányon enyhíteni tudott volna.
Ami a 4,9 százalékos - uniós viszonylatban mintaszerűnek és irigylésre méltónak mondható - ausztriai munkanélküliségi rátát illeti, Martin Bartenstein gazdasági és munkaügyi miniszter 2010-re álmodja a teljes foglalkoztatottságot (EU-mércével ez akkor mondható el, ha a ráta három százalék körül van). A pontos júliusi adat egyébként: 196 ezer tényleges állásnélküli és 46 ezer továbbképzésben részt vevő - utóbbiakat, akiknek a száma 23 százalékkal nőtt, szintén beszámítják a statisztikába.
