Négy munkás halt meg, amikor júniusban a balatonfűzfői Nitrokémia Zrt. telephelyén felrobbant a Crescom Kft. által bérelt pirotechnikai raktár. Az idén 85 éves Nitrokémia-gyártelep történetében nagyjából ez volt a huszadik tragikus kimenetelű detonáció. A pontos számot nem tudni, ugyanis az egykori hadiipari üzem dokumentációjának jelentős része elveszett.

- A két hónappal ezelőtti tragédia szomorú aktualitást ad annak a tavalyi kezdeményezésünknek, hogy emlékművet állítsunk a munkahelyi balesetekben, azaz szinte kivétel nélkül robbanásban elhunytak emlékének - mondja Bakonyi Árpád, a Nitrokémia Zrt. vezérigazgatója. - A Nitrokémiában az utolsó baleset 2000-ben történt, amikor egy ember meghalt a lőporszárító üzem felrobbanásakor. Az azóta bekövetkezett katasztrófák más cégeket sújtottak, ám mindegyik detonáció a mi tulajdonunkban lévő gyártelepen, a tőlünk bérelt ingatlanon történt. Épp ezért az ezekben elhunytakra is emlékezünk.

A Nitrokémiát 1921-ben alapította a magyar állam. Bakonyi Árpád - aki áttanulmányozta a cég történetét - azt mondja, annak idején közel negyven helyszín közül választották ki Balatonfűzfőt, ahol - a trianoni békediktátum tiltásait kijátszva - hoszszú időn át sikerült titokban tartani egy hadiipari cég felépítését és üzemeltetését. Fedőüzemként hozták létre a fűzfői papírgyárat, amelyben ugyanazt az alapanyagot - a nitrocellulózt - használták, mint a lőpor- és a lőszergyártó üzemrészben.

A hatvanas-hetvenes években a cég áttért a növényvédő szerek és az intermedierek gyártására, fénykorában közel hétezer embernek adott munkát. A rendszerváltozás után a Nitrokémia elsorvadt, leállította a termelést, az utóbbi években pedig már csak a saját maga által okozott környezeti károk elhárításával foglalkozott. A cég a közelmúltban hivatalosan is szakított eddigi tevékenységével, ráadásul nevet is váltott: vegyipari vállalatból környezetvédelmi, tanácsadó és szolgáltató részvénytársaság lett.

- A Nitrokémia hiányos dokumentumai szerint az elmúlt 85 év alatt húsz robbanásban több tucat alkalmazott vesztette életét, ám a helyiek emlékezete ennél több balesetet őriz, így biztos, hogy a rendelkezésre álló adatok pontatlanok - mondja a vezérigazgató. - Az emlékmű a mára elfelejtett áldozatok előtt is tiszteleg.

A cég Szilágyi Bernadett Budapesten élő szobrászművészt kérte fel az emlékmű tervének kidolgozására és az alkotás elkészítésére. Nem véletlenül. A művésznő ugyanis 14 éves koráig a fűzfői gyártelepen élt, édesapja harminc éven át a lőporüzem üzemvezető-helyetteseként dolgozott.

- A kívülállóknak talán furcsa lehet, de a gyártelepiek valójában hozzászoktak a robbanásokhoz - mondja Szilágyi Bernadett. - Leginkább elkerülhetetlen természeti csapásként kezelték, ami a Nitrokémia működésének a velejárója volt. Bár csak a gyerekkoromat töltöttem itt, mégis számos balesetnek, tragikus robbanásnak az emléke maradt meg bennem.

A Memento címet viselő emlékmű gránitból és bronzból készül: a többtonnás kövek egy robbanásban megsérült hatalmas gyárkapu keretét adják, amelynek közepén a bronzból készült ajtó egyik szárnya lóg, míg a megsemmisült másik szárny szétesett darabjai egy földön fekvő ember sziluettjét formázzák. Az emlékmű felállítására a Nitrokémia negyvenmillió forintot fordít.

Helyére emelik az emlékmû egyik kõelemét